A Hatalom Gyűrűi egy propagandasorozat, ami köszönőviszonyban sincs a Gyűrűk Ura könyvek és filmek szellemiségével.
Egy ideje már terveztem videót készíteni az új Gyűrűk Ura sorozatról. Pontosabban arról az Amazonos alkotásról, ami nyomokban Gyűrűk Urát is tartalmaz. De ez a Jeff Bezos nevű háttérhatalmi díszpinty pénzelte sorozat olyan pocsék, hogy igen nagy lelkierőt követelt a végigszenvedése. Csak most sikerült a végére érnem. És a csodás benne, hogy előzetes feltételezéseimmel ellentétben még csak nem is a messziről bűzlő ideológiai propaganda a legfájdalmasabb benne, na jó, azért az is, de az még inkább, hogy dög unalmas az egész.
Kezdjük a legelején. Tudni kell, hogy az Amazon úgy készítette el A Hatalom Gyűrűit, hogy nem is rendelkezett a Szilmarilok jogaival. Annak a – teljesen jelentéktelen – könyvnek a jogairól beszélünk, amiben Tolkien hol többé, hol kevésbé részletesen felvázolja, milyen események előzték meg az Egygyűrű elpusztításának epizódját. Hogy mesélsz el egy történetet úgy, hogy nem mesélheted el? Röviden és tömören: sehogy. Vagyis
minden, amit látunk, néhány ismertebb karakteren, helyszínen és tágabb történelmi kontextuson kívül gyakorlatilag semmi köze Tolkienhoz. Egyéni kitaláció az egész.
Azért ez elég ciki, főleg annak fényében, hogy minden idők legdrágább sorozatáról beszélünk, szóval elvileg lett volna ott bőven zseton a jogok kifizetésére.
A történet nagyvonalakban így néz ki. Az erőszakos feministává átvedlett Galadriel, aki immár távolról sem emlékeztet a többi Gyűrűk Ura filmben látható, ugyanezen néven futó karakterre, rájön, hogy Szauron újra mozgolódik, és halálos fenyegetést jelent Középföldére. A tünde vezetőknek, akik kinézetük alapján a helyi buzibár oszlopos törzsvendégei, ez nem tetszik, és hogy ne pattogjon tovább, inkább visszaküldik Galadrielt Valinorba, arra az aranykori állapotokat megidéző szigetre, ahonnan a tündék származnak. A vakmerő tündehölgy azonban köszöni, de ebből nem kér, az utolsó pillanatban meggondolja magát, és fejest ugrik az óceánba. Az az apróság, hogy több ezer kilométeres körzetben sehol egy szárazföld, ne aggasszon senkit, a zseniális írók gondoskodtak róla, hogy véletlenül épp arra tévedjen egy kis tutaj, majd aztán nem sokkal később Elendil hajója is. Ő ugyebár Isildur apukája, de erre még visszatérünk.
Kikötnek az ebben a korszakban még elsüllyedése előtt álló, érdektelen npc-karakterekkel megtöltött Númenorban, ahol a betegeskedő király szépséges szőke leánya… akarom mondani ébenfekete egzotikuma, Miriel várja őket. Hogy lesz egy teljesen fehér királynak néger gyereke? Ne firtassa senki, azt azonnal kikáltom rasszistának! Itt a tündéket utálják, ezért Galadrielt és újdonsült társát, akiről – spoiler – később kiderül, hogy maga Szauron, börtönbe zárják. Aztán valami váratlan fordulat történik, mert pár rész után mégis kiengedik, és a néző számára megmagyarázatlan okokból hirtelen mindenki a Középfölde felszabadításáért folytatott háború pártjára áll. Csapatot küldenek Délföldére, ahol az utolsó pillanatban sikerül is megmenteniük a helyi parasztokat az orkoktól, akik ennyi idegesítő karakter mellett most először egész szimpatikusnak tűnnek a Gyűrűk Ura univerzumban. Már-már szurkol nekik az ember. Örülni azonban nincs sok idő, mert felrobbantanak egy vulkánt, ami egész Délföldét elpusztítja, így jön létre Mordor. Ja, és hogy a cselekménynek valami köze is legyen a sorozat címéhez, az utolsó epizód végén Szauron segítségével, akiről akkor még nem tudják, hogy Szauron, megalkotják a Hatalom három gyűrűjét.
