A Nacionalista Zóna fél évvel ezelőtt készített interjút a Médiavadásszal. Ennyi idő elteltével úgy gondoltuk, érdekes lenne elemezni kicsit az eseményeket, és természetesen a jövőbe tekinteni.
“Jézus így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket. Sokan jönnek majd a nevemben, s azt mondják magukról, én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. Háborúkról fogtok majd hallani, s háborús hírek fognak keringeni. Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem, ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég. Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Éhínség, ragály üti fel a fejét, és a föld megrendül itt is, ott is. De ez még csak a kezdete a gyötrelmeknek.” – Mt. 24, 4–8
Csizmadia Bálint / Nacionalista Zóna – Több mint fél év telt el az előző beszélgetésünk óta, és a saját tapasztalatom az, hogy az akkor érintett témák kapcsán az események igencsak felgyorsultak. Bár még nem látjuk, pontosan milyen lesz az az állomás, ahova ez a száguldó vonat befut, a jelekből igencsak sötét jövőre következtethetünk. Te miként látod az elmúlt fél év történéseit?
Médiavadász: Nekem végig olyan érzésem volt, mintha Orwell „1984” című regényébe csöppentem volna. Ebben a történetben az állampolgárokat folyamatosan azzal hitegetik, hogy a háború – ami talán nem is létezik – hamarosan véget ér, és beköszönt a béke. Aztán persze mindig kiderül, valakit mégis meg kell támadni, valamilyen területet mégis vissza kell foglalni, valakin mégis bosszút kell állni.
A béke ígérete csak illúzió.
Azért beszélnek róla, hogy hamis reményt keltve letörjék az elégedetlenekben ébredező ellenállást. Már nem sokat kell várni – ígérik folyton a mindenhová kihelyezett „teleképek”. Ja, nem sokat kell várni? – kérdez vissza az átlag polgár. Akkor minek törjem magam? Minek tüntessek, minek lázadjak, minek ellenkezzek? Hamarosan úgyis vége a megszorításoknak, és folytatódhat a megszokott élet. Hisz írták az újságok, bemondták a tévében, és a „nagy testvér” hangsúlyozásában is volt valami megnyugtató…
Ugyanez folyik most is. Vége lesz nem sokára, csak pár dologra van szükség előtte – sugallja a (világ)kormány megállás nélkül. Maszk mindenhová, kijárási tilalom egyre hosszabb időre, kötelező tesztelés egyre több helyen, oltási igazolás, állandósult online oktatás, járványkövető applikáció stb. Ha ezt, meg azt, meg amazt még egy darabig betartjuk, akkor vége lehet hamarosan. Együtt sikerülni fog – mondogatja mantraszerűen a propagandagépezet.
Aztán mindig kiderül, hogy még sincs vége.
Mert jön még egy hullám, egy újabb mutáció, egy újabb ismeretlen vírus, amivel szemben még egy darabig ki kell húznunk.
Olyan ez, mint amikor egy nő elkezd hitegetni, hogy lehet köztetek valami,
de aztán a végén mindig leráz. Elviteti magát veled kocsival, elmegy veled moziba, aztán mikor megcsókolnád, faképnél hagy. De amikor azt hinnéd, nem lehet már köztetek semmi, váratlanul felhív. És folytatódik tovább az ördögi kör. Férfiak éveket tudnak eltölteni abban a tudatban, hogy hamarosan révbe érnek az őket már régen „friend zone”-ba száműző nőknél. Hiába tudják legbelül, hogy nincs esélyük, mindig látnak valami jelet, amiből arra következtetnek, hogy még sincs minden veszve. Ezt a szánalmas folyamatot látjuk most is, csak nagyban, társadalmi szinten a vezetők és a nép között.
A vezető a hitegető nő, a nép pedig a palira vett férfi,
akinek nincs mersze szembenézni a kellemetlen igazsággal és felszámolni ezt az egészségtelen kapcsolatot. Persze bizonyos tekintetben eddig is ez ment, csak most már kezd az egész helyzet olyan látványosan groteszk formát ölteni, hogy az ember hirtelen nem is tudja sírnia vagy nevetnie kellene e disztópikus jelenségek láttán.
Még a világ szükségszerű alászállásának törvényét ismerők közül is képesek sokan azt gondolni, hogy ebben a kérdésben bízhatnak a kormány jóhiszeműségében. Ezek az önmagukat hitegető emberek, legyenek más kérdésben bármilyen éleslátóak, a szememben olyanok, mint ezek a lúzer férfiak, akik naivan egy olyan tőlük független esemény bekövetkeztére várnak, ami valószínűleg sohasem fog eljönni. Arra hagyatkozni, hogy a jelenlegi hatalom majd megoldja a dolgokat kábé annyira reális, mint amikor ’56-ban azt vártuk, hogy jön az USA és felszabadít bennünket.
