A madár az ász

Médiavadász

Médiavadász

A szürke ötven árnyalatáról

2017. január 20. - MédiaVadász

Egy újabb párkapcsolati ellenpéldát, sőt a férfi-nő viszony isteni távlatát elhomályosító alkotást kaptunk A szürke ötven árnyalata képében. A film 2015 Valentin napján jelent meg világszerte a mozikban, erőteljes népszerűsítő hadjáratot követően, aminek köszönhetően rengetegen nézték meg szinte minden korosztályból. Szerencsére sokan távolról elkerülték, és számos jóérzésű ember már a beharangozó alapján – akár kimondatlanul is – helyesen érzékelte a film által hordozott negatív jelentéstartalmat. Jócskán akadtak olyanok, akiknek ez szintén feltűnt, de csak a film megtekintése után. Jelen írásunkkal azoknak szándékozunk szempontokat adni, akik ugyan felismerték a film problémás voltát, de nem tudták annak okát kellően meghatározni maguknak. Nem csupán kiemelve az antitradicionális szuggesztiókat, de pozitív támpontokat is adva az eredeti és tradicionális elvek segítségével. Nem kételkedünk abban, hogy vannak még „jó akaratú emberek”, akik minden modern sugalmazás ellenére keresik azokat az elveket, amelyek megszabadíthatják őket a jelen világ korlátai alól. A film (gerjesztett) népszerűségét pedig felhasználjuk arra, hogy a benne használt szuggesztiókra való rámutatás és azok elemzése iskolapéldaként alkalmazható legyen más hasonló üzenetű alkotások esetében is. Jogosan merül fel az igény a népszerű(vé tett) dolgok kapcsán, hogy legyenek példa és nem ellenpélda értékűek.

16144320_1361688703853165_509956794_n.jpg

SEHOL EGY LOVAG SZÉLES E VIDÉKEN…

A film cselekménye Seattle-ben játszódik, azon belül is a város felhőkarcolókkal teli steril luxus negyedében. Ezzel kapcsolatban megjegyezhetjük, hogy a modern világ egyik legjellegzetesebb látványeleme az egeket eltakaró üvegóriások emberidegen halmaza. Ezek az épületek és elrendezésük a mechanisztikus létszemlélet és tudatállapot kivetülései, a túlmagasztalt racionalizmus eredményei. Szívtelen és szervtelen közeg – ellenben egy tradicionális felépítésű várossal, melynek szíve és centruma a Templom, Isten evilági otthona. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy Isten ne lenne otthon mindenhol a világon, de attól még egyértelműen megmutatkozik, hogy akikben ezen városok képei megfogantak, azok nem igazán adtak otthont magukban Istennek. Ez tehát a főhelyszín, a vászon fehérje, vagy inkább szürkéje. Jól illusztrálja ez a környezet Grey felszínes jellemét, aki minden vonzerejét abból meríti, hogy szegény és naiv egyetemista lányoknak drága ruhákat és autókat vesz, helikopter és repülőutakat fizet, és akiket – mikor éppen nem veri őket – luxuskörülmények között tart.

A külső csicsa és nagyzolás hűen tükrözi a benső tartalomnélküliséget, amit a filmben persze „titokzatosságnak” tüntetnek fel.

Ám ahogy a filmből kiderül, a figura – az amerikai felhőkarcolókhoz hasonlóan – egyáltalán nem rejtélyes, csak szar gyerekkora volt, amit azóta is flancos életvitelével és extrém szokásaival próbál kompenzálni. Még viccnek is rossz egy ilyen személyiségzavaros, frusztrált ficsúrt férfiideálnak megtenni, aki milliárdjain kívül semmit nem tud felmutatni, talán ama egyetlen pozitívumát leszámítva, hogy legalább nem négerként kezd ki a szűz leányzóval, hogy még a fajkeveredés aljas propagálását is magán viselje ez a film. Helyette azonban lesz más, mivel ez az alkotás is a modern nyugati világ két igen erős ellenideáját vonultatja fel.

