A Patreon egy támogató rendszer, amely arra jött létre, hogy könnyedén és egyszerűen lehessen segíteni havi rendszerességgel a feltörekvő alkotók munkáját. Amennyiben tetszenek a videóink, illetve ha szeretnéd, ha a jövőben még sok hasonló alkotást készítenénk, válaszd ki a lehetséges támogatási opciók egyikét a megadott linken:

Patreon támogatás

Nagylelkű segítségedért cserébe megjelentetjük a neved a videók végén, mint olyan személyt, aki alkotásaink megjelenésében közreműködött, illetve támogatástól függően egyéb lehetőségeket nyújtunk.

Támogass minket, és vadássz velünk közösen!

A dolog valahol roppant nevetséges. Mindenesetre előrejelzi, hogy mi várható a jövőben. Állampolgárságot adnak egy robotnak, és arról cseverésznek vele, hogy vajon veszélyt jelent-e a mesterséges intelligencia az emberekre. Amire persze a robot megnyugtató választ ad: nincs ok a félelemre, az emberek megsegítése a feladata.

Olyat is kérdeznek tőle: „Lehetnek-e a robotok olyan öntudatosak, mint az emberek?” Melyik őrült gondolhatja azt, hogy valami, aminek fogalma sincs arról, milyen az emberi lét, össze tudja hasonlítani a saját állapotát az emberével? Talán a kérdező is tudja, hogy ez sületlenség. A cél persze nem is egy értelmes beszélgetés folytatása volt a női külsőt kapó robottal, hanem hogy a közönség megnyugtatásaképp a jó szívű, őszinte robottal is elmondassák, hogy nincs itt semmi baj.

Mindig van lejjebb. Eljött az ideje annak, hogy már egy robot véleménye is számít, és már ő is igényt tarthat a többi állampolgáréval egyenlő jogokra és bánásmódra.

A hírről az Origo is cikkezett. Jellemző módon az volt a legnagyobb problémájuk az egész sztorival, hogy a robotnak több joga van, mint egy szaudi nőnek.

Egy 2015-ös videoklip hátterében a szublimináris üzenetek remek példájával találkozhatunk. A klip történetéből és szövegéből már eleve egyértelmű, hogy a feminizmus terjesztése a cél, ezt még megtámogatják a háttérüzenetek, amik a tőzsde adatai közt bújnak meg. (A kivágott képeken nem látszanak egyértelműen a feliratok, de a klipben már igen.) A feminizmus a női és férfiúi minőséget egyaránt degradálni igyekszik, ily módon azoknak sem használ, akik látszólag valamiféle előnyre tesznek szert ennek az elvnek a helyeslésével.

Better than man (Jobbak, mint a férfiak) - 1:41

Feminism is sexy (A feminizmus szexi) - 2:43

Women in power (Nők hatalmon) - 3:40

Valójában nem a nők groteszk és gusztustalan hatalomra töréséről beszélhetünk. Szigorúan véve az ilyen pimaszul önző és lenéző lények már nem nők. Női ruhába bújt démonok, akik egy létezőt leszámítva senkinek az érdekeit nem szolgálják.

Közismert, hogy a liberalizmus és a valódi értelemben vett elitizmus egymást kölcsönösen kizáró kategóriák. A liberalizmusra kizárólag a minőségtelen tömegember tekint lehetőségként, bár azt, hogy mit rejt ez a lehetőség, az elkötelezett liberális természetesen nem gondolhatja végig: a liberalizmus eszméje, természeténél fogva, intellektuális passzivitásra kötelez, és ebben az egy tekintetben a liberálisok valóban konzekvensen lépnek fel.

Gondolkozni nem szabad! A józan, megfontolt mérlegelés, koncepciók következetes végiggondolása magát a liberalizmust szüntetné meg.

Hogy lehet egy ilyen eszmét érvényesíteni? Milyen stílusban? Az elitizmusmuséval homlokegyenest ellentétes stílusban: a buzgó aktivista, a propagátor stílusában. Üvöltözve, kötekedve, vulgárisan, verekedve, mindig tömegesen, ocsmány módon megnyilvánulva: vagy egyénileg visszataszítóan, vagy pedig, ahogy az antifa esete mutatja, a gyáva jellegtelenséget hangsúlyozva, megkülönbözhetetlen hangyák módjára hömpölyögve.

