Ne nézz fel. Mi ez a film? Egy újabb világvégepropaganda, ami tovább akarja növelni a már így is maximális fokozatra kapcsolt rettegésfaktort a nézők fejében? Netán a covid-hiszti összetett jelenségének allegorikus ábrázolása? Vagy talán valami több, a modern világ tragikomikus működésének meglepően kendőzetlen leírása? Valószínűleg kicsit mindegyik. (Ez az írás azonos című videónk lejegyzett és minimálisan módosított változata.)

Nézzük az elejéről. A film úgy kezdődik, hogy egy egyetemi tanár és a tanítványa felfedeznek egy új üstököst, ami számításaik szerint minden kétséget kizáróan a Földbe fog csapódni. Ismerős a téma? Hollywood és a média eddig is előszeretettel riogatott bennünket ezzel a forgatókönyvvel. Úgy tűnik azonban, hogy újabban mintha a csapból is ez folyna.

Csak 2021-ben legalább négyszer járta körbe a médiát annak a híre, hogy Földünkhöz egy halálos gyorsaságú aszteroida közeledik.

Nem meglepő hát, hogy a Ne nézz fellel is akkor hozakodtak elő, amikor a sajtó is látványosan ráugrott a témára.

Az ilyesfajta hírek két szempontból is problémásak. Egyfelől azért, mert a képünkbe tolt információt nem lehet közvetlenül leellenőrizni. Az aszteroida létéről, nagyságáról, sebességéről, irányáról, Földtől való távolságáról közölt adatok valóságtartalmáról átlag Józsi képtelen közvetlenül megbizonyosodni. Azt csak a spéci műszerekkel felszerelt szakértő mondhatja meg, és főleg a mai világban egyáltalán nincs garancia arra, hogy egy ilyen sok esetben mondvacsinált szakértő ne élne vissza a pozíciójából fakadó hatalommal.

De ha igazként is fogadjuk el a velünk közölt adatokat, ott a másik probléma. Mégpedig az, hogy ezek

a becsapódás szörnyűségeit pikáns részletességgel ecsetelő rémhírek még tudományos szempontból is teljesen megalapozatlanok,

következésképp a hétköznapi élet szempontjából is teljesen szükségtelenek. Ezek az állítólagos égi objektumok, amikhez az újságírók rendre az elkerülhetetlen apokalipszis vízióját társítják, olyan messze haladnak el a Föld mellett, hogy gyenge fuvallatukat sem érezhetnénk. Arra viszont bőven jók ezek a hírek, hogy az emberekben meglévő általános bizonytalanságot tovább fokozzák. És akiknek ilyen szándékuk van, azoknak bizonyára kapóra jött ez a film is.

A fősodratú média nem tud betelni az aszteroidás hírekkel

De menjünk tovább. Elsőre arra gondolhatnánk, hogy a film átvitt értelemben a járványhelyzet vagy a klímahiszti jelenségét kritizálja. Itt is van egy emberiség létét fenyegető szörnyűséges valami, csak ezúttal nem a vírus vagy az olvadó jéghegyek, hanem egy üstökös. Ez a valami is éppúgy a láthatatlan ellenség ismertetőjegyeit viseli, mint a járvány vagy a klímaváltozás. Nem lehet egykönnyen eldönteni, hogy van-e vagy nincs, hogy fenyegetést jelent-e az emberiségre, avagy sem, hogy a szándékos összezavarás céljával hozzák-e szóba, vagy ténylegesen a mi érdekeinket szem előtt tartva beszélnek róla. Azaz

kitűnően alkalmas arra, hogy tömegeket lehessen manipulálni és szembefordítani általa. Ami a filmnek is az egyik központi motívuma.

Megjelenik a becsapódást igenlők és a becsapódást elutasítók tábora, ahol az igazságot illetően az egyik oldal legalább annyira homályban tapogatózik, mint a másik.

Annyi az eltérés, hogy a filmben a fenyegetést felfedező független és józan tudósok azok, akiket félretolnak, a kormány, a média és a techóriások pedig azok, akik a vírus- vagy klímatagadó félőrültek mentalitását képviselik. Mondani sem kell, ez a való életben pont fordítva van. Ma éppen azt akarják elhitetni velünk, hogy a globálisan befolyásos szervek állnak az objektív és független tudomány mellett, a kisebbséget pedig a haszonleső vagy konteós idióták képviselik. A film egyébként abból a szempontból is jól van megcsinálva, hogy mindkét oldal a saját igazát fogja benne látni. A jószándékú és elfogulatlan tudós karakterébe egy covid-hipochonder vagy egy klímapróféta éppúgy bele fog tudni helyezkedni, mint egy járványszkeptikus.

De ha továbblépünk, akkor kiderül, hogy azért ennél jóval többről van szó. Egészen nyíltan és némileg meglepően

a film tulajdonképpen három dologról húzza le a leplet. Az első a média, a második az amerikai kormány, a harmadik a techóriások működése.

Adott egy igazság, amit a két főszereplőnk képvisel. Bizonyos szempontból mindegy is, hogy ez pontosan micsoda. A lényeg, hogy birtokukban van egy igazság, amit mások tudomására szeretnének hozni.

Mit csinál a média? Tökéletesen érdektelen vele szemben. Kate kifakad, amiért a műsorvezetők csak mellébeszélnek, ahelyett, hogy odafigyelnének a problémára. A kérdezők megjegyzik, hogy nem tetszik nekik ez a nő, és nem akarják többet látni a műsorban. Látszólag a viselkedésével van baj, hogy ordítozik,

a valódi gond azonban az, hogy az igazságról beszél. A média pedig nem szereti az igazságot.