christian-grey-fifty-shades-of-grey.png

…ÉS A SZŰZ FELMENT A SÁRKÁNY TORNYÁBA

Ebben a környezetben jelenik meg a film női főszereplője Ana, az egyedülálló, dolgozó, fiatal egyetemista diáklány, akinek láttán a feminizmushívők máris elégedetten hátradőlhetnek. Ana barátnőjével és lakótársával, Kate-tel váltott, műtői sterilitású, párszavas beszélgetésük után megindul, hogy meginterjúvolja a film férfi (nemű) főszereplőjét, Greyt, a gazdag és (a modern értelemben) sikeres üzletembert. Anastasia testesíti meg a modern nő eszményét, aki „társadalmi szerepvállalásával” semmiben sem marad el a modern férfiképtől, sőt a történelmi fejlődésnek köszönhetően már képes kitörni az elnyomó férfihatalom alól. Csak éppen a valódi nőiséghez nincsen semmivel sem közelebb.

Manapság már teljesen megszok(tat)ott dolog, hogy a férfinak és nőnek születetett embereket a világ megkülönböztetés nélkül kezeli, és a nemek valódi rendeltetésétől egyre jobban eltávolítja.

A nők dolgozhatnak úgy, ahogyan azt manapság a férfiaknak születettektől a világ elvárja, azonban a munkának nevezett tevékenységek nagy része soha nem volt olyan szolgai minőségű, mint manapság. És igen, ebben a közegben lehet „versenyezni” – ebben lehet megmutatnia a nőnek, hogy ő is tud annyi tananyagot bebiflázni, mint egy férfi, annyit túlórázni, mint egy férfi, olyan díszes karriert építeni, mint egy férfi. Tehát szorgalmasan húzni az igát, azért, hogy megélhessen egy olyan életben, amely, ha a tevékenykedés lehetősége megszűnne egy értelmetlen és kiüresedett világ várná.

A modern világot meghatározó vezérelv soha nem volt olyan messze a szabadságtól, mint manapság. Hol vannak az önmagukat tudatosan és töretlenül meghaladni akaró férfiak? Hol vannak az ezt felismerni képes és teljes odaadásra képes nők?

Grey képében találkozunk azzal, amit a modernitás ellenideológiája sikeresnek tart, ezen belül karaktere szócsöve néhány burkolt evolucionista és freudista szuggesztiónak. Ennek első feltárulása üzleti életben elért sikerének magyarázatakor jelenik meg. Azzal indokolja, hogy „felismeri a tehetséges egyedeket, és munkára fogja a tudásukat”. Bár nem tűnik jelentős mondatnak, de valójában nagyon is az. Jelen esetben a negatívum a szóhasználatból indul ki, név szerint az „egyed” szóból. Ez a felfogás nem csupán az éppen tárgyalt filmben jelenik meg, jelen pillanatban minden modern szervezeti felépítés (hiearchia-paródia) alapját is képezi. E szerint a valódi vezető („az evolúciós ranglétra aktuális csúcspéldánya”) csupán lehatárolt részfunkcióként tekint a vezetettjeire, akiknek élére pusztán észbeli képességeinek, ambicionáltságának köszönhetően jutott, rafinált praktikák segítségével. Ezzel szemben, sőt messze e fölött, a hagyományos értelemben vezetőnek tekintett személy mindig is az volt, akit az Istennel, a létfelettivel való kapcsolata minősített kiválóvá, amit a körülötte lévők felismertek és ennek köszönhetően követték. Szó sem volt bármilyen „önmanagementről” vagy erőszakos oktrojálásról. A hierarchia eredendően – bár ezt manapság éppen ellenkezően láttatják – az istenit leginkább megtestesítő személy köré rendeződött, mégpedig szabadon. Ezt jelentős kiemelnünk, mert a későbbiekben, a férfi-nő viszony kapcsán szintén érvényes lesz.

