Szeptember 26-án, szombaton, „Érpatak modell” címre keresztelt lejárató filmet vetítettek a budapesti Uránia moziban. A liberális médiahiénákkal és agymosott balos közönséggel feltöltött bemutatón helyt kapott a film főszereplője, Orosz Mihály Zoltán és a szélhámos rendező, Benny Brunner is. A film célja az érpataki polgármester tevékenységének démonizálása, és ezen keresztül egész Magyarország lejáratása.

Az objektivitás álarcában tetszelgő rendező számtalan bevett filmes húzással egyértelművé tette, hogy

egyoldalúan, a valóságot súlyosan meghamisítva ábrázolja az érpataki állapotokat.

A Nemzetközi Dokumentumfilm-fesztiválon elindított, majd kategóriájában első helyezést elért alkotás szánalmasságára álljon itt néhány példa. A rendező Orosz Mihály Zoltán jeleneteit mindig ugató kutyák képével vágja össze, azt üzenve ezzel, hogy mondandója jelentéktelen, mint egy állaté. Alulról kamerázza a polgármestert, hogy félelmet keltsen a nézőben a jelenléte. Lidérces háttérzenével sugallja, hogy rosszban sántikál. Kizárólag a haragosok véleményének ad hangot, a faluban többségben lévő szimpatizánsoknak egyáltalán nem. Érdemeit teljesen elhallgatja, a tényeket pedig eltorzítva közli. Gyakorlatilag minden eszközt megragad, hogy egy önkényeskedő nagyuraságnak állítsa be a négyszer megválasztott, a hatályos törvényeket mindig betartó, kiváló eredményekkel és meglátásokkal büszkélkedő polgármestert.

De nem a film volt az esemény legérdekesebb része. A szervezők és a pojáca Benny Brunner alaposan felsültek, amikor Orosz Mihály Zoltánt az emelvényre hívták. Orosz, az enyhén szólva rosszhiszemű film végigtekintése után is higgadtan közölte a közönséggel, hol és milyen formában torzít az aljas rendező.

Benny Brunner vérvörös arccal, fejét fogva igyekezett meggyőzni a szervezőket, hogy szüntessék be Orosz beszédét, mert megijedt, hogy fény derül sunyi csúsztatásaira.

Ismét egy szemléletes példa arra, mennyire érdekli az esélyegyenlőség és a tolerancia nagyszájú bajnokait a másik fél álláspontja.

Apropó, a képmutató Brunner kézfogással akarta fogadni Oroszt közvetlenül a vetítés után, hogy ezzel végső, megalázó csapást mérjen rá, de

a kézfogást a polgármester határozottan visszautasította.

Az ezt követő kínos pillanatokat valamiért nem tartották fontosnak közölni a díszmagyar eltűnésén sopánkodó liberális uszító portálok. Ez sokkal többet elárult a valós viszonyokról, mint az egész 76 perces film. Ebben a pillanatban ugyanis a felsőbbrendűség gőgjében sütkérező rendezőből nyeszlett pincsikutya vált. Felültematizálták, és erre nem nagyon számított. Vonyított is magában a szerencsétlen.

Nincs kétségünk afelől, hogy Benny a pokol tüzén fog elégni, ahogy azok a túlbuzgó bértollnokok is, akik bevették, majd a maguk gusztustalan ízlése szerint tálalták Brunner giccsben tocsogó meséjét.