Érdekességek és gyakorlati tippek az éber álmodás kapcsán. Az írás azonos című videónk lejegyzett változata.

Mondd, kedves olvasó, mennyit foglalkozol az álmaiddal? Vannak egyáltalán álmaid? Ha igen, vissza is tudsz emlékezni rájuk? Foglalkozol a jelentésükkel, az értelmükkel, van bármiféle szerepük az életedben? Volt már olyan, hogy teljesen tudatában voltál annak, hogy álmodsz, olyannyira, hogy az egészet te magad irányítottad? Mennyire tartottad valósnak őket?

A mai ember nem szereti az álmokat és nem tud álmodni. Mivel nem is tartja valóságosnak az álomvilágot. Agya és elméje buta játékának tartja, zavaros epizódoknak, melyek megszakítják ébrenléti életének konkrét tényekre épülő szilárd valóságát. Ma viszont nem a modern ember földhöz ragadt szemléletéről fogok beszélni, hanem azokról, akik teljes egyértelműséggel felismerték, hogy

léteznek a közönséges hétköznapokon túli valóságok is.

Ezek részét képezi a megfoghatatlanul sokszínű álomvilág is.

Carl Gustav Jung, a 20. század egyik nagy álomszakértője rengeteget foglalkozott az álom emberi életben betöltött szerepével. Szerinte tudattalan énünk ezeken keresztül tárja fel magát és segíti hozzá tudatos énünket a fejlődéshez. Az álmoknak azonban van egy ennél is sokkal érdekesebb és különlegesebb területe, ahová még Jung sem merészkedett el. Az éber álom módszerére gondolok, amely lehetőséget nyújt az embernek arra, hogy felfedezze tudata teremtő erejének, hatalmának és szabadságának végtelenségét.

Álmodás közben ébren lenni, netán eleve tudatosan átlépni az álomba – ezek mind olyan dolgok, amikbe nehéz belehelyezkednie annak, akinek még sosem volt ilyesmiben része. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne lenne valós a jelenség. Tudatos álmodással foglalkozó csoportok, könyvek, filmek, és nem utolsó sorban, tradicionális gyakorlatok a tanúi, hogy nemcsak létezik ilyesmi, de világszerte vannak olyan lelkes körök, akik alkalmazzák is ezeket a módszereket. Akik rendelkeznek egy másik élettel, egy alternatív, éjszakai identitással, egy olyan létátéléssel, amin a legtöbb ember lefekvést követő bágyadt tompaságában rendre átsiklik.

Rátekintésük van az élet egy olyan szeletére, amiről a legtöbben tudomást sem vesznek.

Kivételes képességű és elszántan gyakorló emberek járnak köztünk, akik minden éjjel álmaikat valósítják meg, miközben mi csak az ágyunkban forgolódunk félájultan. A legtöbben nem is sejtik, hogy ami számukra kongó sötétség és kioltódó öntudat, az másoknak kapu egy új világra, ahol minden lehetséges.

E gyakorlat hívei szerint azok, akik mértéken felül kárhoztatják a világot annak szörnyűségei miatt, akik túlontúl függenek a sötét kor makacsul konkrétnak tűnő eseményeitől, azért ilyenek, mert nem tudnak eléggé mélyen és eléggé éberen álmodni. Ha álmaikban olykor meg is jelenik a szerelem bódító, pezsgő illata, a színekben tobzódó varázslatos tájak látványa, ha a falakon át is képesek menni, és a madarak könnyedségével tudnak szárnyalni, ha rendkívüli felismerésekre is tesznek szert, élményeiket a hétköznapok szenvtelen buldózere azonnal semmissé teszi. Az ébrenléti életük felett zsarnokoskodó kőkemény tények áloménjük szívébe döfik mérgező dárdájukat. A reggeli kelés pillanatában mágikus tapasztalás elillan, hogy helyét átvegye a nyomorult átlagember valósága.

Az éber álmok hódolóinak, az éjszaka királyainak, a képzelt valóságok és valós képzeletek festőművészeinek szemében

a posztmodern ember metaverzuma, mechanikus álomvilága, technológiai bűvészmutatványa gyermekded próbálkozás az éber álmok utánzására.

Az éber álmodó egy csettintésre képes megvalósítani azt, aminek techguruk és óriásvállalatok dollárcsilliókat rááldozva évtizedekig tartó munkával is csak gyenge paródiáját képesek előállítani. Álomba ringatnak, melyben ők diktálják a feltételeket. Épp most zajlik ez. Embertelen erőfeszítéseket tesznek, hogy egy különleges, de teljességében kontrollált birodalomba tereljenek. Pedig kis gyakorlattal bebizonyíthatnád nekik te is: amit rád akarnak sózni, silány portéka a tudat mérhetetlen hatalmának árnyékában.

