Néhány hónapja hatalmas népszerűségre tett szert egy Chat GPT nevű program. Ezzel elértük azt a pontot, hogy a mesterséges intelligencia betört a mainstreambe. Fontosnak tartottuk, hogy eloszlassunk ezzel kapcsolatban néhány tévhitet. A mesterséges intelligenciát sokan az emberiség fejlődésének újabb fontos állomásának tartják, valójában nem is jelezhetné jobban, mennyire eltávolodott az ember önnön eredendő lényegétől.

Mesterséges intelligencia. Ideje kicsit részletesebben beszélgetnünk róla. 2022 végén, 2023 elején a Chat GPT-re, az emberekkel viszonylag értelmes kommunikációra képes programra rekordidő alatt százmillió felhasználó regisztrált. Nem lövünk mellé nagyot, ha azt mondjuk, ezzel a mesterséges intelligencia új korszakába léptünk. De mi az a mesterséges intelligencia, milyen fejlettségi szinten tart most, és milyen hatást fog gyakorolni az életünkre a közeljövőben? Érdemes mindezt körüljárnunk, mert rengeteg félreértés és illúzió lengi körül a témát.

A mesterséges intelligencia kifejezés arra utal, hogy lehetséges technológiai úton rekonstruálni az emberi tudatot.

Vagyis a technológiai fejlődés bizonyos fokán elvileg el lehet azt érni, hogy egy gép szinte a megszólalásig hasonló tudati képességekkel rendelkezzen, mint az ember. Azaz képes érzékelni, gondolkozni, érezni, döntéseket hozni, alkotni, vágyni, akarni.

Azt mondtuk, a MI új korszaka köszönt be. Miért? Egyrészt azért, mert most értük el azt a szintet, hogy az emberek mindennapjainak a részévé vált. Már nem csak a Harari-féle nagyokosok és a Szilíciumvölgyben robotoló informatikusok mindennapi témája ez, hanem mostantól az átlag internetfelhasználó is közvetlen interakcióba léphet vele. Másrészt azért, mert a technológiai kibontakozás eddigi menetével ellentétben egyre nagyobb hangsúly helyeződik az emberi tudat előbb említett leutánzásának folyamatára. Egészen a közelmúltig egy gép viszonylag egyszerű és külsődleges tevékenységeket volt képes elvégezni. Viszont a bonyolultabb kognitív folyamatok rendkívül gépiesen és döcögősen mentek neki. Most viszont valami megváltozott. Nagy pontossággal be tud azonosítani tárgyakat, nagyjából értelmesen kommunikál, fordít, művészeti alkotásokat hoz létre.

Behatol azon területekre, amikről néhány évvel ezelőtt még azt gondoltuk, hogy kizárólag az ember fennhatósága alá tartozik.

Azt, hogy egy gép össze tud szerelni egy autót vagy meg tud nyerni egy olyan logikai játékot, mint a sakk, még le lehetett nyelni. De ez most valami más. Látod ezt a szöveget? Az MI írta. Látod ezt a festményt? Az MI készítette. Hallod ezt muzsikát? Az MI komponálta. Ezek még távolról sem tökéletes alkotások, de épp elegendőek ahhoz, hogy óriási zavarokat okozzanak az emberek életében és gondolkozásmódjában.

Most nem fogom átfogóan bemutatni, miféle fejlemények vannak ezzel kapcsolatban, erről sok videót meg lehet nézni az interneten, de azt látnunk kell, hogy az úgynevezett szakértők, még azok is, akik némi ellenállást mutatnak az MI nagy ütemű fejlődésével kapcsolatban, általában teljesen vakok a téma hátterében álló legfontosabb problémákra. Sokszor esik meg az is, hogy csak taktikából beszélnek rövid időre a hátulütőkről, de leginkább csak azért, hogy megnyugtassák a közönségüket, hogy urai a helyzetnek és kezükben tartják az irányítást.