dakota-johnson-fifty-shades-grey.jpg

A KAPCSOLATRÓL

A két főszereplő által külön-külön megjelenített sugalmazások megvizsgálását követően ideje rátérnünk a film legfőbb ellenmotívumára: a deformált és kiforgatott férfi-nő viszonyra. Ennek bonyodalma akkor kezdődik, amikor kiderül, hogy a férfi főszereplő számára az egyetlen kielégítő szexuális egyesülési forma a BDSM-nek nevezett kategóriába tartozik, amelyben ő a domináns felet testesíti meg, míg a női főszereplő az alárendeltet – ezt pedig szerződéses formában rögzíteni is készülnek, végül azonban nem valósul meg. Illusztrációként álljon itt a párbeszéd a filmből, amely a főszereplő vallomását követte:

„Anastasia: - Te szadista vagy? Grey: - (Khm) Domináns vagyok. Anastasia: - Ez mit jelent? Grey: - Azt akarom, hogy önként alávesd magad nekem. Anastasia: - Mégis miért tennék ilyet? Grey: - Mert jó nekem.”

A beleképzelés és túlgondolás fölösleges köreit igyekszünk most is elkerülni, azonban mégis felvetjük, mivel jogosnak érezzük, hogy ebben a párbeszédben megbújik az evolucionizmus burkolt sugalmazása a férfi-nő viszony és egyben a házasság modern „ősképéről”. Lelki szemeink előtt megjelenik a felegyenesedett csupasz majom, avagy az ősmacsó férfi archetípusa, ahogyan a bunkójával leütött nőt hajánál fogva a barlangba vonszolja és a szaporodás egyszerre kellemes és hasznos mivolta miatt élete hátralévő részében fogságban tartja. Nem tudjuk bizonyítani, hogy valóban ezt szándékozzák számunkra sugalmazni, azt azonban biztosabb alapon mondhatjuk, hogy megcáfolni semmiképpen nem próbálják – és mintegy henid-szerűen (homályos sugalmazásként) lebegtetik. Ezzel együtt pedig teljesen negatív színezettel látják el a nő hierarchikus – és nem pejoratív értelemben vett – alárendeltségét a férfinak. Hiszen

Grey, semmilyen szinten nem jeleníti meg azt, ami valóban férfivé teszi a férfit,

nevezetesen: a Szellem megtestesítésére való tudatos és akaratlagos törekvést. Semmi magasabb elhivatottság, semmi szellemiség vagy hitbéliség. Innentől kezdve viszont kijelenthetjük: semmi követendőt, pozitív értelemben felfogható példaértékűt és eltanulhatót nem testesít meg személyével. Mégis (amolyan alfahímes) vezetői szerepet követel meg magának, amit – még egyszer elmondjuk – nem legitim módon tesz, és puszta szexuális fétissé alacsonyítja a két nem létrendi rendeltetését és egymáshoz való viszonyát. Amire aztán a feminista mozgalmak joggal mutogathatnak vádlón, hogy éppen ez az a rémálom, amin már túl kellene „fejlődni” társadalmilag (a szintén rémálomba hajló gender elméletekkel). Hiszen a főszereplő alfahímben is csak az állatias fajfenntartó ösztönök jelennek meg felerősödött módon a mai világ „intézményesített” keretei között.

Ha a férfi-nő viszony tradicionális (azaz valódi) ősképét szeretnénk szemügyre venni, akkor fontos visszautalnunk a vezetéssel kapcsolatban az előbb említettekre, ugyanis ez a férfi-nő egymásra találásában és viszonyában sincsen másképp. A szellemileg orientált valódi férfinak sosem kell magát oktrojálnia az őiránta teljes szívvel odaadó nő számára. Ha valóban olyan társra leltek egymásban, akivel létmegélésük minden síkján képesek egyesülni, akkor ott semmilyen szögletes, „szerződésszagú” mesterkéltségre nincsen szükség megerősítésként – éppen fordítva, a szerződésük lesz a szavak feletti egységük világi megmutatkozásának egy módja.