Bármiféle armageddonvárás nélkül jegyzem meg, hogy a nagy hagyományokban szó esik arról, hogy a világ exponenciális gyorsasággal kezd el alászállni. Egy általunk mélyen tisztelt személy, László András ezzel kapcsolatban valahogy így fogalmazott: „Az arra érzékeny ember egy reggel felkel, és azt veszi észre, hogy a világ sokkal mélyebbre süllyedt, mint tegnap volt.” Még ezen ismeret birtokában is lehetetlen megjósolni, milyen lesz pontosan a jövő, mégis, mit gondolsz, mit hozhat a 2021-es év?
Ami bizonyos, hogy az új világrend kiépítése nagy erőkkel folytatódni fog tovább. A háttérerők felépítettek négy-öt jól ismert globális elbeszélési módot, amikkel továbbra is meg fognak ágyazni a jelenlegi rendszer átalakításához.
Járvány, klímaváltozás, terrorizmus, bevándorlás, világháború.
Ezeket a jövőben folyamatosan nyomatni fogják. Hol ez, hol az fog előtérbe kerülni, de a lényeg, hogy valamelyik mindig közbeszéd tárgya lesz (a szó klasszikus értelmében vett világháborúról egyelőre nincs szó, de ez sem zárható ki).
Ezen elbeszélések révén folyamatosan sakkban lehet tartani az embereket,
és mindenféle szabályozást el lehet fogadtatni velük, míg fokozatosan le nem mondanak minden jogukról.
Hallani olyan tervekről is, hogy meg akarják szüntetni a magántulajdont, és ezt állítólag már 2021-ben elkezdenék. Az alanyi jogon járó jövedelem kritériuma az lesz, hogy cserébe lemondasz minden tulajdonodról. Az pedig, akinek nincsen semmije, még könnyebben ráncigálható, mint korábban. Innentől gyerekjáték lesz a legelvetemültebb technológiai és egyéb beavatkozások alkalmazása, hiszen ha valamibe nem egyezel bele (elutasítod a maszkot, a vakcinát, a chipet, az egész napos nyomkövetést stb.), szépen elvágnak a pénzedtől vagy kilakoltatnak a házadból, és ugrott a megélhetésed. Zseniális, ahogy ez ki van ez találva. Ördögien zseniális.
Az előző beszélgetésünk alkalmával említetted egy ezen kor szelleme ellen küzdő mozgalom létrejöttének lehetőségét. Hogy állnak a dolgok ezen a fronton? Van lehetőség az ellenállásra?
A mozgalom fogalmát ebben az esetben tág értelemben kell venni. Persze jó lenne, nagyon jó lenne, ha a technokráciaellenesség konkrét mozgalomként is meg tudna nyilvánulni, de első körben az a fontos, hogy maga az idea verjen gyökeret az emberek fejében. Az az idea, hogy a most tömegesen bevezetésre kerülő technológiák, és az ezekre a technológiákra építkező új hatalmi rendszer kártékony az emberiségre nézve. Sajnos olyannyira a modern technológiára épül a mai ember élete, hogy, noha a jelek magukért beszélnek,
sokak számára még most sem mutatkozik meg valós problémaként a szóban forgó fenyegetés.
Szóval idő és sok-sok ismétlés kell ahhoz, hogy szélesebb körben is leessen, mi forog kockán.
Nem rég sikerült véglegesítenem ennek a technokráciaellenes mozgalomnak az alapelveit. Ez talán segítség lehet ahhoz, hogy az érdeklődők egyértelműsítsék a maguk számára, miről szól a technokrácia, mi a baj vele és miért jelenti a legnagyobb fenyegetést jelenlegi világunkban. Igyekeztem rövid, tömör és lényegre törő lenni. Jó lenne, ha ez minél több emberhez el tudna jutni.
Internetes csoport már működik egy ideje, ennek megvan a maga haszna, de nem nagy a hatékonysága. Amíg nem alakul ki egy egységes és határozott tömörülés a különféle jobboldali-nemzeti szerveződések között a járvány ürügyén meghozott korlátozások és technológiák ellen, nem hiszem, hogy túl sok mindent el lehetne érni. Persze még azzal együtt sincs igazán túl nagy esély. Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy a környező országokból azért időről időre hallani a brutális, indokolatlan és hasztalan korlátozások elleni tüntetések, megmozdulások híreiről, de nálunk síri csönd van.
Amikor igazán sorsdöntő ügy mellett kellene kiállni, akkor mindenki hallgat vagy mással foglalkozik.
Ez azért a környező országok teljesítményéhez képest nagy szégyen.
