A madár az ász

Médiavadász

Médiavadász

Buzi-propaganda

2015. május 27. - MédiaVadász

Jelen írás apropóját az index.hu „kultúra” rovatában minap megjelent buzi-propaganda adta. Kultúra mint az ember művelése, a szellemi és anyagi javak megteremtése, egy magasabb és nemesebb rendre való fogékonyság kialakítása. Lássuk, mit is jelent ez a balliberális sajtó olvasatában.

Itt olyan témával vagyunk kénytelenek foglalkozni, mely egy normális világban egyáltalán nem is létezhetne. Az emberi normalitás szemszögét alapul véve, a hagyományos létfelfogást tekinthetjük követendőnek a modern paradigmával szemben. Észre kell venni azt is, hogy míg a legitim hatalmat birtokló valódi elit a társadalom élén nyíltan és láthatóan uralkodott,

a modernitás világában a vezető réteg homályba burkolózik.

Különböző áttételeken keresztül viszi végbe terveit. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a legteljesebb mértékben aljas és alantas terveit. Valójában többé-kevésbé tisztában van azzal, hogy nem jogos hatalombitorlása, hiszen nem rendelkezik az erre feljogosító isteni minőséggel, ezért kénytelen mindent megtenni annak érdekében, hogy ez ne legyen nyilvánvaló a többség számára. Ezért érdeke, egyfelől a legnagyobb fokú tudatlanság folyamatos fenntartása. De nem csak ez.

Álproblémák generálásán keresztül törekszik lekötni a gondolkozni vágyók energiáit.

Így készülnek a rabszolgák gigantikus százmilliói, kik azt sem tudják magukról, hogy rabszolgák. Naivan felvethető lenne azon szempont, mely szerint egy olyan új világ előkészítésén munkálkodnak, mely sok nehézség árán ugyan, de végül elhozza a várva várt szebb jövőt. Ez azonban teljességgel kizárt, hiszen az emberi ostobaság és tudatlanság fokozása és fenntartása, valamint emberek, sőt népek egymásra uszítása révén ez nem következhet be. A tulajdonképpeni alapmotívum azonban egy olyan szembefordítás, amely elsősorban és mindenek előtt az embert önmagával fordítja szembe. Ez a háttérből keményen érdekvezérelt.

Tudatos érdek, hogy a teljes emberi világot szétzilálják, atomizálják.

Az, hogy az emberi ügyvivőket valójában milyen láthatatlan hatalmak uralják, jelen írásunk nem vizsgálhatja. Itt most csak konkrétan az emberire összpontosítunk. Ezen belül is a megnyilvánuló jelek közül most csak eggyel foglalkozunk, azonban arra határozottan felhívjuk a figyelmet, hogy az élet bármely területére kiterjedő alapos vizsgálódással hasonló tendenciákat vehetünk észre és érthetünk meg.

Miután megállapítottuk, hogy a hatalmat bitorlók nem közvetlenül hajtják végre terveiket, a keresést tovább folytathatjuk, hogy kiterjedt módon megérthessük a körülöttünk zajló eseményeket. Fel kell ismernünk tehát, s ez talán nem is túl nehéz feladat, azon kiszolgáló cselédek sokaságát, akik feladata a piszkos munka elvégzése. Akiket aztán minden esetben eltakarítanak az útból. Itt csak olyan valódi éleslátás és értelem híján lévő személyekről lehet szó, akik rendelkeznek némi racionális gondolkozásban meglévő fölénnyel – többnyire fölényeskedéssel – a hétköznapi emberekkel szemben. Ez a hozzáállás többnyire mélyen megalkuvó szemléletben nyilvánul meg, persze az ateista anyagelvűség alapjain, mely kiváló táptalajul szolgál a semmiféle következménytől nem tartó, a „mindenből lehetőleg minél többet akarok” krédót vallók népes táborának. Magasrendű szempontok megértésére teljességgel alkalmatlanok, azonban arra fölöttébb fogékonyak, hogy kiszimatolják az élet mely területei és témái hozhatnak számukra bőséggel a konyhára. A háttérből, aljas szuggesztiók nyomán hatalmat bitorló ál-„elit” szája ízét kereső helyi lakájok számára tehát pazarabbnál pazarabb fogások kerülhetnek terítékre.

Így cseppet sem meglepő, hogy a nyár közeledtével előkerül a már-már szezonális aktualitás, a „buzikérdés”.

Szándékosan használjuk pontosan így a megjelölést, s a leghatározottabban elhatárolódunk, s mélységesen elítéljük az álszenteket. A buzeráns kifejezés a huszadik század fordulójának környékén került a magyarba a német „Buserant” szó átvételével. A németbe a velencei olasz buzerar („szodomita”, „análisan közösülő”) nyomán jutott el. A szó korábban – azonos jelentéssel – az óolaszban mint „buggero", ill. a spanyolban, mint „bujarrón" volt használatos, valamint került az angolba a 14. században, mint „bugger" (jelentése mind a mai napig „szodomita”). Másképpen szólva

semmiképp sem lehet sértő az, ha valamit annak nevezünk ami.

