Először is – és ennél őszintébb már nem is lehetnék –, legnagyobb örömünkre szolgál, hogy meglelted csodás új hazádat! A minap az a merész ötletem támadt, hogy bekukkantok hozzád, bízván abban, hogy regisztrált felhasználója vagy a faceebook nevű, közösséginek álcázott titkosszolgálati oldalnak. Egy magad fajta modern ember bizonyára ad magáról hírt, ahol csak tud, s valóban, nem kellett csalatkoznom. Szerencsére a sok bokros teendőd között jut minden nap időd közzé tenni momentumokat, képeket s gondolatokat a boldogságtól kicsattanó új életedből. Végre ráleltél hát az ígéret födjére!

Annyira megtetszettek a fényképeid, s a hozzájuk fűzött szívet melengetően mély és őszinte, már-már művészi leírásaid, hogy üdvözletembe be is illesztek néhányat. Ó, te szegény elüldözött, ki emigrációba kényszerültél hőn szeretett hazádból. Pedig te aztán mindent megtettél, hogy kiérdemeld a megbecsülést. Anyagi javakat, időt, s energiát nem kímélve munkálkodtál a magyar nemzet felemelésén. És még csak nézhető focit sem tudtunk neked adni.

„Na tessék, az új hazámban még igazi foci is van, annak ellenére, hogy nem szórjuk el a közpénzeket újabb és újabb stadionokra. Majd megyek drukkolni, ha megint lesz meccs Tel-Avivban. Ráadásul még útszéli, antiszemita zsidózás sem lesz a stadionunkban, az tuti...”

Szívből remélem, aggastyáni korral ajándékoz majd meg az Úr, hogy hosszas szenvedésid után legyen időd kiélvezni új hazád fogyni nem szűnő rajongását és tiszteletét. Látom, a biztonság kedvéért jól látható helyen hordod identitásod szimbólumát, hát igen, az új csapatban bizonyítani kell. No meg aztán nehogy valamely rosszindulatú ottani (amennyiben ez a feltevés önmagában nem szentségtörés) szemedre vesse, hogy a hazádat eláruló kivert kutya vagy.

Hm, nem bízod a véletlenre… csak még egy szerény javaslat, ki tudja, lehet, hogy elegánsabban kell majd megjelenned valahol csodás új sivatagodban? Tetováltass még egy menórát is a homlokodra, biztos, ami biztos! Így lehet valaki rabbibb a rabbinál, hogy egy parafrázissal adózzunk a hely szellemének.

A megosztott képekre kell azért néhány héber szó is, erős is a gyanúm, hogy ezeken kívül nemigen ismerhetsz többet, leszámítva persze, hogy egytől harmincig betéve ismered a számokat, ha álmodból ébresztenek, akkor is. Hát igen, le kell számolni a harminc jutalom sékelt, ahogy azt hírhedt üknagyapád is tette…

Ez mintha nem e helyi Hilton lenne… Most vagy megveted a luxust (hihető változat), vagy a sékel is inflálódik, és nem futja egyébre a 30 ezüstödből. Csak akad ott is egy megbízható helyi bank, ahol befektetheted zsoldod. Hiszen neked kell a legjobban tudnod, milyen áldott jó lelkek kamatoztatják arrafelé a pénzt. Lényeg a lényeg, ne garasoskodj, egy szelfibotra még ruházz be!

És hogy milyen szeretettel és megbecsüléssel fogadtak, hát nem fantasztikus? „Végre itthon távoli honba szakadt testvérünk!” Skandálják a tömött sorokba verődött hívek. S a barátok népes hada ölel keblére. Virágkoszorút a hősnek, aki szembe mert szállni az elnyomókkal! Csoda, hogy ennyi rajongás közepette jut még időd foglalkozni a sötét, poros, undok kis Magyarországgal.

Hozzáfűznivalód ebben az esetben sem maradhat el:

„Izrael, tengerparti naplemente...
Meg egy boldog izraeli.”

Bejött az élet, édenkert és boldogság. A boldogságtól csak úgy sugárzik orcád! Jaj, nem, az izzadság, de ott egye meg a fene aki ilyen csekélységekre fabatkát is ad. Amúgy sem a külső teszi az embert!

Ez igen! Pazar kis járgánnyal fokozták a fokozhatatlant új gazdáid. Mit neked autó, pláne BKV? Amikor végre gyaloglásra is használhatod elhízott, tunya tested. S talán a végén még az ocsmány tokádról is leég a zsír. El is hisszük neked, hogy leszoktál a nyugatias kényelemről. Alíz is gyalog ment a sárga köves úton. Ugye ismered? Hát persze, hogy Csodaország! Kissé bozontosabb az ábrázat, bár… gondolom ott ez a divat.

Ez a kép akkor készülhetett, mikor ráeszméltél, hogy egy tiszta szívű, lánglelkű forradalmár, a tengerparton is forradalmár. Rögvest be is szereztél két hiteles arcot, s néhány minőségi kelméből szőtt lobogót, hogy üzenhess a pokolba. A nagy megmondó ember, az igazság bajnoka s a liberális demokrácia feltétlen híve, a paradicsomban sem feledkezik meg a szegény elnyomottakról.

Dániel, fogadd szívbéli jókívánságainkat! Ígérjük neked, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy csitítsuk azokat a gonosz szószólókat, akik szerint csak egy magányos lúzerként tengődsz a szebb időket is megélt térségben. A képaláírásaid ízléstelenségével vádolókat meg fogjuk dorgálni, ahogy azokat is, akik szerint senki nem kíváncsi egy ilyen alattomos, mesterkélt senkire, mint te! Azokat is fel fogjuk világosítani az igazságról, akik nem tudják eldönteni, hogy szemérmetlen cionizmusod vagy gyomorforgató öntömjénezésed-e a nagyobb bűnöd. Megvédünk, mert te vagy a mi reményünk, a mi kiutunk a sötétségből!

Üdvözlettel:

Aquila