Vannak különféle körök, nem is kis számban, akik a jelenlegi helyzet kapcsán azért nagyjából tisztán látják a dolgokat, viszont fogalmuk sincs, pontosan mit kellene és egyáltalán, mit lehetne tenni. Ezen általam megfogalmazott alapelvek mentén talán jobban egységesíteni lehetne az ellenállást, illetve egy világosabb célt is lehetne adni neki.
Jelenet a Metropolisz (1927) című technokrata filmből
Sok platformon tapasztalható volt, még jobboldaliak körében is, hogy lehetetlen józan vitát folytatni a koronavírus, a digitalizáció, az intézkedések szükségessége vagy azok hosszútávú pszichológiai és társadalmi vonatkozásairól, mert a frontot bizonyos erők igyekeztek bipolarizálni. A véleményeket igyekeztek szétválasztani, mondjuk úgy, szakmaiakra és konteósokra. Mi a véleményed erről?
Elkeserítő látni, hogy miközben nagy erőkkel zajlik a külföldön csak „great reset”-ként emlegetett totális társadalmi-gazdasági-politikai átalakítás, a jobboldaliak zömének látóteréből mintha teljesen kikerülne ez az elhanyagolhatónak nem éppen nevezhető jelenség (ezt a „great reset”-et vagy „nagy újraindítást” nem „konteósok” találták ki, hanem Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítója és elnöke). Többségük e témát illetően továbbra is homokba dugja a fejét, és olyan problémáknál és témáknál van leragadva, amik ugyan fontosak, de a jelenlegi helyzetben mégis másodlagosnak tekinthetők. Gondolok például az LMBTQ-propagandára, azon belül is a meseországgal kapcsolatban nem olyan rég kirobbant botrányra. Félreértés ne essék, példás, hogy vannak még körök, akik lelkiismeretesen harcolnak ez ellen (én is csináltam erről videót, a YouTube azonban a napokban „gyűlöletkeltésre”, azaz gondolatbűnözésre hivatkozva törölte anyagot). Csakhogy
úgy tűnik, a legtöbben nem képesek felismerni, mi élvez prioritást.
A buzipropaganda probléma, de egy adott társadalmi rendszeren belül probléma, most viszont magát a társadalmi rendszert alakítják át. A COVID ürügyén ezúttal nemcsak egyes elemeit támadják a mai, hagyományos értékeket nyomokban még mindig tartalmazó társadalmi berendezkedésnek, hanem magát a rendszert. És
ez minden veszélynél nagyobb veszélyt jelent,
ezért most az összes figyelemnek erre kellene irányulnia.
A magukat helyesen vagy helytelenül jobboldalinak nevezők hozzáállása a jelenlegi helyzetben olyan, mintha kisvödörrel próbálnánk kiönteni a vizet a süllyedő hajóból, ahelyett, hogy megpróbálnák befoltozni a lyukat. Igaza van annak, aki kisvödörrel meg akar szabadulni a víztől? Tulajdonképpen igen. Ér valamit a tevékenysége? Sajnos azt kell mondani, alig többet a semminél.
Semmit nem fogunk érni a feminizmus, a homoszexualitás, a bevándorlás, az abortusz, a fajkeveredés, a kiskorúak ideológiai vagy akár fizikai megrontása stb. elleni harccal, ha megengedjük, hogy mindeközben a hátunk mögött egy végletekig disztópikus rendszert vezessenek be. Számomra meglepő, hogy a más kérdésekben viszonylag tisztán látó személyek egyszerűen nem képesek belátni:
egy olyan világban, ahol az ember a technokrácia kiszolgáltatottjává válik, már igencsak nehéz lesz a jobboldaliságot hitelesen képviselni.
A szememben nem igazi jobboldali, aki ugyan hellyel-közzel támogatja a hagyományos értékeket, elítél néhány modern deviációt, de mindeközben a technokrácia, a deviációk egyik legveszedelmesebbike simán átmegy a szűrőjén. Aki ma nem technokráciaellenes (és ez nem egyenlő a technológiaellenességgel), az nyugodtan adja vissza a képzeletbeli igazolványát, az ilyen ember nem méltó arra, hogy a jobboldalisággal egy lapon említsék.
Valahol egyébként
a járvány létével vagy veszélyességével kapcsolatos vita is része a figyelemelterelésnek
és a hamis frontvonalak megnyitásának. A vitának persze szintén van helye. Egy épeszű ember számára minimum gyanús, ha egy témában semmiféle ellentétes vélemény nem megengedett. A járványkérdésben más véleményed csak akkor lehet, ha magadra vállalod az üldözésimániás őrült nem éppen megtisztelő titulusát, és itt az se számít, hogy rengeteg hivatalos kutatás és tanulmány szól például a maszkviselés értelmetlenségéről, sőt veszélyeiről. De azt azért látni kell, hogy lényegi szempontból valójában mindegy, hogy van-e járvány vagy nincs, illetve hogy veszélyes-e vagy sem. Mert akár átverés a járvány, akár nem, a következmények ugyanazok:
az emberből rabszolgát akarnak csinálni,
aminek eléréséhez a vélt vagy valós járvány csak egy nagyon meggyőző ürügy. És itt a „rabszolga” kifejezés alkalmazása nem retorikai ügyeskedés: a technológiai elnyomás által a szó legszorosabb értelmében és az élet minden területére kiterjedően meg akarnak fosztani a szabadságunktól.
