Sound of Freedom (A szabadság hangja) címmel film készült Tim Ballardnak, a pedofilbűnözők rettegett üldözőjének egyik elrabolt és bántalmazott gyerekeket kimenekítő akciójáról. A film az év legnagyobb mozis sikere lett, annak ellenére is, hogy a liberálisok és baloldaliak megpróbálták ellhallgatni és lejáratni.

Mivel idehaza nem vetítették, a magyar nézők kis része tud csak róla, hogy 2023 nyarának legnagyobb mozis durranása nem az érdemtelenül agyonmagasztalt Barbie volt, hanem a Sound of Freedom, magyarul A szabadság hangja, egy nóném stúdió kis költségvetésű filmje, ami

a kiadásokhoz képest nagyjából megtizenhatszorozta a bevételét, és ezzel minden idők egyik legsikeresebb független filmjévé vált.

Az alkotás egyébként már 2018-ban elkészült, de a jogai felett a Disney rendelkezett, aki túlságosan el volt foglalva az emberek agymosásával ahhoz, hogy pozitív üzenetet hordozó filmeket is megjelentessen, így évekig jegelve volt a dolog. Idén július negyedikén azonban a Sound of Freedom az Egyesült Államokban végre zöld utat kapott, és a készítők nagy meglepetésére a csillárról is nézők lógtak a vetítőtermekben.

A film az emberkereskedelem nehezen megemészthető témáját dolgozza fel, és valós eseményeken alapul.

Egy Tim Ballard nevű, pedofilbűnözésre szakosodott nyomozó egyik tíz évvel ezelőtti ügyét követi végig,

aki állását is maga mögött hagyva egy egészen kicsi gyermekeket árucikként kezelő és azokat kegyetlenül megbecstelenítő kolumbiai pedofilhálózatot leplez le. Egy tisztességesen összerakott, egyszerű vonalvezetésű filmet láthatunk, ami nem annyira a szenzációs történetével, mint inkább a túlságosan is figyelmen kívül hagyott témájával kelthette fel ennyi ember figyelmét. Igen.

A világ egyik legnagyobb biznisze a fegyverek vagy a drog mellett ártatlan kisgyermekek extrém áron történő értékesítése, akik a film elmondása szerint akár egy éjszaka alatt többször is gazdát cserélhetnek.

Valamelyik politikus vagy híresség pedofilbotránya időnként ugyan megszakítja a csendet a témában, elmondható, hogy lényegében alig tudunk valamit erről a szörnyen sötét bűnözési formáról. Olyannyira keveset, hogy a legtöbben még mindig azt primitív álláspontot képviselik, mintha ilyesmit csak a papok csinálnának. Hát rohadtul nem.

Tim Ballard és népes családja (fotó: vice.com)

Nagyon úgy tűnik, hogy vannak, akik nem is szeretnék, ha hallanánk róla. Történt ugyanis, hogy

a film nagy sikere miatt annak rendje és módja szerint elkezdtek megjelenni a lejárató kritikák.

New York Times, Washington Post, CNN – hirtelen mindenki azon kezdett aggódni, hogy megjelent egy összeesküvés-elméleteket hirdető, rendkívül megosztó film, amit normális embernek messziről el kell kerülnie. De itt nem álltak meg. A közösségi médiában futótűzként terjedtek azok a hírek, melyek alapján szó szerint szabotálták a vetítéseket. Volt, ahol tűzriadó miatt kellett elhagyni a termeket. Máshol elviselhetetlen bűz áradt a szellőzőből. Egy újabb helyszínen technikai meghibásodásra hivatkozva a felénél egyszerűen leállították filmet. Más helyeken ment tovább az adás, de vagy szándékosan felkapcsolva hagyták a lámpát, vagy ment közben a zene vagy nézhetetlen volt a minőség. Olyan is előfordult, hogy egy női hang végig narrálta a film forgatókönyvét. Túl sok példa arra, hogy véletlen legyen.

Lehetséges, hogy bizonyos befolyásos érdekcsoportok, akik talán nagyon is kapcsolatban állnak az említett deviáns bűnözőkkel, nem számítottak ekkora sikerre, és ellentámadásba lendültek.

Tim Ballard például szexuális zaklatásos botrányba keveredett. Mik vannak, hirtelen öt nőnek is eszébe jutott, hogy a férfi korábban erőszakot alkalmazott ellene. Ezzel elérték, hogy kilépjen az Operation Underground Railroadból, az általa alapított pedofilokat leleplező szervezetből. Nos, nem voltam ott, nem tudom, mi történt, azt viszont igen, hogy ha el akarnám hallgattatni, a kezdeményezését pedig ki akarnám siklatni, pontosan ilyen pletykákat terjesztenék róla.

A Ballardot játszó színészt, Jim Caviezelt, aki a Passióval is már rossz fát tett a tűzre a hollywoodi álelit szemében, nevetséges konteósnak minősítették. A Passió forgatása során életveszélyes állapotba jutó Caviezelt Mel Gibson már akkor figyelmeztette, hogy csak akkor vállalja el Jézus szerepét, ha felkészül arra, hogy utána el fogják lehetetleníteni, és nem kap majd szerepeket. Így is történt, most pedig valami kísértetiesen hasonlón megy keresztül, mindenki mással együtt, aki részt vett a Sound of Freedom alkotásában.

Meglehetősen bizarr reakciók ezek egy olyan ember kapcsán, aki több ezer kiskorút menekített ki a pedofilok karmai közül, és akit jobb helyeken hősként ünnepelnének.

Lehet, hogy elhangzott pár kijelentés a készítők részéről, amik meredeknek tűnnek egyeseknek, a filmben ugyanakkor semmi ilyesmi nem jelenik meg. A film nem akarja egy rendkívüli összeesküvés szálait felgöngyölíteni. Nincs utalás Madonnához hasonlatos popsztárokra, akik gyerekek vérével próbálják meghosszabbítani az életüket. Nem beszélnek befolyásos sátánista körökről, akik gyermekáldozatokat hajtanak végre. De még arról sem esik szó, hogy az úgynevezett elitnek bármi köze lenne ezekhez a sötét üzelmekhez, pedig utóbbi lehetőségét a gyerekkereskedelem legismertebb nagymenője, a néhány éve különös körülmények közt meghalt Jeffrey Epstein óta minden értelmes embernek fenn kellene tartania. Szóval ez egy teljesen egyszerű, hétköznapi történet egy olyan létező, mindennapos jelenségről, aminek nagyon nem szabadna mindennaposnak lennie.

De akkor mi verte ki ennyire a biztosítékot? Hogy lesz hirtelen „túlzóan moralizáló” és „elfogult” egy olyan eseménysorozat elbeszélése, amivel kapcsolatban az ember igencsak nehezen tud nem moralizálni, és amihez nem nagyon lehet máshogy viszonyulni, mint a lehető legelfogultabb megvetéssel és elutasítással?

Hogy lesz hirtelen közellenség egy kilencgyerekes mormon családapa, aki szó szerint a pokolból hozza vissza a rabszolgaként kézről kézre járó traumatizált fiatalokat, ráadásul kettőt örökbe is fogad közülük?

A támadásoknak bizonyára köze volt ahhoz, hogy Trumppal barátkozott, és fontolgatta a politikai pályát, de szerintem ennyivel a jelenség nem magyarázható. Az egyik közvetlen ok nyilvánvalóan az, hogy valós eseményt dolgoz fel a film, ami jobban ráirányítja az emberek figyelmét erre a problémára, és ez az eddigieknél nagyobb akadályt állíthat a gyerekbiznisz zökkenőmentes működése elé.

A másik közvetettebb ok, hogy van egy erőteljes törekvés a világban, ami a szexuális aberrációk széles tárházának normalizálását célozza meg.

A homoszexualitás és a traszneműség elterjesztését követően egyre gyakrabban hallani olyan megnyilvánulásokat, amik a pedofilbűnözés súlyosságát akarják relativizálni. Együtt jár ezzel az a társadalmi jelenség, hogy egyre fiatalabb gyerekekhez viszonyulnak úgy, mintha felelősségteljes felnőttek lennének. Jó példa erre a gyerekszépségverseny, a nemváltás jogának kiharcolása kiskorúaknál vagy Greta Thunberg és az őt követő agymosott fiatalság, akik a mindentudó bölcs szerepében tetszelegve számonkérik a náluk sokkal idősebb felnőtteket.

Azzal, hogy egyre jobban elmossák a gyerek és a felnőtt közti határokat, a pedofília elterjedéséhez asszisztálnak.

Ezért minden filmet, ami határozottan állást foglal ez ellen a relativizáló törekvés ellen, be kell feketíteni.

Szólnom kell még néhány szót a témával kapcsolatos úgynevezett konteókról. Tim Ballard és Jim Caviezel valóban nyilatkozott olyat, hogy sátánisták is keményen érintettek a pedofíliában és a gyerekkeredkedelemben. A katolikus színész még az adrenokromról is beszélt nyilvánosan, egy olyan vitalizáló vegyületről, amit állítólag traumatizált gyerekekből lehet kinyerni. Ha egy egész életében gép előtt gubbasztó őrült gyíkemberhívő mondana ilyeneket, akkor nem érne a dolog többet egy legyintésnél. Azonban, ha mindezeket olyasvalakitől hallom, aki fél életét a pedofíliával kapcsolatos jelek, bizonyítékok és külsőleg embernek tűnő lények tanulmányozásával töltötte, hajlamos vagyok elhinni neki, hogy a gyerekekkel szembeni kegyetlenségeknek olyan további szintjei is vannak, amibe talán bele sem akarunk gondolni. Akárhogy is legyen, a lényeg ugyanaz marad, ahogy a filmben is mondják, „Isten gyermekei nem eladók”. A közeljövőben elvileg egy dokumentumfilmet is meg fognak jelentetni Ballard és csapata rajtaütéseiről, ezzel is hozzájárulva, hogy minél valósághűbb rátekintésünk legyen a világ legembertelenebb bűnözési formájára, a pedofilbűnözésre.