A hazai ellenméreg

Médiavadász

Gondolatok a hazai és külföldi zenékben megjelenő káros hatású tartalmakról

2017. január 19. - MédiaVadász

AKTUÁLIS HAZAI FELHOZATAL

Magyarország bővelkedik borzalmasnál borzalmasabb, dalnak még nagy jóindulattal sem nevezhető szerzeményekben. Ezekből választottam ki most néhányat. Alanyunk, a vajdasági származású énekesnő, aki a tévéképernyőkön tűnt fel először a kétezres évek elején, és annak köszönhetően, hogy hangjával tarolt az elsők között, szépnek mondható zenei karriert futott be Magyarországon.

Tényleg van valami különleges csengés a hangjában, amely kétségtelenül azonnal felismerhető, ha az ember meghallja a rádióban. És ezzel végére is értem a bókoknak, ugyanis dalai eszméletlenül bárgyúak. De ezzel még nem is lenne baj, ha a bájos énekesnő mögött nem iszonyú társadalomromboló szövegvilág rejtőzne meg. Természetesen azt is le kell szögezni, hogy ő csak egy eszköz a producerek és ügynökök kezében.

Évente kihoznak 2-3 dalt tőle, és ez akarva-akaratlanul eljut olyan fülekhez is, akik abszolút módon ignorálják ezt a fajta, rádióból szüntelenül okádott zenét. Számomra meglepő, hogy olyan zenészek, akik minden nap a zene területén sertepertélnek, annyira nem tudták magukat megerőltetni, hogy ötlet híján, a Bloodhound Gang: Bad Touch című klasszikusának refrénjét nyúlták le. (A két szerzemény stílusa és hanglejtése különbözik egymástól így elsőre nem tűnhet fel a plágium.)

Idén télen kezdték el nyomatni a rádióban „Április” című számát, melyben a 20 év utáni újra megkívánásról énekel. „Ha majd 20 év múlva látlak, lehet, hogy ugyanúgy megkívánlak”. (Nagyon kreatív, mondhatom.) A klip mindemellett, rendkívül hatás-vadász módon lett megkomponálva. (Bicikliző lány, megcsillan az esőcsepp a zöld leveleken stb.) Szép, tényleg szép a zöld levél, csak nem egyből az egész télen felgyülemlett nők vagy férfiak utáni sóvárgást kéne párosítani vele, vagy erre buzdítani, hiszen a dalszövegben hallható célozgatások egyértelműek. Szexre buzdít, gondolom valami 20 éve nem látott osztálytárs vagy volt szomszéd lehet a szenvedő alany, aki ha véletlen felbukkan valami ócska kocsmában, máris elugorhatunk vele egy laza kis pásztorórára. Mert hát 20 év az csak 20 év nemde? Nem véletlen, hogy januárban kezdték el játszani, hiszen mindenki ezt a pillanatot várja a fagyos, és dermesztően hideg tél idején.

A dalok a feminista kicsapongás és a korlátok nélküli élet szépségét akarják elhitetni, az élet mohó habzsolására sarkallnak, a férfi nem megvetésére és szexuális gátlástalanságra.

Ennek pedig nagyon erős társadalomromboló ereje van. Már ha egyáltalán beszélhetünk valódi társadalomról manapság.

„Szép az arcod, szép a ráncod” mondatával pedig saját kortársainak üzen, hogy ráncosan is ugyanolyan bombázók, mint húszoniksz évesen, tehát semmi ok a pánikra, mert biztos van még ember a földön, aki ráncosan is szemet vet rájuk. Ez azért is hatásos, hiszen a hallgató egyből igazat ad egy olyan énekesnek, akinek nagy befolyásoltsága van a zeneiparban, ergo neki bármit elhisznek. Gondoljunk bele, hogy mi történik azzal az emberrel, aki – és ez nem ritka – egész nap, unaloműzés gyanánt, a rádiót hallgatja, és ezt megteszi az év majdnem minden napjában. Vajon nem fog-e a zenékben elhangzó kulcsszavak szerint viselkedni? Dehogynem. Ennek annak ellenére bedől szinte mindenki, hogy e hipnotikus módszer léte és mindennapos alkalmazása teljesen köztudott.