Képforrás

Érdemes felhívni a figyelmet az Amerikai Egyesült Államokban a felsőoktatási intézményekben végbemenő szimbolikus értékű eseményekre: egy hosszú ideje tartó hanyatlás betetőzéseként idén a csőcselék sikeresen bevette az elitizmust a felsőoktatásban még valamilyen szinten képviselő végvárakat: A Princetont, a Harvardot és a Yale-t is.

A helyzet általános, a többi egyetemen még rosszabb. Példaként egy klipp az Evergreen State College-ból:

 Intelligens érvelés egy minden bizonnyal az igazságot kereső hallgatótól: húzzál a picsába!

A hanyatlás természetesen a tanári karral kezdődött, ahol a színes forradalmakhoz hasonló stílusban cserélték le a tudósokat propagandistákra, vezettek be olyan szakokat, amiknek a „tanulmányozásához” kimondottan az ostobaság az előfeltétel (pl. gender szak), és ez a folyamat eszkalálódott elkerülhetetlenül a hallgatókig. Ezúttal nyilván nem térhetünk ki a modern oktatási intézmények átfogó, általános kritikájára.

Melissa Click, asszisztens professzor kommunikációs szakon (University of Missouri), éppen a közvéleményt megkérdőjelező riporter jelenlétére reagál: „Vigyétek el’”

Mára az amerikai egyetemeken a legvadabb kommunista ideológiai terror stíluselemeit ismerhetjük fel, ahol az igazságért, de akár csak a józan észért bátran kiálló akadémikusok gyakran a karrierjükkel fizetnek a gerincükért. Mindezek figyelembe vétele fontos a következő, hallgatókhoz intézett felhívás olvasásához, amit magyarra fordítva közlünk:

Néhány gondolat és tanács a hallgatóknak 2017, augusztus 29.

Néhányan a tanárok és a kutatók közül a Princetonról, a Harvardról és a Yale-ről szeretnénk megosztani gondolatainkat és tanácsainkat az egyetemeken és a főiskolákon tanulmányaikat megkezdő diákokkal. Tanácsunkat két szóban össze tudjuk foglalni:

Gondolkozzatok önállóan!

Bár ez elsőre biztos nem tűnik nagy kihívásnak, látni fogjátok, ahogy ezt a középiskolában talán már tapasztalhattátok, hogy az önálló gondolkozás nem mindig egyszerű: szükséges hozzá az önfegyelem és manapság a bátorság is.

A napjainkban uralkodó légkörben rendkívül könnyűnek bizonyulhat saját nézeteiteket és jövőképeteket az egyetemen uralkodó, vagy a tágabb akadémiai kultúrát meghatározó véleményekhez alakítani. Mind a hallgatók, mind pedig a tantestület tagjai szembesülnek azzal a veszéllyel, hogy a konformizmus csapdájába esnek, és behódolnak a domináns véleményeknek.

Az, amit John Stuart Mill „a közvélemény zsarnokságának” nevezett, több kárt okoz annál, hogy egyszerűen elbátortalanítja a hallgatókat az olyan vélemények megnyilvánításától, amik eltérnek a domináns erkölcsi, politikai és egyéb nézetektől: ez egyenesen ahhoz a feltételezéshez vezet, hogy a domináns nézetek annyira nyilvánvalóan helyesek, hogy csak egy bigott vagy egy bolond kérdőjelezheti meg őket.

Mivel senki sem szeretne bigott vagy bolond lenni, vagy akként feltűnni, könnyű és lusta megoldásként kínálkozik, hogy egyszerűen igazodjunk az egyetemen uralkodó közvéleményhez.

Ne tegyétek ezt! Gondolkozzatok önállóan!