Metropolisz (1927)
A minap érdekes hirdetésbe botlottam. A Vodafone, Magyarország legnagyobb 5G konstruktőre a Facebookon a jövő digitális, otthoni irodáit propagálja, mindemellett a méhészet átalakulását, annak digitalizációját és a méhek irányítására felhasznált robotméhek bevetését reklámozza. Ez utóbbi annak érdekes, aki olvasta a múltkori beszélgetésünk alkalmával ajánlott tanulmányt, ami a Magya Hüperiónban található: dr. Tanka Endre: Az ötödik generációs elektromágneses mikrohullámú sugárzás alkalmazása a világban és Magyarországon. Ebben számos kutatással támasztja alá, hogy ez a fajta elektromágneses sugárzás rendkívül káros, pusztító hatással van a kistestű élőlényekre, respektíve a méhekre. Nem kell mondanunk, hogy a méhek esszenciális jelentőséggel bírnak emberlétünk szempontjából, hiszen ha kiesnek a láncból, akkor megszűnik a jelenleg ismert mezőgazdasági termelés is. Ennek fényében igen érdekes a fent említett hirdetés.
A már említett László Andrástól hangzott el az a szintén figyelemreméltó megállapítás, hogy a „mai ember fokozatosan egy denaturált állapotban lévő világot épített ki a maga számára:
a természetfelettitől már elszakadt, és most készül elszakadni a természetitől is.”
A természetszeretet önmagában, szellemi nyitottság nélkül nem sokat ér, de még a spirituális háttértudást nélkülöző természetszeretet is százszor értékesebb, mint egy olyan élet, ahol a természet mint olyan teljesen ki van iktatva. A mai városi embernek sincs már túl sok kapcsolata a növény- és állatvilággal. De eddig, ha akartad, megtehetted, hogy meglátogatod a hegyeket, a folyókat, az erdőket vagy a tanyákat, ahol állatokat tartanak.
De mi lesz ezután? A vírusra és a klímaváltozásra hivatkozva bármikor betilthatják ezeket a lehetőségeket is. Az ember a jövőben valószínűleg elfelejtheti a természetet, hiszen az a vírus terjedése és a kiszámíthatatlan természeti katasztrófák miatt rendkívül „veszélyes”. És ha valamiképp mégis kiszabadul, azt fogja tapasztalni, hogy ott is mindent behálózott a technológia.
Az egész nagyon ördögi.
Azt sugallják, hogy minden, ami organikus, valahogy veszélyes és megbízhatatlan, és ezért gépekkel, meg szoftverekkel kell azokat felügyelni vagy helyettesíteni.
Hogy a példádban említett méhekre is kitérjek, a döntéshozók részéről senkinek nem jutott eszébe, hogy talán mégsem kellenének 5G tornyok, mert a méhek élete és a gazdálkodásban betöltött szerepe mégiscsak többet ér. Nem, inkább bevállalják a méhek kipusztulását és az agyament robotméhek ötletét. A fejlődés nem állhat le, még ha ez a fejlődés valójában az élet pusztuláshoz is vezet.
Mi ez, ha nem a természet és az élet lényegével való kapcsolatvesztés ordító jele?
Miféle világ az, ahol az élet legfőbb fizikai feltétele, a levegő is veszélyessé válik? A járványpropagandának köszönhetően még egy olyan alapvető cselekvési formával szemben is gyanúval kellene élünk, mint a természetes levegővétel. Még az sem biztonságos. Sokak szemében az állatok sem többek, mint potenciális vírusterjesztők. Ilyesmit csak azzal a társadalommal lehet elhitetni, aki maga is olyannyira messzire sodródott az élet lényegétől, hogy már észre sem veszi, mitől fosztják meg.
Metropolisz (1927)
Az utolsó szó joga a Tiéd. Mit üzennél az olvasóknak?
Ismerkedjenek a technokráciaellenesség alapelveivel, és – bármennyire is nehéz – barátkozzanak meg a gondolattal, hogy ma a háború teljesen más frontokon zajlik, mint amit az eddigi évtizedekben megszokhattunk. Új világ közeleg, amivel szemben csak akkor tehetünk érdemi ellenlépéseket, ha kellően átlátjuk azokat a veszélyeket, amelyekkel a járvány ürügyén bevezetett technokrácia fenyeget.