Mellékszállként egyfelől egy törpös sztorival szolgálnak, ahol Durin azért rinyál Elrondnak, mert nem jött el az esküvőjére. Aztán kapunk egy szívszaggató fajkeveredéses románcot a néger Legolas és a helyi falu egyik milfje között. És ami a kedvencem, elég nagy játékidőt kapnak a bolondokházából szabadult hobbitutánzatok is, akiket látván a néző a készítők helyett is szégyellni kezdi magát. Ők találják meg egyébként az égből lezuhant és átmeneti amnéziától szenvedő csöves Gandalfot, ami kapcsán a sorozat sokáig azt akarja velünk elhitetni, hogy valójában ő Szauron.
Az alkotás bűzlik az erőlködéstől, akkor is, amikor újjal hozakodik elő, és akkor is, amikor a régebbi filmek elemeit próbálja megismételni.
Lehet, hogy a hobbitok fura és megmosolyogtató népség, de nem kínosak és nevetségesek, mint ez a fogyatékos brigád. Arven és Aragorn szerelme nem azért teljesedett be nehezen, mert a rasszista környezetük rosszallóan tekintett rájuk, hanem mert tisztában voltak az emberlét és a tündelét közti áthidalhatatlan különbségekkel, továbbá mert Aragornnak először a kalandokon keresztül bizonyítania kellett, hogy érdemes hölgye szerelmére. És a gonosz elleni harc sem azért volt magával ragadó, mert jött egy mindenkit mindenben túlszárnyaló szuperlady, aki seggbe rúgta az összes férfit, aki az útjába került, hanem pont azért, mert tudták, mekkora áldozattal jár a küldetés, mert vállalták a kockázatot annak ellenére is, hogy egy erejüket és tudásukat jóval felülmúló hatalommal fordulnak szembe.
De térjünk most rá A Hatalom Gyűrűinek fő üzenetére. Ez a következő. A nők jók, a férfiak rosszak.
Erre sikerült szűkíteni a hagyományos ideákban, példaértékű szereplőkben és katartikus történeti elemekben gazdag tolkieni mondanivalót. A nők bátrak, erősek, függetlenek, nagyszerű vezetők, a férfiak pedig gyengék, szűklátókörűek és elnyomók. Itt nem az a lényeg, hogy a hősiesség ideáját minél tisztábban és a néző számára minél magával ragadóbban bemutassák, hanem hogy olyat a nő is tud. Nem az isteni és természeti renddel összhangban működő uralkodói minőség felemelő ábrázolása a lényeg, hanem hogy vezető márpedig egy nő is lehet. Nem a nemi különbségeket egységgé kovácsoló szerelmet ismertetik, hanem azt a szánalmas áligazságot, hogy a nőknek semmi szükségük a férfira.
Tolkiennál férfi volt a főfőszereplő? Akkor most nő lesz. Tolkinnál férfi uralkodókon és hősökön múlott Középfölde népeinek sorsa? Most női vezetőktől és harcosoktól fog függeni. Mérgezően férfias hobbitok fogtak veszélyekkel teli kalandba? Ebben a sorozatban megkapod Frodó és Samu női változatát, csak ütődöttebb kivitelben.
Nem meglepő, hogy az eredmény egy erőltetett majmolásnak hat, ami leginkább paródiájának tűnik annak, amire látszólag alapoz.