Az egyik dolog, amit a jelenséggel kapcsolatban az eszünkbe kell vésni, de rettentően alaposan, hogy

az MI nem képes gondolkozni. Az MI-nek nincs tudata, és soha nem is lehet tudata.

Aki ezt nem képes felfogni, az tulajdonképpen reménytelen. Az MI hatalmas adatbázisokból dolgozik. Gigantikus mennyiségű adat áll a rendelkezésére. Sok olyan is, amire a tudtunk nélkül tettek szert az MI fejlesztői. Ezeket az adatokat összesíti, összefüggést keres közöttük, majd parancsok és bonyolult számítások alapján valamiféle következtetésre jut. A Chat GPT MI-je például nem azért tud értelmes kérdésekre értelmes válaszokat adni, mert olyan „okos”, hanem mert összevetett milliónyi szöveget, amik alapján kikövetkeztette, hogyan ideális a szavakat egymás után helyeznie. De ezt anélkül teszi, hogy ő maga tudná, miket beszél. Nem azért tud az MI zenét szerezni, mert bizonyos fokú művészi érzékre tett szert, hanem mert a sok-sok zenemű alapján képessé válik leutánozni azokat.

Az eredmény lehet meglepően emberszerű, de a háttérben egy nagyon is embertelen, személytelen, mechanikus és öntudatlan folyamat zajlik.

Az MI olyan, mint egy vak ember, akinek megtanították, hogy egy fotó különféle pontjain milyen színek és alakok találhatók. Lehet, hogy tökéletesen meg fogja tudni állapítani, mi hol van, de a színek és formák lényegi természetével kapcsolatban továbbra is ugyanolyan tudatlan marad, mint korábban.

A következő fontos kérdés, amit fel kell tennünk, hogy miért létezik egyáltalán mesterséges intelligencia. Most felejtsük el egy pillanatra a gonosz háttérerőket és azok ügynökeit, akik valamiféle perverz okból kívül akarják megalkotni azt, amit belül, saját magukban kellene megtalálniuk. Az általános közhelyszerű magyarázat az lenne, hogy az MI az emberiség megállás nélküli fejlődésének újabb állomása. Valójában pontosan az ellenkezője igaz.

Az MI fejlődése szoros párhuzamban áll az emberek elbutulásával.

Minél zökkenőmentesebben működik a mesterséges intelligencia, minél több területen jártassá válik, annál inkább igaz lesz, hogy ezeket a képességeket az ember egyre inkább hagyja kicsúszni a kezei közül. Nem számol, nem olvas, nem fordít, nem alkot, nem jegyez meg semmit, mert a Google, akit az ő barátjának hisz, majd úgyis tudni fogja helyette. Abban is van valami, ha azt mondjuk, az MI miatt veszíti el az ember bizonyos képességeit. De még inkább igaz, hogy az ember eleve hanyatlik, és éppen ebből fakadóan enged egyre nagyobb teret ennek a veszedelmes szörnyszülöttnek. Tulajdonképpen

mi, önnön természetünktől egyre eltávolodóbb emberek vagyunk az okai annak, hogy az MI létezhet és fejlődhet.

Mert hagyjuk elveszni azokat a képességeinket, amik felmenőinket többé-kevésbé normális emberekké tették, következésképp amik minket is többé-kevésbé normális emberekké tennének. Pislogtok, hogyan jutott ilyen szintre az MI? Ő mindaz, ami te nem vagy, amit egykor birtokoltál, de elveszítettél, amit el akartál érni, de letettél róla. Az MI olyan, mint egy tárhely, mint egy hatalmas pöcegödör, ami mindent magába gyűjt, amit az emberiség állítólagos fejlődése során nem volt már képes egyedül cipelni.

Önelveszítésünk groteszk tükre a mesterséges intelligencia. Torz és mechanikus visszfénye annak, amit az ember önmagában valódi életre kelthetne.