„Érj hozzám” című száma a sunyi megcsalásról szól,

és mindezt egy olyan mézes-mázos körítéssel tolják az ember pofájába, hogy az kanyar nélkül beveszi, sőt még olyan emberben is vágyat kelt, akinek ilyesmi soha eszébe se jutna.

klip03.jpg

HIPSZTEREK

Mostanában a zenei felhozatal főleg ezekkel a textúrákkal operál. De a fővárosi zenekarok is a közszféra kellős közepén mozognak, akik nagyon alter true hipszter arcoknak hiszik magukat, ezen kívül sikeres, elismert popzenésznek. Javarészt budapesti fiatal emberekről van szó akikből árad a lazaság, és akikhez a hipszter szó nem a megfelelő formájában jutott el.

A legtöbb zenész palánta csupán úgy tudja megszólaltatni hangszerét, hogy hüvelykujja beakad a gitárhúrok közé, és elkeseredetten próbálja kifele rángatni.

Ezek a lazuló fiatalok azt gondolják magukról, hogy kivételes élményeik vannak, amiket mások nem érthetnek igazán, és hogy olyan egyedi meglátásokkal rendelkeznek a világról, amelyek gyökerestül felforgatják azt. Igazából semmi érdekes sincs bennük, amivel felhívhatnák egy olyan ember figyelmét, aki nemcsak kamerák előtt és a színpadon, hanem a valós életben is meg akarja haladni a hétköznapiságot. Itt érdemes megállni egy pillanatra. Julius Evola szerint, „amikor ez a fiatalság azt állítja magáról, hogy nem értik meg, az egyedüli válasz, ami erre adható, hogy nincs bennük semmi megértendő. S ha fennállna valamiféle normális rend, kizárólag egy dolog jöhetne szóba: rövid úton rendre igazítani őket, ahogy a gyermekekkel szokás, amikor ostobaságuk terhessé, komisszá s arcátlanná válik.

Csak az üresség és az intellektuális analfabétizmus nyert teret. Passzívan és provinciálisan egy divatot követ. Bizonyos hogy az évek múlásával, amikor a legtöbbjük kénytelen lesz szembenézni az élet anyagi és gazdasági problémáival, ez a felnőtté váló ifjúság alkalmazkodik majd a munkahelyi, társadalmi és házassági rutinhoz, amellyel pontosan a jelentéktelenség egyik formájából a másikba megy át. Egyetlen olyan probléma sem vetődik fel, amely egyáltalán méltó erre a névre.”

HAZAI FELHOZATAL 2.

Ahogy a tengerentúlon a feka zenét, Nyugat-európában a török zenét, úgy Magyarországon a cigány zenét próbálják egyre „menőbbé” tenni. A legszomorúbb az egészben hogy ez a roma szubkultúra a magyarok körében egyre nagyobb teret hódít. (Mulatási, bulibáró, olaszosan, nézését meg a járását stb.)

Partizz öltönyben, fuxban, járj nagy értékű autóval. Röviden, légy kretén, és vállald büszkén.

A minap arra lettem figyelmes, hogy egy angol nevű (amelyben egyébként a fenevad szó is szerepet kap), magyar anyanyelvű zenekar az egyik slágerét „BÓDOTTÁ” névre keresztelte. (Nem értem, miért nem lehetett simán boldogság?) És itt világossá is vált, hogy a roma „kultúrát” szándékosan integrálják a mit sem sejtő magyarok igényei közé. Ezt a laza, pattogós stílust, hogy az alapból keserves magyar ember még jobban elcigányosodjon. És hogy tartsák magukat a mondáshoz: „mindig van lejjebb”. Sajnos a mai cigányzene – trendivé válása miatt – még olyanokat is megfertőzött, akik alapvetően – és nem minden alap nélkül – elutasítják a cigány „életstílust”. Persze, ahogy haladunk egyre lejjebb, egyre kevésbé lesznek megkülönböztethetők a stílusok, hiszen ki venné a bátorságot manapság, hogy azt mondja, a magyar ember pop zenéje általánosságban kevésbé silány, mint a most említett, minősíthetetlen alkotások.

klip04.jpg

Emlékezzünk csak vissza Oláh Ibolya vérfeminista indulójára. Bombasiker volt néhány éve. Nem mások ezek, mint a totális káoszt képviselők angyali ruhában.