a-szurke-otven-arnyalata.jpg

KONKLÚZIÓ

A film tehát cselekményén keresztül felvonultatja előttünk a modernitás ellenideológiáit, majd levonja belőlük – a szintén modern – következtetését. Grey képében megjelenik a freudista és evolucionista elgondolások férfi (ellen)ideálja, a saját élvezetéért (hírnév, gazdagság, szexualitás) keményen dolgozó aktuális csúcsegyed – az evolúciós fejlődés megtestesítője –, aki minden elékerülő dologban és emberben a saját élvezetének előmozdítóját keresi. Ana képében pedig az ezt (már évezredek óta) elszenvedő nő, akinek (a modern nyugati „fejlettségnek” köszönhetően) immár megvan a lehetősége tanultsága révén megmenekülni az évezredek óta tartó férfizsarnokság alól. Hiszen egy másik naiv modern elv, a jelen alászállott körülmények visszavetítése és kiterjesztése a múltra, sőt annak örökös fejletlennek titulálása. Természetesen nem állítjuk, hogy a film alkotói tudatosan közvetítették a kritikánkban említett szuggesztióikat, hiszen előfordulhat, hogy csak tudatlan közvetítői, továbbadói annak, amit ők maguk is kaptak. Bármelyik eset is álljon fenn, a mi feladatunk az, hogy tudatosan rá tudjunk tekinteni a deviatív módon ható szuggesztiókra ezekben az „alkotásokban” és saját magunkban.

EGYÉB MEGLÁTÁSOK

Úgy gondoljuk megéri kicsit jobban belemenni a részletekbe, lappang itt bőven a sötétségben olyan, amit érdemes lehet tudatosítani. A film célja, hogy egy magot hintsen el olyan emberekben, akik eddig szerencsésen elkerülték ezt. A nagy felhajtás a film körül arra a tipikus demokrata magatartásra apellál, hogyha valamiből kimaradsz, akkor lemaradsz, így

sokan azért nézték meg, mert körülöttük sokan megnézték, nem akartak kilógni a nyájból.

A természetes szeméremérzésből következően emellett kevesen érdeklődnek ilyen torz témák iránt, még ha találkoznak is a témával, szégyenérzetből kerülik. A már ismertetett módon elhozták ezért egészestés mozifilmen. Visszatérve a mag elültetésére, eredendően senki sem szereti a rosszat, a torzat, a ferdeséget csak akkor, ha az már kibontakozott benne. A kezdő lökést általában a kíváncsiság adja, ahogy a főszereplő Ana is kíváncsi, az egészet játéknak gondolja. Mint a filmből kiderült, Grey anno belement egy ilyen kapcsolatba, ami évekig tartott. Sikerült olyan mélyen „belekondicionálnia” magát ebbe a kifordult állapotba, hogy már képtelen szabadulni belőle. Tizenöt éves korában kezdődött ez a deviáns viszony. Az életkor azért fontos, mert, ahogy Julius Evola írja az egyik „szexuálkritikai írásában”,

a pubertáskori vagy azt megelőző szexuális élmények egy életre kitörölhetetlen nyomot hagynak.

Végső soron ez egy démoni megszállottság, ami abból is kitűnik, ahogy Grey többször is úgy hárítja el Ana kérdéseit, hogy „ő ilyen”, és punktum. Az őt meghatározó állapotot végérvényesen megváltoztathatatlannak éli meg, ami egy illúzió, a démon diktálja, hiszen ő általa táplálkozik, és a szenvedés táplálja. Nincs olyan, ami ne lenne megváltoztatható, ha a szemlélet változik, vele változik a világ is, ebbe a hit is beleértendő. „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda, és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.”

aszuerkeoetvenarnyalata00.jpg

A megrontás tipikus esete a történet, hiszen egy szűzlány szerepel benne, akit tudatosan visz bele Grey egy deviáns, játéknak cseppet sem tekinthető lázálomba. Az irodalmár Ana nemigen olvas a jelekben, ugyanis a film elején ajándékba kapott Tiszta nő Thomas Hardy regénye, egy megrontás történetét mondja el, ahol a hősnő pokoli sorsot él. Grey, nem messze Anától, a „Mocsárember” nevű hotelban száll meg. Ez megint csak egyértelmű, bár képletes utalás a hímivarú egyed alvilági származására.