Önállóan gondolkozni azt jelenti, hogy vizsgálatnak vetjük alá az uralkodó nézeteket még akkor is, ha mások ragaszkodnak hozzá, hogy azok érvényét senki ne vonhassa kétségbe; azt jelenti, hogy nem úgy formálunk véleményt, hogy egyszerűen elfogadjuk az éppen divatos nézeteket, hanem úgy, hogy vesszük a fáradságot arra, hogy tanulmányozzuk, és őszintén mérlegeljük a legerősebb érveket az érem mindkét oldalán, ide értve azokat is, amik olyan álláspontokat támasztanak alá, amiket mások becsmérelnek vagy meg akarnak bélyegezni, illetve azokat, amik olyan állásfoglalásokkal helyezkednek szembe, melyeknek mások az objektív vizsgálattal szembeni immunitást akarnak biztosítani.

Motivációtok az önálló gondolkozásra legyen az igazság szeretete, illetve az igazság elérésére irányuló vágy. Az egyetemi tanulmányok központi motívuma az igazság egész életen át tartó kutatása, és az ehhez szükséges tudás, képességek és erények megszerzése. A nyitott elme, a kritikus gondolkozás és a konstruktív viták nem csak az igazság felfedezésének az elengedhetetlen feltételei, hanem a bigottság elleni leghatékonyabb ellenszériák is egyben.

A legelső meghatározás, amit a Merriam-Webster szótárban a bigott szóra találunk: „egy olyan személy, aki makacsul és intoleráns módon ragaszkodik saját véleményéhez és előitéleteihez”. Egyedül a tulajdonképpeni bigottok – legyenek azok az egyetem területén vagy a tágabb társadalomban – tartanak a nyílt szellemű vizsgálódástól és a robosztus vitáktól, akik ráadásul úgy igyekszenek megvédeni véleményük hegemóniáját, hogy azok kétségbevonását állítják be bigottnak.

Utasítsátok vissza a közvélemény zsarnokságát! Ne hagyjátok magatokat propaganda fülkébe (echo chamber) záratni. Függetlenül attól, hogy elfogadtok, vagy visszautasítotok egy álláspontot, a döntéseteket előzze meg az ellenkező vélemény körültekintő kiértékelése.

Gondolkozzatok önállóan!

Sok sikert az egyetemen!

Paul Bloom
Brooks and Suzanne Ragen Professor of Psychology
Yale University

Elizabeth Bogan
Senior Lecturer in Economics
Princeton University

Nicholas Christakis
Sol Goldman Family Professor of Social and Natural Science
Yale University

Carlos Eire
T. Lawrason Riggs Professor of History and Religious Studies
Yale University

Maria E. Garlock
Professor of Civil and Environmental Engineering and Co-Director of the Program in Architecture and Engineering
Princeton University

David Gelernter
Professor of Computer Science
Yale University

Robert P. George
McCormick Professor of Jurisprudence and Director of the James Madison Program in American Ideals and Institutions
Princeton University

Mary Ann Glendon
Learned Hand Professor of Law
Harvard University

William Happer
Cyrus Fogg Brackett Professor of Physics, Emeritus
Princeton University

Martha Himmelfarb
Professor of Religion
Princeton University

Robert Hollander
Professor of European Literature and French and Italian, Emeritus
Princeton University

Joshua Katz
Cotsen Professor in the Humanities and Professor of Classics
Princeton University

Thomas P. Kelly
Professor of Philosophy
Princeton University

Sergiu Klainerman
Eugene Higgins Professor of Mathematics
Princeton University

Jon Levenson
Albert A. List Professor of Jewish Studies
Harvard University

John B. Londregan
Professor of Politics and International Affairs
Princeton University

Uwe Reinhardt
James Madison Professor of Political Economy and Public Affairs
Princeton University

Michael A. Reynolds
Associate Professor of Near Eastern Studies
Princeton University

Jacqueline C. Rivers
Lecturer in Sociology and African and African-American Studies
Harvard University

Ignacio Rodriguez-Iturbe
James S. McDonnell Distinguished University Professor of Civil and Environmental Engineering
Princeton University

Harvey S. Rosen
John L. Weinberg Professor of Economics and Business Policy
Princeton University