A rasszok közötti keveredés egy normális világban fel sem merülhetne, éppen ezért úton-útfélen arra találunk példákat, hogy ezt mégis megpróbálják elfogadottá tenni. Ez történik Magyarországon, és külföldön is. „Fleur East: Sax” vagyis inkább „Sex” című fércművében például a páratlanul felsorakozó táncos lányokat, két ugribugri nigger egészít ki. Ezzel sugallják a vegyülés szükségességét. És ez a trend itthon is megfigyelhető.

klip01.jpg

TIPPEK

Jó tanácsként álljon itt egy-két zenei klisé, amikre érdemes odafigyelnünk, amikor zenét hallgatunk:

- Orgazmus effektus: Orgazmus effektusnak hívom azt, amikor a zenében előkerül a felfokozottság. Általában a pre-chorus, vagyis a refrént felvezető refrén résznél jön be úgy, hogy az élvezeti pont a refrén legyen, azon belül is a szám címének kimondása, kurjongatása. A klipekben ennél a résznél szokott kéjesen az ajkába harapni az előadó vagy úgy őrjöng, mint egy megszállott, legtöbbször nem egyedül.

- A sátán megszólal: Ez általában az énekes hangjának eltorzítása, ilyenkor több sávon énekel egyszerre de nem ugyanabban a hangnemben, hanem egy kvarttal vagy terccel alatta vagy fölötte. Ez eredményez egy katyvaszos, szó szerint ördögi szónoklatot pl: dévid bóvli Black Star számában.

- Bizonytalanság érzet: Talán ez a legmodernebb jelenség, ugyanis ha belehallgatunk egy mai pop, dance, r’n’b vagy akármilyen más zenébe, hallhatjuk ezt a lüktető, agyba belefészkelő, tompa zajt, és emellé halljuk az énekesen is ezt a bizonytalan, vekengő, szinte önmagából kivetkőző magatartást. De persze ezt nem sok mindenki hallja meg elsőre, és itt a probléma. Figyeljük meg ennek a szerencsétlen félnótásnak a mozgását. Vagy homoszexuális, vagy nagy eséllyel túllőtte magát, bár az is lehet, hogy mindkettő. „Szerencsére” a nagy picsájú néger nőket sem felejtették ki a klipből.

- Gyerek sírás: vagyis inkább vinnyogás, bömbölés. Nem tudom, melyik Sampler-gyártó manufaktúra találta ki ezt az effektet de kevés zavaróbb, idegesítőbb dolog van a gyerek sírásnál. Az idei foci ebé indulója is erre a fajta zenei cuccra építkezett. Naná, hogy dévid genya, meg valami aktuális no name szőke picsához köthető ez a fércmű.

- És ha már a foci ebénél tartunk, fontos megjegyezni: Minden nagyobb sporteseménynek van egy kabbala fellépője. Például a foci vb-nek Shakira, az NFL-nek pedig Beyonce.

klip02.jpg

Shakira szemmel láthatóan jól érzi magát a dzsungellakók között

Az idei foci kontinens torna megnyitóján a zsidó David Guetta szolgáltatta a talpalávalót. Bár nem értem ezeket, miért kell egy hatalmas show műsorral zárni vagy éppen kezdeni, valószínűnek tartom, hogy az ördögöt ünnepeltetik ilyenkor. Tűzijáték, konfetti eső, és a már unalomig ismételgetett szimbólumok.

Szűcs Veronika

A bejegyzés trackback címe:

https://mediavadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr6112139125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Billy Louise 2018.04.07. 11:12:16

Sziasztok!
Nem hallgatok semmilyen "rágógumi" "tücc-tücc" "zenét"!
De mégis ha valahol meghallok egy "zeneszámot" ha akarom ha nem belemászik a fejembe,
Aztán fél óráig hallom újra és újra azt a xart...na ennyire ki van ez találva, ennyire káros!!!
Részvétem a mai fiataloknak, hogy élőhalottként viselkednek/élnek!