Az éber álmodó tudja, hogy ami megtörténik vele, az éppoly valós, mint az úgynevezett valóság.

Mert ébersége miatt képes tökéletesen jelen lenni benne, képes igazán magáénak érezni és bensőséges kapcsolatot ápolni vele. Sőt, ezek az álmok olykor sokkalta valóságosabbak. Az érzékek százszor élénkebbek, mint az ébrenlét során. A tárgyak leírhatatlanul élesek, és mintha belülről világítanának. Saját erőim, amik az álmokban eleinte külsőként, sokszor rémképek álruhájában érkeznek, olyan fenségesek és hatalmasak, amiknek emberi átszellemültségeink sokszor csak halvány árnyékai. Aki ébren álmodik, és nemcsak öntudatlanul bolyong képzeletének birodalmaiban, olykor mintha a platóni ideák valóságában, egyfajta mennyei letisztultságban találná magát. Olyan szimbólumokkal és átélésekkel találkozhat, melyek a világot alkotó elemek ősképei. Az élmény a megfogalmazhatóság korlátait jócskán felülmúlja. Ha tudni akarod, miről beszélek, neked magadnak kell megtapasztalnod.

Az egyik leghatékonyabb módja az éber álmodás előidézésének, ha minden lefekvés előtt eltökélten elhatározod, hogy ma este tudatos leszel.

Ezzel megerősíted a szándékodat, és megnöveled az esélyét a tudatos álom előidézésének. A másik fontos dolog, hogy rászoktasd magad, hogy reggelente rendszeresen felidézed álmaidat. Ezzel tudod magad egyre jobban arra hangolni, hogy kiemeltebb jelentőséget tulajdoníts éjjeli tapasztalásaidnak. Egy újabb hatékony módszer, ha ébrenléted során időnként úgynevezett „valóságtesztet” hajtasz végre. Például megszámolod, hány ujjad van, vagy megpróbálod le- és felkapcsolni a lámpát. Ha valami furcsát tapasztalsz, már tudod is, hol tartózkodsz épp. Ha ébren automatikusan eszedbe jut feltenni a kérdést, hogy álmodsz-e, nagyobb valószínűséggel fogod feltenni ugyanezt a kérdést álmaidban. Mindezen felül a tibetiek szerint a különféle vizualizációk és testhelyzetek is segíthetik a jelenség előidézését. Most nem sorolhatom fel az összes módszert. De megdöbbennél, hogy kis kitartással micsoda eredményeket lehet elérni ezekkel az egyszerű megoldásokkal is.

Vannak olyan éber álmodók, akik szenzáció után kutatnak. Élményt élményre akarnak halmozni. Vágyakat üldöznek. Amik kapcsán az ébrenlétben falakba ütköznek, azokat itt a legszerteágazóbb módokon átélhetik. Megint mások a megszokott valóság elöli menekvésből választják ezt az utat. Gyengék és esetlenek, és itt keresnek menedéket. Újfent mások itt próbálnak megszerezni olyan képességeket, amiket az ébrenlétben kamatoztathatnak. Mindnek meglehet a maga átmeneti érvénye. Egy ponton túl azonban mindegyik tévúttá válik. Az ilyen emberek, ha élményeiket nem építik be önismeretükbe és szellemi megvalósításukba, egyik illúzióból zuhannak majd a másikba, anélkül, hogy rájönnének az éber álmodás valódi értelmére. A kozmikus körforgás céltalan áldozataivá válnak, akik úgy ismerték fel az élet egy új területét, hogy nem használták ki a benne rejlő valódi lehetőségeket. Ez pedig a következő: felismerni azt, hogy minden tudat.

Mindent én képzelek, az ébrenlétet éppúgy, mint az álmot.

A szilárdnak tűnő valóságot éppúgy, mint az illékonyat. Ez mind belőlem ered, az én végső tudatosságom hatalmából. Az éber álmodás voltaképpeni lényege ez. Felismerni, hogy ez mind illúzió. És mindezen felül felismerni azt, hogy az egyetlen biztos pont az, ami ezek mögött áll. Ami én vagyok. Az álmodó. Valódi önmagam. A semmi, aki minden lehet. A mindenség, aki pillantásával bármit semmivé oszlathat. Igazi, isteni önmagadra találni, ezt ígéri az éber álmodás mágikus valósága.