Az index.hu a minap közzétett egy cikket, ami egy kanadai kutatás ismertetése vizsgált alanyok szexuális vágyaival kapcsolatban. A cikk a meglehetősen provokatív „Inkább egy állattal, mint egy 12 évessel” címet kapta. Az elkövető egy Hegyeshalmi Richárd nevezetű firkász. Elsőre talán nem is gondolnánk, hogy ez az írás egy többrétűen aljas támadás az emberi normalitás ellen.

Az első támadás magának a statisztikának az elkészítése. A keresztény európai normától eltérő szexuális fantáziálásokra való rákérdezés már alapból magában hordozza annak lehetőségét, hogy a nem megszokott illetve aberrált szexuális szokások ismertebbé és elfogadottabbá váljanak a társadalomban. (Az alanyok közt ráadásul voltak homoszexuálisok is, ami eleve egy deviáns kiindulópontot jelent a vizsgálatban.)

A második támadás, hogy nem egy erkölcsös, tiszteleten és szereteten alapuló norma felállítása, nem a helyes ízlés kimunkálása és nem a vágyak megfelelő mederben tartása áll e téma „szakértői” szeme előtt, hanem egy puszta kikérdezés, ami legtöbbször nem javító szándékú, és aminek eredménye inkább reklámrendezők és politikusok fegyverarzenálját gazdagítják.

A harmadik támadás, hogy maga a statisztika kanadaiakra (azon belül meg ki tudja, kikre) vonatkozik, amiből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Emellett még fontosabb tudni, hogy a statisztika mindig a tömeg középszerű állapotát mutatja be, és nem az ideálisat vagy a követendőt.

A negyedik támadás a cím. Hegyeshalmi Richárd elborult mentális állapotáról sokat elárul a tény, hogy legérdekesebbnek azt a statisztikai adatot tartotta, ahol kiderül, a kanadai emberek hamarabb tennének magukévá egy állatot, mint egy kiskorút. A százalékarány persze nevetséges (1-2%), de ez nem tántorította el attól, hogy szaftos címmel becsalogassa az unalmas kutatások iránt közömbös olvasót.

De tegyük fel, hogy a statisztika igaz, és az emberek valóban a betegességig elmenően mindenféléről fantáziálnak. Ez esetben a „pornóipar” háza táján kellene körülnézni, és őket kellene felelősségre vonni, hiszen éppen ők azok, akik a szexualitást teljesen félreértelmezik és félreértelmeztetik a befogadóval (ide tartoznak többek közt a szexuális felvilágosítók is, akik a nyers biológiai közösülés külsőleges folyamatainak ismeretén túl semmit nem tudnak a témáról). A szexualitás lényegének megismerése sokkal körültekintőbb és mélyrehatóbb vizsgálódást követelne, mint ahogy azt korunkban megszokhattuk, melyben az infantilis felületesség és a tudományoskodó magyarázkodás homályba borítja a nő és a férfi valódi feladatát, a szexualitás komolyan játékos és játékosan komoly megközelítését.

Nagyon fontos továbbá belátni, hogy a megállapítás, amit az említett statisztikai eredmény tesz, semmit nem mond az emberről. Pontosabban szólva, ostobák lennénk, ha azt gondolnánk, hogy az ember eredetileg ilyen gyarló és mocskos és élvhajhász, és nem is lehet más, csak azért, mert valami „statisztika kimutatta”. Nem! Az ember önmaga ura is tud lenni, ha akar. Nem kell olyannak lennie, mint amit azok az emberek mutatnak neki tükörként, akik bevették a nagy liberális mesét, miszerint senkik vagyunk a világegyetemben, és ösztöneink rángatnak mindenfelé.

Érdemes odafigyelni a liberális firkászokra, megjegyezni arcukat és nevüket, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy túl könnyű dolguk van az internetes szemét terjesztését illetően, amit természetesen nem engedhetünk. A szexualitás helyes interpretációja éppúgy nem az ő feladatuk, mint bármi más, ami fontossággal bír az ember világában.