Marta Tienda 
Maurice P. During Professor in Demographic Studies and Professor of Sociology and Public Affairs, Woodrow Wilson School; and Director, Program of Latino Studies
Princeton University

Noël Valis
Professor of Spanish
Yale University

Tyler VanderWeele
Professor of Epidemiology and Biostatistics and Director of the Program on Integrative Knowledge and Human Flourishing
Harvard University

Adrian Vermeule
Ralph S. Tyler, Jr. Professor of Constitutional Law
Harvard University

Keith E. Whittington
William Nelson Cromwell Professor of Politics
Princeton University

Karlo Valois

A Ghost in the Shell (Páncélba zárt szellem, 2017) egy azonos című japán anime (1995) filmesített változata. A történet középpontjában egy „agy” áll, amit kiműtöttek egy nőnemű emberből, és belehelyeztek egy robotba. A sztori alapján az agy hordozza magában az egykor még élő személyként egzisztáló lény lelkét, ami irányítja a robotikus testet. Az életre kelt mutánst ember és gép tökéletes kombinációjának tartják. Ennek a lénynek a sorsát követhetjük végig, és izgulhatunk, vajon sikerül-e visszanyernie emberi életének emlékeit és az őt kitenyésztő szervezettől való szabadságát.

A film főszereplője

A transzhumanista propagandának és az ember abbéli leírhatatlan félelmének köszönhetően, hogy meg fog halni, egyre nagyobb nyitottság mutatkozik az iránt, hogy az emberek összekössék magukat a gépekkel. Ma már egy bizonyos embertípus szívesen kicseréltetné a csontozatát, új szerveket és nagyobb teherbírású, többfunkciós kezeket és lábakat rakatna be magának, ha tehetné, és ha biztos lenne benne, hogy ezzel jelentéktelen életét meghosszabbíthatja, vagy legalábbis élhetőbbé teheti. A film ezt a végletekig fokozza, és a gépekkel való „szimbiózisba” csak az ember manapság legfontosabbnak tartott szervét, az agyát vonják be. Eltekintenénk most attól a kérdéstől, mennyiben jogosult egy ilyen entitást még embernek nevezni, vagy hogy tényleg az agy hordozza-e azt a bizonyos lelket, aminek a létezését a modern mentalitás sokszor el sem ismeri, vagy marad-e egyáltalán valami, és ha igen, mi abból az emberből, akinek már csak az agya marad meg. A film azon propagandaanyagok sorába tartozik, amelyek – hamis örökéletet és hamis tökéletességet ígérve – a kiborglét megkedveltetését tűzik ki célul.

Batou, aki egy ütközet során elveszti a szemeit, ami cseppet sem zavarja, mivel „még jobbakat” rakat be helyettük

A megnyerő külsejű Scarlett Johansson könnyen elfeledteti velünk, hogy mindvégig csupán egy vegetáló szerv, egy agy sorsát követjük végig, aminek már semmi köze ahhoz az élő szövetekkel is megspékelt robotkülsőhöz, amit kapott, de amivel mégis összetévesztjük. Noha főszereplőnkön olykor úgy néz ki, szenved, a néző abba sem nyer betekintést, milyen nyomorult állapot is, amibe ő került. Egy ilyen lény a külvilágot csupán digitálisan képes észlelni, vagyis éppen attól az élő, organikus valóságtól van teljes mértékben elzárva, aminek tévesen még mindig a részesének gondolja magát. Ez a „páncél” tehát sokkal inkább börtön, a testét, ezzel együtt pedig személyiségét és a jellemét elveszítő elme sötét tömlöce.

A hamis istenek szellemvárosa

A cím fordítása találóbb lett volna „börtönbe zárt kísértetként”, hiszen ez sokkal jobban rámutat a valós helyzetre. A technológia csapdájába esett elme, amelyik nem csupán szellemi és lelki, de még testi támasztékát is elvesztette, pontosan az a régi korok emberét kísértő lidérc és fantom, amely múltbeli tévedéseiből következően céltalanul, megtébolyodva és kiüresedve bolyong a létörvényben.

Réb István