Az ebben az igazán ördögi, hogy a kapott rosszat Grey minden aggály nélkül adja tovább.

Ráadásul csepegteti csupán a részleteket, és úgy állítja be, hogy a lány őt magát „nyeri el”, ha belemegy ebbe az őrületbe. Így az a tipikus eset áll elő, „ha szeretsz, akkor értem megteszed”, ez pedig az érzelmi zsarolás esete. Megszállottsága révén Grey egyébként teljesen megfordítja a valóságot, és a saját állapotát véli üdvösnek. Hogy miként lett ilyen, elárulja Anának, nevezetesen az ifjúkori alávetettsége révén (azaz fiatalon „beavatták” őt is az érzelemnélküli ösztönélet szexuális megélési formáiba). Még el is magyarázza: „a kontroll elvesztése felszabadított a felelősség és a döntéshozatal alól”. Nem is vállal már felelősséget, ezért van szükség a szerződésre. Önmaga fölött képtelen kontrollt, uralmat gyakorolni, ezért venné meg azt pénzen, de a számítása nem válik be, hisz egy érző lénybe botlik. Az említett evangéliumi idézet az uralomra is vonatkoztatható, miként ha teljes, nincs feltétlenül szükség külső cselekedetekre egy adott cél elérésére.

Nehéz volt hová tenni Ana jellemzését a film kezdetén, miszerint tisztának vélte Greyt. Valószínűsíthetően a sterilitást vélte tisztaságnak és a ficsúr szenvtelenségét. Később számára is kiderült, hogy ez nem felülemelkedettség a szenvedély kiszolgáltatottsága alól, hanem inkább megjátszott tartózkodás a szenvedélytől (de főként a szeretet érzésétől), amely így alulmúlja a szenvedélyes (vagy a szeretetteli) állapotot, gyakorlatilag tisztán nem is képes megélni azt.

A film igazi mottóját Grey szájából hallhattuk: „próbálj meg nyitott lenni”. De vajon mire? Az újra? Az ismeretlenre? Vagy inkább egy alvilági állapotra, amit a Greyhez hasonló szenvedő lelkek kórként terjesztenek a világban?

Köztudott és elemi tapasztalat, hogy a zene felszabadító erővel bír. Ilyen formán egy nyílt állapotot hoz létre, ami a befogadást megkönnyíti, az önreflexiót pedig elaltatja. A készítők a dalok kiválasztásával is az imént említett sötét valóságot akarják megidézni, és a nézővel/hallgatóval elfogadtatni. „I put a spell on you” (Elvarázsollak, vagy pontosabban: bűbájt teszek rád), „Haunted” (Kísértetjárta), „Witchcraft” (Bűbájosság, fekete mágia, boszorkányság és ördöngösség mint megszállottság), „Salted wound” (Ízes gyötrelem), „Beast of burden” (Igavonó állat). Nem éppen lélekemelő kifejezések.

Zárásképp, a mottóra visszautalva, szerintünk jobb, ha az alvilág kapui csukva maradnak.

A fenti meglátásokból nem következik az, hogy feltétlenül elleneznénk mindent, ami a dominancia gyakorlással, vagy bizonyos mértékű, jó értelemben vett, nem patologikus szadizmus, illetve mazoizmus megélésével kapcsolatos, amennyiben az helyesen, kellő gonddal, odafigyeléssel és önuralommal van megélve, és nem pusztán a kiüresedett lélek beteges pótléka. Jelen cikk kapcsán lásd még: Modern babonák a szexről. (A szerk.)

Komáromy Imre és Csáki István

A bejegyzés trackback címe:

https://mediavadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr3012141935

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása