A mai világban olyan emberek válnak tekintélyekké, akiknek már semmi közük azokhoz a szellemi ismeretekhez, amelyek az embert valóban többé tehetnék, és az élet legfontosabb kérdéseihez, illetve azok megoldásai felé irányítanák. Ma azok válnak követők millióit számláló vezetőkké, akik a fejlődésnek nevezett modern áramlatot maradéktalanul elfogadták, hovatovább, annak élharcosaivá, legelszántabb továbbfejlesztőivé váltak. Ezen személyek körébe tartozik Elon Musk is, a PayPal nevű internetes fizetőrendszer feltalálója, a SpaceX nevű, űrutazással, űrkutatással és űrturizmussal kapcsolatos cég tulajdonosa és a Tesla nevű elektromos autókat gyártó cég birtokosa.
Ezen áltekintélyekkel nemcsak az a gond, hogy olyan tevékenységekre fordítanak jelentős pénzösszegeket és erőfeszítéseket, amelyek nem változtatnak érdemben az emberi élet minőségén (pl. autófejlesztés, űrkutatás), hanem mert mindeközben olyan gondolatokat csepegtetnek követőiknek, amelyek egy teljesen groteszk világ elfogadtatására irányulnak. Továbbá ezek a személyek nemcsak arra tesznek kísérletet, hogy az élet természetes felépítésével szemben egy gyökeresen új világrendet fogadtassanak el az emberrel, hanem arra is törekednek, hogy forradalmi ötleteikkel és találmányaikkal kitörő lelkesedést váltsanak ki benne, mintha magát a megváltást hoznák el a számára.
Többször hivatkoztunk már arra, hogy a technikai fejlődésbe, a gépekbe, a „mesterséges intelligáciába” vagy a „virtuális valóságba” vetett bizalom súlyos veszélyekkel fenyeget. Ez a veszély nemcsak amiatt áll fenn, mert az ember könnyen elveszítheti felette a kontrollt: minden technikai eszköz fenyegetést jelent az emberi életre, mert megbolygatja az élet természetes rendjét, ami a szentséggel való kapcsolatfelvétel alapja. A modern technikai produktumok megbontják az egységet ember és világa közt, a fejlődésnek nevezett kibontakozás pedig ezt a távolságot csak növeli. Ez a növekvő távolság pedig egyre inkább elfeledteti az emberrel eredeti rendeltetését, amely a dolgokban és a tevékenységekben fellelhető isteni megtalálásáról és megőrzéséről szólt. Emiatt például a „mesterséges intelligenciával” nem csupán azért van gond, mert „öntudatra ébredhet”: azt kellene belátni, hogy teljesen szükségtelen tényező egy teljes értékű emberi élet leéléséhez, és hogy önállóságra törekvés, valamint az emberrel való erőszakos szembefordulás nélkül is megmérgezi életünket.
Másképp látja ezt Elon Musk, aki a „mesterséges intelligenciával” kapcsolatos, több oldalról felmerülő aggályokat azzal igyekszik csitítani, hogy ez úgy küszöbölhető ki, ha mi magunk is kiborgokká, gépekkel összekapcsolódott lényekké válunk. Musk a transzhumanizmus egyik legnagyobb mai hirdetője, és azt állítja, hogy a gépek exponenciális fejlődésével csak akkor vehetjük fel a versenyt, ha mi magunk is hasonlóvá válunk hozzájuk. Ezért létre is hozta nemrégiben Neuralink nevű újdonsült cégét, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy olyan eszközöket fejlesszen, melyeket az emberi agyba ültethetők, és amelyek ezáltal elősegítik az emberi agy és a gépek közvetlen kapcsolódásának lehetőségét. A hatékonyabb kommunikáció érdekében az emberek agyát is összekapcsolnák, hogy a beszédnél és gépelésnél közvetlenebb módon társaloghassunk egymással. Musk egyenesen azt állítja, hogy ezzel megvalósul az emberek közti „telepátia”.
A transzhumanista (szerencsésebb kifejezéssel: szubhumanista) téboly az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. Ennek megvalósítására pedig a „Vasember” jelzőre hallgató milliárdos a jelek szerint konkrét lépéseket is tett, miközben folyamatosan hirdeti a haladás eme új lépcsőfokát, amivel kapcsolatban csak azt felejti el elmondani, hogy ez a lépcső nem felfelé, hanem lefelé tart. Az ő személye és befolyása garancia arra, hogy ez a jó néhány évtizede szuggerált törekvés kitörjön a szubkultúrából, és széles körben elfogadott céllá váljon. Ez pedig az emberi élet megrontásának egy újabb állomása lesz. A transzhumanizmus hamis ígéretei (örök élet, testi és képességbeli fogyatékosságok helyreállítása, telepátia, mindent tudás stb.) az emberi valóság gépek általi elnyomásához vezetnek, és olyan szellemi ideák elkorcsosult, groteszk megvalósulásához, ami a valódi örök élethez és egyéb isteni kvalitásokhoz nem is hasonlíthatóak.
Néhány szót kell ejteni az űrutazás illúziójáról is, amit Musk szintén nagy erőkkel támogat. Az űrutazás, legyen az könnyed látogatás a Holdra, vagy az élet kibontakozásához szükséges feltételek keresése különböző bolygókon, roppant kényes terület. A világűr és a bolygók meghódítása, már amennyiben mindez lehetséges, és nem csak a média egy jól beadagolt hazugságával van dolgunk, totális energia, illetve nyersanyag és pénzfecsérlés. Az erőforrásokat ugyanis, amiket az űrkutatásra fordítanak, arra is irányíthatnák, hogy földi világunkat teszik harmonikusabbá egy új Föld felkeresése helyett. Arról nem is beszélve, hogy ha találnak is egyszer egy új Földet, azt a mérhetetlen távolság miatt soha nem lehetne elérni. Vagyis Musk űrprogramja a hangzatos tervei ellenére csak egy nagy lufi, ami arra való, hogy az embereket továbbra is a fejlődés eufóriájában tartsa. Az űrkutatás lényege ugyanis nem a világ részletesebb megismeréséről és az emberi civilizáció megmentéséről szól, hanem annak az illúziónak az éltetéséről, hogy a világ tart valahonnan valahová, egy fontos cél irányába. Ezt a képzetet pedig nagy erőkkel fent kell tartani az emberekben ahhoz, hogy önként asszisztáljanak az emberiség megrontásának globális tervéhez.
Az elektromos autók és egyéb technikai fejlesztések szintén hasonló célt szolgálnak. Egyre erősebb függést alakítanak ki az emberben a modern technikai eszközök iránt, ami egy totális ráhagyatkozásban fog kicsúcsosodni, ahol az emberi akarat már egyáltalán nem érvényesül.
Szimbolikus, hogy Muskot ahhoz a Vasember nevű képregyényhőshöz hasonlítják, akinek szíve csak egy technikai szerkezet révén képes működni, vagyis egy olyan kiborghoz, aki elveszítette kapcsolatát az organikus élettel
Musk a korábban már bemutatott Steve Jobshoz és Mark Zuckerberghez hasonlóan az emberiség megváltójának képében tetszeleg, illetve egy olyan prófétát játszik, aki a Paradicsom közelgő megvalósulásának ígéretével hitegeti követőit. Szondákat küld a Marsra, „környezetkímélő” autókat gyárt, kutatja az emberi elme és az agy működését, az emberek pedig azt gondolják, „ez az ember tud valamit, amit mi nem”. Valójában ő is csak egy szellemi igazságokra vak tévelygő, aki parodisztikus módszerekkel próbál istent játszani, miközben emberek millióit taszítja a transzhumanista utópia szakadékába.
Réb István