Hozok is erre néhány példát, hogy világos legyen, miről beszélek. Megadva a sorozat alaphangját a történet azzal kezdődik, hogy egy buta, gonosz, toxikus tündefiú elsüllyeszti Galadriel papírhajóját. Galadriel nekiszalad, és meg akarja verni. Sikerülne is neki, hiszen természetesen jóval erősebb nála, csak szétválasztják őket. Ugrunk az időben. Galadriel, aki nőnek túl durva, tündének túl közönséges, egy csapat harcossal a hófödte hegyek közt Szauront keresi, de a hitetlen és gyáva férfiak vissza akarnak fordulni. Egyedül ő az, aki azt mondja, menjenek tovább. Nem sokkal később egyedül leterít egy trollt, tudjátok, amihez a Gyűrűk Urában kilenc férfira volt szükség. Ezután a tündék királya száműzi Középföldéről, és legjobb barátja, Elrond sem bízik benne.
Csak egy rész telt el, de kiderült, hogy Középfölde összes fertőzően férfias tündéje összeesküdött a női öntudatra ébredés ellen.
De a délföldi milf se tököl, ha a női felsőbbrendűség fitogtatására kerül a sor. Nulla harci tapasztalattal máris a vár kapitányává növi ki magát, miközben Négolász hűséges pincsikutyaként csak csöndben asszisztál a történtekhez. A néger régenskirálynőről meg még csak rosszat sem tudok mondani, annyira unalmas és semmilyen.
És hogy mi a helyzet a férfiakkal? Szinte nincs olyan jelenet, ahol a férfiakat ne bugyuta, tökkelütött véglényekként állítanák be.
Elendil, az eredetileg kitűnő hadvezér itt egy kiégett, morcos, elégedetlenkedő apuka, akit túlságosan elvakít a felesége miatti gyász, és ezért elmulaszt odafigyelni arra, hogy mire vágyik a fia. Mintha valami gagyi szappanoperát néznénk. Isildur, az az Isildur, aki később levágja Szauron ujjáról a gyűrűt, itt egy nyafogó tinit játszik, akinél már csak a sorozat készítői tudják kevésbé, mi a francot is akar az életétől. A bölcs és hatalmas seregeknek parancsoló Elrondot itt egy függőágyban verseket költő metroszexuálissá degradálták. Természetesen Négolászt is egy nőnek kell megvédenie, amikor nem bír el az ellenségével. Durin pedig… az őt játszó színész majd elmondja mi is náluk otthon a helyzet.
Ja, és azt tudtátok, hogy Középföldén újabban divat, vagy talán egyenesen kötelező fajkeveredés? De tényleg, szinte nincs olyan párkapcsolat vagy szerelmi szál, ahol az egyik fél ne néger lenne.
Azt hiszem, ennyi elég is, hogy nagyvonalakban átlátható legyen, mivé korcsosította A Hatalom Gyűrűi Tolkien univerzumát. Azt mondom, hogy még a történeti hűség hiányának ellenére sem lett volna ez feltétlenül reménytelen vállalkozás. A Gyűrűk Ura-univerzum szerintem elég tág ahhoz, hogy önálló alkotások is helyet kaphassanak benne, már amennyiben képesek megőrizni az eredeti művek szellemiségét. Itt viszont pontosan ez nem sikerült. A Tolkien által képvisel archaikus szellemiség visszaadása. A sorozat leginkább csak külsőségeiben, zenéjében és látványában próbál valamennyire hajazni Peter Jackson trilógiájára.
Minden, ami a szívét-lelkét adta a könyveknek és a korábbi filmeknek, teljesen kiirtotta magából.
A lényegibb dolgokhoz érve a színvonal exponenciálisan csökken. Ebből a legsajnálatosabb, hogy a Tolkien által oly mesterien átadott tradicionális üzenet is a feledés homályába vész. Helyét a modernitás és a liberalizmus hátunk közepére se kívánt legújabb elmeroggyantságai veszik át, amit a gagyi dialógusok, a kidolgozatlan, érdektelen karakterek és a logikátlan történetvezetés még inkább a nézhetetlenség határa alá süllyeszti ezt a primitivitása és sötétsége miatt amúgy sem könnyen fogyasztható alkotást.
