A pop-zene a „popular” szó rövidítéséből származik, így már a név elárulja, hogy az emberek nagy többségéhez szóló zenei irányvonal. Ez a stílus talál a legbefogadóbb fülekre. Jellemző a szexuális töltetű dalszöveg (hazai és külföldi egyaránt), amik javarészt bulizásról, szakításról és silány párkapcsolatokról szólnak. A zenei szerkezetet jellemzik továbbá előre megszerkesztett sávok, primitív skálák, auto-tune-al készült ének (az auto-tune egy számítógépes program, amely alkalmas a legdisszonánsabb énekhang tisztává tételére, azaz az előadónak még énekelni sem kell megtanulnia), 2/4 ütem, közepes tempó, idegesítő loop-ok (rövid időtartamú zajok, effektek és egyéb mesterséges hangminták ütemszerű, mechanikus ismétlődése) és a manapság rendkívül divatos drogos géphang is egyre általánosabb, ami legtöbb esetben egy afro amerikai „úriember” gépesített böfögése (lásd: Shakira – Loka c. számában).
A „hozzáértő” zenei szakmabeliek szinte percek alatt képesek összedobni tömeghisztériát kiváltó alkotásokat is,
ezekbe tartoznak az egynyári slágerek, amelyek nagy része valószínűleg már rég megíródott, csak várják a megfelelő alkalmat és méltó gazdájukat. Ezek a fércművek azért érdekesek, mert az emberi agy ilyenkor befogadóbb, és így még jobban hatást lehet gyakorolni erre az érzékszervre. A nyarat mindenki várja. A totális lealacsonyodásra és züllésre alkalmas évszak. Nyáron a fiatalok sokkal szétszórtabbak, „szabadabbnak” érzik magukat. A zene üzenete itt azért lehet hatásos, mert sokkal több élményt, élettapasztalatot tudnak a nyáron történt dolgokhoz párosítani, elraktározni, néha akaratuk ellenére.
Ezzel az probléma, hogy akár veszélyes cselekedetre is buzdíthat, hiszen a klipekből ismert alakoktól eltanulják ezeket az aljas viselkedési formákat.
Lehetne úgyis mondani: példát vesznek róluk. Bálványokká válnak. A legtöbb klipben láthatunk party jeleneteket, amik általában egy sötét diszkóban játszódnak és ahol bandákba verődve lökdösik egymást a „főhősök”, szórják, dobálják a pénzt, kurvákat szednek fel, drogoznak, buzulnak, és az sem ritka hogy bunyóznak. Mindezt úgy közvetítve, mintha ez lenne a világ legnormálisabb és legkívánatosabb életformája. Nyári slágerekben általában ugyanazt az üzenetet hallhatjuk: most kell élni. (We are young, Fell in love, Waiting for love, Wildest dreams stb…) A lazítás fontos. A “neverending” orgazmus szintén. Beherbálozva nyálat csorgatni még fontosabb. Sőt, szerintük ez hozzátartozik az egészséges élethez és lehetetlen túlzásokba esni. Élvezz a maximumon!
Ejtsünk néhány szót két élvonalbeli amerikai pop-énekesről. Az egyik „hölgy” Miley Cyrus, aki édesapja révén került a nagy nyilvánosság elé a 2006-ban induló, gyerekeknek szóló sorozatában, ami óriási siker volt világszerte. Miley korai alteregója Hannah Montana. (Több celebnél is megfigyelhető, hogy élete egy bizonyos időszakában hirtelen átváltozik egy másik személyiséggé, rosszabb esetben többé, lásd: Nicki Minaj. A teljesség igénye nélkül lássunk néhányat ezek közül: Jennifer Lopez-Lola, Beyonce-Sasha Fierce, Eminem-Slim Shady, David Bowie-Ziggy Stardust és White Duke, valamint Lady Gaga-Joe Calderone) Ez volt a karrierjének első lépése, de már akkor tudták, amint felcseperedik, több is lehet, mint bájos kislány. Tehát a zenei producerek nyálukat csorgatták ez idő alatt, hiszen ezután kezdődik csak az igazi buli. Ez így is lett, a sorozat leforgása után néhány év néma csend volt. Ez alatt valószínűleg agymosáson (Monarch programozás) vesznek részt az alanyok, majd
az addig aranyosan énekelgető, szimpatikus kislány bőrtangában, tetoválásokkal és néger táncos férfiakkal körülvéve magát tér vissza a képernyőkre.
Ez két okból is sátáni, egyrészt önmagára nézve, másrészt a rajongók is egyből átveszik, eltanulják ezt a viselkedési formát. És itt jön létre egy igazi degenerált popribanc. Mintegy törvényszerűvé teszik, hogy a cuki kislányoknak felnőtt korukra mocskos szajhákká kell válniuk.
Miley apja, Billy Ray Cyrus, akit a Doki című, Magyarországon is közvetített limonádé sorozatból ismerhetnek, emelett zenész is. A kis Miley tehát édesapja sikereit látván ugyanezen a pályán indult el. Apuci jó kapcsolatai révén hamar nagy sikereknek örvendhetett ebben a – nem csak a hírnév terhe miatt – veszélyes szakmában.
Hanah Montana és Miley Cyrus: két lélek egy testben
Nem különb a helyzet a kortársával, Selena Gomezzel sem, aki szintén tv-showban kedzte, manapság pedig arénákat tölt meg produkciójával. A recept ugyanez. Érdemes eloszlatni azt a tévedést, miszerint ezek a sztárok önálló akarattal rendelkező lények, akik bármit szabadon csinálhatnak, kedvükre. Az igazság az, hogy ezek egytől egyig bábok, és a rájuk aggatott különböző személyiségek bizonyítják, hogy még csak nem is önmagukat adják, hanem szerepeket játszanak, amiket mindig főnökeik osztanak ki nekik.