Sztárok szakításáról szeret trécselni, elaltatni akar, jelentéktelen ostobaságokat duruzsolni a füledbe, egy hamis megnyugvást ígérni. A nézők sem akarnak hallani az igazságról, a lányt kigúnyolják, és mémeket csinálnak belőle. Ezzel hálálja meg az agymosott tömeg, ha kimondod az igazat.

Nos, ez nem csak paródia. Tényleg így működik a média. Például az oltatlanok diszkriminációjával kapcsolatos súlyos aggályokat tudatosan elhallgatja. Mert nem fűződik hozzá érdeke. És így, kedves covid-hívő olvasó, neked sem fog érdeked fűződni hozzá. Te sem fogod fontosnak tartani, hiszen a média, amitől – akár van tévéd, akár nincs – száz százalékban függsz, szintén nem tartja fontosnak.

A média nem érted van, sokkal inkább befolyásolni és irányítani akar, és erre kerek-perec rámutat a film.

Randall ezzel szemben tetszik a médiának, annak ellenére is, hogy egyáltalán nem szimpatikus személyiség. Zsíros a haja, bevörösödik az arca, egyfolytában gyógyszerezi magát, dadog, remeg a keze. Azért, mert tétova, igazodni akar, próbál a beszélgetőtársainak megfelelni. Azaz olyan alkat, akit a média kitűnően fel tud használni a saját céljaira. Csak néhány nap telik el, és Randall, aki csak az igazságot szerette volna elmondani, azon kapja magát, hogy beszippantotta a média gépezete. Már nem is a mondandóját képviseli, hanem a kormány és a média érdekeit szolgálja. Ezt a behódolást szimbolizálja az is, hogy összejön a műsorvezetőnővel, azaz szó szerint lefekszik a médiának. Aki persze csak addig érdeklődik iránta, amíg a férfi azt az agendát tolja, amire felkérték. Erről azok a járványcelebek jutnak az eszembe, akik a covidhiszti elején még teljesen mást mondtak a koronavírusról, azóta azonban teljesen behódoltak a hatalomnak.

Mit csinál a kormány? Ugyancsak nem vevő az igazságra. Az arrogáns elnök csak azért lovagolja meg az üstökös hírét, hogy egy aktuális botrányról elterelje a figyelmet, és visszaszerezze a népszerűségét.

Látszólag kiáll az igazság mellett, de nem azért, mert fontosnak tartja, hanem mert hasznot tud belőle húzni.

Amikor pedig már láthatóvá válik az égen az üstökös, vagyis az „igazság”, beindítja a „Ne nézz fel” mozgalmat, hogy elhitesse a követőivel, ami van, az valójában nincs. Bevett gyakorlata ez a jelenleg regnáló hatalmaknak is. Az igazság képviselőjének hallgatását pedig azzal vásárolja meg, hogy magas beosztást ad neki. A kormány tehát a médiához hasonlóan bekebelezi az igazság képviselőit, és rendszert szolgáló droidokat farag belőlük.

Hasonlóan nagy fricskát kapnak a techóriások. A filmben felbukkan egy Bill Gates- vagy Elon Musk-szerű bogaras figura, aki átveszi az irányítást az aszteroida felrobbantására irányuló küldetés felett. Rájön, hogy az űrszikla rengeteg ásványt tartalmaz, ezért azt nem lenne jó pusztán eltéríteni, hanem inkább apró darabokra kellene robbantani, hogy a maradványait aztán kihalászhassák az óceánból.

Remekül parodizálják ki a látszólag mindenhez jobban értő, a kormány felett is befolyást gyakorló, az algoritmusok jelentőségét mindenek felé helyező, messiáskomplexusban szenvedő, emberi érzésekből azonban teljes mértékben felmentett milliárdos géniusz alakját.

Az embernek óhatatlanul Bill Gates jut eszébe róla, aki egészségügyi végzettség nélkül játssza jelenleg az emberiséget megváltó szent szerepét, miközben elképzelhető, hogy filmbéli megfelelőjéhez hasonlóan valójában egy pofátlanul nagy őrültséget művel velük.

Az élet másik bolygón történő újraindításának gondolatát is kineveti a film. A történet végén a Földről a világ nagy vezetői elmenekülnek egy másik bolygóra, ahol az idegen lények azonnal felfalják őket. Rámutatva ezzel azok képmutató hozzáállására, akik szerint egy új lakható bolygó felkeresésére nagyobb elsőbbséget élvez, mint a jelenlegi élőhelyünk megóvása.

Hollywood általában manipulálni és megtéveszteni akar. Néha azonban kikotyogják az igazságot. Ebben a filmben mintha pontosan ez történne.

Lehúzzák a leplet a szenzációhajhász médiáról, a kizárólag saját sikerével törődő kormányról és a csodálatos utópiát ígérő globális nagyvállalatok zavaros motivációjú vezetőiről. Sőt, bizonyos mértékben a tudósokról és a tudományokról is. Vannak pillanatok ugyanis, amikor még a mai világ legbiztosabb pontjának gondolt tudomány is megbénul. Vannak dolgok, amikre soha nem lesz válasza, és amik ellen soha nem lesz megoldása. Ez pedig az evilági élet elkerülhetetlen vége. Randallék végül az imához és Istenhez menekülnek, annak ellenére is, hogy nem is vallásosak. Az imához és Istenhez, pontosan azokhoz a dolgokhoz, amikről az egész életnek és a szükségszerűen bekövetkező halálra való felkészülésnek a kezdetektől fogva szólnia kellett volna.