Az MI szépen lassan egyre emberibbé válik, de ez leginkább azért következhet be, mert az ember közben egyre gépiesebb, és a különbséget a lelketlen automatizmusok és az élő emberi valóság közt egyre nehezebben képes felismerni.

Ebből szorosan következik a harmadik és egyben utolsó felvetésem. Hogyan állhatunk ellen az MI okozta veszélyeknek? Alapítsuk meg a baloldali nézeteket propagáló globalista mesterséges intelligenciával szemben a jobboldali mesterséges intelligenciát? Nagy jóindulattal azt lehet mondani, hogy politikailag némi értelme még ennek is lehet, de ez a probléma megoldásával köszönőviszonyban sincs. Ez egy hamis dilemma, ez ugyanolyan, mint orosz vagy kínai vakcinát választani a nyugati oltások helyett. Lázadjunk fel a gépek ellen, és romboljunk le minden találmányt, ami az MI által működik? Bármennyire is szívderítő ezt a forgatókönyvet elképzelni, aligha van realitása. Meggyőződésem, hogy az MI nélkül egy sokkal nyugodtabb, természetközelibb, emberibb, önreflektívebb életet élhetnénk, és amennyire csak lehet, vissza kellene szorítani a terjedését. A dolog azonban végső soron nem az ilyesfajta törekvésben vagy harcban fog eldőlni.

Mit tudunk akkor tenni? Egyénileg képezhetjük magunkat.

Egyre kitűnőbben fordít a mesterséges intelligencia? Nem baj, akkor is megtanulok egy új nyelven. Egyre több ismeretet halmoz fel az MI? Nem érdekel, akkor is növelem a lexikális tudásom. Megír helyettem egy dolgozatot? Csak azért is megtanulok összefüggően írni és fogalmazni. De még ezen is túlmenően

extra figyelmet kell arra fordítanunk, hogy növeljük a tudatosságot magunkban.

Legyünk egyre éberebbek a saját életünkkel kapcsolatban. A saját legapróbb lelki-szellemi folyamatainkkal kapcsolatban. Rendelkezzünk önismerettel és egy jól meghatározott és átgondolt szellemi céllal. Legyenek az életünknek olyan területei, amit soha nem engedünk át a mindenhová betolakodó automatizmusnak. Ha ez megvan, az MI trükkjei nem tudnak bennünket megbabonázni. Ha ez megvan, viszonylag függetleníteni tudjuk magunkat az MI elbutító hatásától, és el tudjuk kerülni, hogy teljesen rátelepedjen az életünkre.

Ez már csak azért is fontos, mert a meghamisítás soha nem látott mértékben fog elterjedni a világon. Nem mintha eddig ne lett volna ez mesteri szintre emelve. Látsz egy régi fotót? A megörökített esemény valójában nem is történt meg soha. Az MI hozta létre. Találsz egy képet egy emberi arcról? Kiderül, hogy az MI generálta a tárhelyében lévő sok millió arckép alapján. Nyilatkozni hallasz egy híres embert? Soha nem történt ilyesmi. Beszélgetsz egy fórumon egy idegennel? Lehet, hogy nincs is hús-vér személy mögötte.

Soha nem volt még ilyen egyszerű a manipuláció, és talán soha nem vált még társadalmi szinten ilyen központi kérdéssé az, hogy mi illúzió és mi valóság.

Vannak már ma is, a jövőben pedig még többen lesznek olyanok, akik a mesterséges intelligenciát Istenként fogják dicsőíteni. Ez viszont nem annyira a világ fejlődését igazolja, hanem éppen azt, hogy milyen alacsonyrendűvé vált az ember. Egy darab vasat imád, ami épp annak árán tett szert rövid idejű diadalára, hogy az ember feláldozta érte önnön eredendő nagyságát. Nem a Skynet öntudatra ébredése az, amitől igazán tartanunk kell. Hanem attól, hogy a folyamat során tudatosságunk legutolsó szikrájáról is megfeledkezünk.