Szintén ugyanebbe a kategóriába sorolható Ariana Grande, újgenerációs agymosott, akinek „Focus” című dalát elemzem röviden. Már a dal címe is sokat elárul magáról. „Focus”, azaz középpont. „Focus on me” – koncentrálj rám. Később a refrénnél feltűnhet, hogy a FOCUS szó inkább FUCK US. Érdekes szójáték. Az alantas ösztönök felébresztésének szándéka nyilvánvaló. A popribancok feladata ugyanis a koncerteken és a klipeken keresztül kívánatossá tenni emberhez méltatlan viselkedésmintákat.
Nem műalkotásról beszélünk, hanem aljas sugalmazásokkal teli kreálmányról, ami az emberek megrontására irányul.
A dal kezdetekor megjelenik Ariana egy körben, amiben folyamatosan kacsintgat és a száját nyaldossa. Ez a kör egyértelműen állítható, hogy okostelefonjának kamerája. Közben rengeteg villódzó fény. Majd ez után 5 darab körben jelenik meg, ezt nyugodtan mondhatom, hogy a világ feletti uralmat szimbolizálja, hiszen akár a világ öt földrészére is utalhat ez a kép (később ez tizenötre nő, utalva ezzel a hatalom megsokszorozódására). Ezzel érzékeltetik a nézővel, hogy ő értéktelen, és csak akkor válhat valakivé, ha megpróbálja utánozni a legtöbbször uralmi pózban ábrázolt, már-már túlzottan magabiztosnak tűnő sztárt.
A folytatásban Ariana Grande és táncosai vonaglanak idétlenül egy színpadon. Háttérben a nélkülözhetetlen, és már-már unalomig ismételgetett háromszög a körrel.
A körben éppen az ő feje van benne. És követőik felé mutogatnak. Ez alatt a refrénben hangzik el a „F-F-focus on me”, érdekes kiejtéssel, feltehetően egy barna bőrszínű férfitól. (A négereket ezekben a klipekben is igyekeznek mindig összevonni a fehér nőkkel, mintha a rasszok közötti szexuális viszony valami pozitívat jelentene.)
A dal második harmadától láthatunk egy lila színű téglatestet, amibe Ariana vergődik. Jól láthatóan rabságban van, bár ez őt nem is zavarja, sőt jól érzi benne magát annak ellenére, hogy nem vesz fel normális testtartást. Szárnycsapásokat is imitál, utalva démoni jellemére. Mondani sem kell, hogy ez a téglatest egy televízió, egy számítógép vagy mobiltelefon ábrázolása, amiben a kis világát éli. A villódzó fényekről itt se feledkezzünk meg, hiszen minden villanás egy tudattalanul elraktározott képet jelöl.
Ezt a dobozszerű valamit egyébként manapság több klipben is látni
Majd jön a dal levezető szakasza, követhetetlen vágásokkal, értelmezhetetlen képkockákkal, hogy ezzel is összezavarja a hallgatót. A másodpercek törtrésze alatt megjelenő képek beláthatatlan hatással lehetnek az éberséget nem birtokló nézőre.
A mobiltelefon-gyártók kezeskedtek arról, hogy egy mini számítógép egész nap kéznél lehessen, hogy véletlenül se tudjanak mással foglalkozni, csak a már kifordult, torz önmagukkal. Arinana Grande ezt erősíti meg a tudatban.
Így szelfizik arianagrande társaival, ezzel mutatva példát a mai fiataloknak (nem sok emberi értelem tükröződik vissza az arcáról)
A dalszöveg szóra sem érdemes, annyira bárgyú. Talán a „Let’s find a light inside our universe now, where ain’t nobody keep on holding us downt” lehet megemlíteni, ami annyit jelent magyarul, hogy „Találjunk egy fényt, a mi kis univerzumunkban, ahol senki sem szól bele, mit tegyünk”. Ez egyértelműen a közösségi oldalak, internetes felületek „szabadságáról” tesz említést, ahol az ember tényleg azt teheti, amit csak szeretne. Az a legnagyobb baj, hogy a mai fiatalok alapból ezt csinálják. Klip nézése nélkül is. De ez erre még egy lapáttal rá tesz. Tehát ilyenkor kapnak egy visszaigazolást, hogy amit csinálnak, az igenis jó. Hiszen még a tv-ben is ezt látni. És egyre csak többet, közelebbről.
Egy másik klipjében egyébként ezzel az utópisztikus képpel búcsúzik a nézőtől. Egyértelmű célzás a közelgő, és sok klipben megjelenített apokalipszisre. Az apokalipszis jelenet célja a megfélemlítés és minden szilárd alap szétcincálása. Ezen kívül a képen látható fiatal párnak is üzen, hogy nincs már sok idejük, éljék ki magukat, ameddig csak lehet.
KONKLÚZIÓ:
Az elemzésre került videoklip talán első látásra nem tűnik semmi másnak, csak egy átlagos kisfilmnek, akár a többi. Nem az! Éppen ezért tartottam fontosnak megvizsgálni, hiszen teljesen másról van itt szó. A legaljasabb módszerrel készült, amely próbál egy torz, önmagából kifordult személyiséget kreálni. A technikai fejlődés halad ugyan, de rossz úton vezeti előre az emberiséget. A folyamat visszavonhatatlan, hiszen az ember fokozatosan teret engedett a gépek lassú beszivárgásának. És fontos, hogy a zenei klipek sem az ember szórakoztatására készülnek, akárcsak a mozifilmek. Az ember nem tud közbeszólni, részt venni ezekben a filmekben, csak ül némán és hagyja, hogy ráaggassák azt a sok mocskot, amit a szeme elé tárnak.
Szűcs Veronika