Sőt, kikérjük magunknak, hogy anyanyelvünk szavait kisajátítsák a legaljasabb, s ebben az esetben a legundorítóbb szándékok érdekében. Így egy nyári tengerpart lehet meleg és homokos egyaránt. De egy coitus intersexualis-t análisan azonos neművel végző: nem. Természetesen nincs azzal gond, ha valaki mindezek ellenére saját kénye-kedve szerint használja az általa többé-kevésbé értett és birtokolt kifejezéseket, azonban az már igencsak aggályos, amennyiben uszító és megosztó céllal teszi mindezt. Erről azonban ennyi is éppen elég. A célunk ugyanis nem szavakon való lovaglás. Fel kell ismernünk, hogy a legátgondoltabban megtervezett propaganda szemlélői és elszenvedői vagyunk. Ahhoz azonban, hogy kellő mélységben megértsük, előbb némi áttekintést kell kapnunk a témáról.

torzszulott01.jpg

Conchita Wurst valóságnál is hűbb ábrázolása

Az első és legfontosabb szempont, hogy az ember nem egyszerűen csak ember, aki születik, él és meghal. Az ember földi élete teljes egészében és minden részletében szimbólum. Nálánál egy magasabb létrendi valóságra utal. Az tehát, hogy milyennek születik az ember, véletlenül sem véletlen.

Másodszor, amióta világ a világ az egészséges és normális ember az ellentétes neműhöz vonzódott. Vagyis

a homoszexuálitás betegség.

Amennyiben a végletekig fokozzuk a jelenséget, s kiterjesztjük az egész világra, könnyen belátható, hogy ez miféle állapot: deviáns (elúttalanodott), aberrált (ferde hajlamú), perverz (rendellenes, természetellenes), degenerált (elfajzott).

Harmadszor utalhatunk Buji Ferenc kiváló tanulmányára, miszerint a homoszexualitásnak – egy lehetséges megközelítési mód szerint – három fajtája különböztethető meg. Az első esetben a legegyszerűbb a helyzet, ekkor ugyanis oly mértékű a külső-benső keveredettség és az ambivalencia, hogy az elsődleges nemi jelleg mögött ellentétes nemű lelkület él, vagy veszi át az irányítást bizonyos idő elteltével. A másik esettípus az, amikor nincs valódi vonzalom az azonos neművel szemben, viszont a másik nem taszít. Ilyen lehet például a csonka családok esete, amikor egy domináns anya egyedül neveli fel fiúgyermekét, s az a későbbiekben a férfi szerepkört az anyához társítja, így látens módon undorodik más nővel kialakított romantikus vagy szexuális kapcsolattól. De a jelen szempontból a harmadik eset a legérdekesebb, az előbbi kettő a ritka devianciákhoz sorolható. Ekkor ugyanis az ember lelki keveredettsége nem oly mérvű, hogy az egy egészséges környezetben bármiféle deviációt eredményezne. És ebben az esetben a környezet, a társadalmi elvárások vagy a divat – és mondjuk ki, a propaganda – meghatározó szerephez juthat. Ez kapcsolódik szorosabban vett témánkhoz.

torzszulott03.jpg

Conchita Wurst valóságnál is hűbb ábrázolása

Az embert még mélyebbre taszító erők ebben az esetben két legyet ütnek egy csapásra. Egyfelől szándékosan divattá, vagy divatossá tesznek egy betegséget, mindezt főként a médián keresztül. Az „értelmiségben” nagy arányban megjelent homoszexualitás: nem a tehetség függvénye. A színészek és az általuk eljátszott buzi karakterek folyamatossága, és a mesterségesen kialakított szerethető szerepkör teljességgel abnormális és hazug. Másfelől utalnunk kell a kötelezővé tett buzi-felvonulásra. Ezt egy jóérzésű, normális ember nem tekintheti értéknek. Miután a szexualitás az ember intim szférájához tartozik, felháborító, hogy ezzel nap, mint nap „kötelezően” szembesülnünk kell. Ha már nem tehetünk érdemben semmit ellene, a megfelelő válasz erre kétféle lehet. Az egyik, hogy az égvilágon senki még csak a közelbe sem megy. A másik, hogy nagy számban megjelenik az eseményen, azonban mindezt elfordulva, némaságba burkolózva teszi. Látnunk kell ugyanis a háttérben húzódó valódi célt, mely a legcsekélyebb mértékben sem a kifestett, szánalmas buzeránsok „méltóságának” kivívása.

A megosztás, a szembe fordítás, a gyűlölködés és a természetesség fel- és kiforgatása a mindent mozgató szándék.

A valódi értékek és az erkölcs lábbal tiprása, valamint jelentéktelen témák felnagyítása. Az erkölcstelen embernek nincs benső tartása, nyakát behúzza, s képtelen ellenállni a társadalmi hanyatlásnak. Erkölcstelen szenvedélyein keresztül jól manipulálható, hiszen például aki a buziknak dícséri a buziságukat, bármit hazudik nekik eközben, például politikai vonatkozásban, a talpát fogják nyalni hűségük jeleként, s igazolni fogják. Azonkívül az (etnikai, vallási vagy újabban nemi alapon) egymásra uszított úgynevezett kisebbségek belemerülve a folytonos viszálykodásba, megfeledkeznek a legfőbb és közös problémáról:

a háttérből irányító és őket galádul manipuláló haszonélvezőkről.

Azok számára, akik még felelősen gondolkoznak, ezen szempontok figyelembe vétele elengedhetetlen a valódi értéshez.

Aquila

A bejegyzés trackback címe:

https://mediavadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr287497260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása