A madár az ász

Médiavadász

Klímahiszti: Greta Thunberg, az Extinction Rebellion és a többiek

2019. október 23. - MédiaVadász

klimahiszti.png

Ez az írás azonos című videónk szövegének lejegyzett és minimálisan módosított változata.

Klímaváltozás. Olyan, mint a mumus a szobánk sarkában. Talán ott sincs, a fantáziánknak teret engedő sötétségben mégis megrettenünk tőle.  De mit is kellene nekünk, egyszerű halandóknak a klímaváltozásról gondolnunk? Kell-e egyáltalán bármit is gondolnunk róla? És akarják-e a média hátterében álló nagy véleményvezérek és a lelkiismeretes utcai tüntetőknek beállított fizetett megmondóemberek, hogy önálló álláspontot alakítsunk ki a helyzetről?

Annyi infót, sokszor a lehető legellentétesebb értelmezéseket hallani a témában, hogy azt lehet mondani, a klímakérdést illető legszilárdabb, legmegalapozottabb tény az, hogy különféle álláspontok léteznek vele kapcsolatban. Egyesek szerint nincs is klímaváltozás. Mások szerint van, de erről nem az ember tehet. Egy harmadik felfogás szerint, ilyen például a chemtrail elmélet, szintén van, de erről a kormányok és a mögöttük álló érdekcsoportok tehetnek, akik fejlett technológiájukkal titokban, ismeretlen célok érdekében, tudatosan változtatják az időjárást. Aztán ott vannak azok, talán a legtöbben ők vannak, akik szerint a fosszilis tüzelőanyagok elégetése és a nagy mennyiségű széndioxid levegőbe juttatása olyan klímakatasztrófához vezetett, aminek a jelei már most tagadhatatlanul megmutatkoznak.

tornado-in-the-usa_-photo-matt-clark.jpg

A klímaváltozást igenlők körén belül is rengeteg irányzat és elmélet bukkan fel. Régebben például még az új jégkorszak eljövetelével riogattak bennünket, később már felmelegedéssel ijesztgettek, de olyat is hallani, hogy bizonyos helyeken nagymértékű felforrósodás, máshol lehűlés fog bekövetkezni, ugyanazon időben.

A klímaváltozáshoz való gyakorlati viszonyulásnak is számos formáját állapíthatjuk meg. Sokan elfogadják a változás létét, de tehetetlenségből, lustaságból vagy érdekből nem tesznek ellene semmit. Vannak aztán olyanok, akik ugyan megpróbálják felvenni ellene a harcot, de legtöbbször olyan felszínes megoldási kísérletekkel, amik alig nevezhetőek többnek a semminél. Gondolok a műanyag szívószálak és nejlonszatyrok betiltására, amiben az a szép, hogy egyszerre nyugtatja meg a magát környezettudatosnak vélő személy lelkiismeretét és a hájas seggű gyárigazgatót, akinek a műanyag „fis-fosok” betiltása ellenére is bőven lesz mit termékei közül a piacra dobnia. És ott vannak a legfanatikusabbak, akik a klímaváltozást tagadókat egyenesen egy lapra helyezik a gyíkember hívőkkel vagy az óriási profitot felhalmozó gyárüzemeltetők felelősségének elkenőivel, és akik az egész társadalmi-politikai rendszer elleni, nagybetűs forradalomra buzdítanak, úgy tűnik, egyre nagyobb sikerrel.

growing-risk-future-wildfires_adobestock_199370851.jpeg

Egy szó, mint száz, sok elmélet és hozzájuk kapcsolódó gyakorlat van, és legtöbbjüknek megvannak a maguk többé-kevésbé meggyőző érvei. De ahelyett, hogy egyből egyik vagy másik mellett tennénk le a voksunkat, hasznosabb inkább magát a jelenséget megvizsgálnunk közelebbről.

A klímahiszti jelenségének legkézenfekvőbb és legáltalánosabb értelmezése az, hogy a különféle médiumok és szervezetek jó szándékú ügyvivői aggódnak az emberek és utódjaik jólétéért és biztonságáért, és azért informálnak minket megállás nélkül hatalmas erdőtüzekről, házakat elsöprő tájfunokról, az Északi-sark olvadó jégsapkájáról és sűrűn füstölő gyárkéményekről, azért olvastatnak fel tizenéves autista kislányokkal apokaliptikus szövegeket az ENSZ-ben, azért hívják a Harison Fordokat szívhez szóló beszédeket tartani és küldik a DiCapriókat föld körüli kirándulásokra, hogy a Föld megmentése érdekében közös összefogásra és cselekvésre buzdítsanak bennünket. Túl szép, hogy igaz legyen.

istock-909196576_jpg_5001916.jpg

A soha nem látott méreteket öltő környezetszennyezés, persze nyilvánvaló. Ahogy az is, hogy lehetőségeinkhez mérten fel kell lépnünk ellene. Ám az a mesterségesen generált világvége hangulat, amit egyre erőszakosabban hozzátársítanak, okot ad arra, hogy gyanakodni kezdjünk a klímaváltozással kapcsolatos hírgyártók valódi szándékait illetően. Nagyon úgy tűnik, hogy ugyanazok, akik évszázadokig az „elnyomó” keresztény narratíva kizárólagossága ellen harcoltak, most egy új kizárólagos hitrendszer bevezetésére készülnek, ez pedig nem más, mint a klímaváltozás vallása. A hangsúly nem azon van, hogy beláttassák velünk a klímaváltozás létét, még csak nem is azon, hogy éljünk természettudatosan. A  hangsúly azon van, hogy – ha alátámasztható ez bizonyítékokkal, ha nem – egyenesen elvárják: vakon higgyük és valljuk a klímaváltozást.

greta_thunberg_pissed_800x450_fit_1200x10000.jpg

Először is, nem kizárt, hogy a klímahiszti egyik általánosabb célja a pánikkeltés. A bizonytalanságban tartott, megfélemlített embereket könnyebb befolyásolni. Könnyebb és gyorsabb új eszméket, trendeket eladni nekik, egyszerűbb őket egy újfajta világrendre ráhangolni. Évek óta hangoztatjuk például, hogy a „fenyegető külvilág” elgondolása rendkívüli módon kedvez a „virtuális valóság” és a globális digitalizáció hirdetőinek. A zord külvilágban és a „valóságban” csalódott embereket sokkal egyszerűbb a virtuális világ illúziókkal teli rabságába terelni és teljes digitális kontroll alá vetni.

k7wpgq3rdrbrpfxdwvpgtulo64.jpeg

Nagyon úgy néz ki, hogy hasonló célok állnak az egy év alatt rendkívüli népszerűségre szert tevő, világ-szerte óriási megmozdulásokat szervező Extinction Rebellion, magyarul „Lázadás a kihalás ellen” nevű mozgalom hátterében. A tüntetéseket vezető Roger Hallam és Gail Bradbrook szerint a társadalom radikális átalakítására van szükség, máskülönben az emberiség rövid időn belül ki fog pusztulni. Egy közeli dátumot is megadtak: úgy vélik, 2025-ig ezt a célt, vagyis a fosszilis tüzelőanyagok használatának teljes beszüntetését mindenképpen el kell érni, nagyjából mindegy, milyen eszközzel. Az azonnali változtatás sürgetése példás kezdeményezésnek tűnik. Csakhogy ezt a tüntetései során bizarr, rituális elemekkel operáló, liberális jelszavakkal és megnyilvánulásokkal cseppet sem fukarkodó, módfelett agresszívan fellépő mozgalmat minden jel szerint olyan óriásvállalatok támogatják és finanszírozzák, akik az egész világ internetre kapcsolásában, digitalizációjában, automatizációjában és az úgynevezett „okos városok” kialakításában érdekeltek.

0.jpg

Gail Bradbrook például az utóbbi időkben számos nagyvállalat, például a Microsoft, a CISCO vagy a Panasonic támogatását élvezte, és a legutóbbi időkig a Citizens Online igazgatója volt. Ebből az következik, hogy mindennek semmi köze sincs a környezet megóvásához, de még a megújuló energiát termelő eszközök eladásával kapcsolatos profit termeléshez sem igazán. A klímaváltozás hangoztatása csak egy ürügy arra, hogy a megfigyelő és kontrolláló gépezetet még tovább tökéletesítsék. Ezen a rendszeren keresztül ellenőriznék minden ember szén-dioxid kibocsátásának mértékét, aztán még ki tudja, mit. Az már csak hab a tortán, hogy az ennek kivitelezéséhez szükséges 5G hálózat sok más alternatív energiatermelő eszközzel egyetemben állítólag rendkívül káros a környezetre és az emberre egyaránt, vagyis egyáltalán nem áll megfelelésben a mozgalom állítólagos elveivel. És igen, mindennek fényében az is egyértelmű, hogy az elektromos autók fejlesztésébe sem a természet épsége érdekében fektettek annyi pénzt és energiát.

smart-city_myth.jpg

A szervezet jelképe egyébként első ránézésre a homokóra, ami azt a képzetet ébreszti, hogy nincs sok időnk, ám egyesek szerint ez az alapvetően pozitív változást, felemelkedést jelentő dagaz rúna oldalra fordított változata, ami ily módon ártó jelentést kap, és káoszra, sötétségre, negatív irányú változásra utal. Ismerős? Nagyobb mozgalmak korábban is éltek már a szimbólumok ellentétbe fordításának módszerével, például az úgynevezett „békejel” esetében, ami azért annyira nem békés, ugyanis halált, pusztulást jelent. Ehhez képest eltörpülni látszanak az olyan elméletek, miszerint a klímahiszti hátterében, legalább részben, ugyancsak nem környezettudatosság, hanem nagyhatalmi harcok állnak. Bizonyos megközelítések szerint a globális felmelegedés, már ha létezik, a nem túl távoli jövőben kifejezetten kedvezne Oroszországnak. Az Északi-sark elolvadó jégsapkája megnyitná a hajózási útvonalakat, ami kereskedelmi szuperhatalommá tenné az országot, ráadásul a jégréteg alól rengeteg gáz és olaj szabadulna fel, amihez könnyen hozzá tudnának férni. És míg az enyhülő idő Amerikában a tengerszint emelkedéséhez, ily módon sok nagyváros elpusztulásához vezetne, az oroszoknál hatalmas, korábban fagyos területek szabadulnának fel a földművelés számára. És hát ezt az amerikaiak nem nagyon szeretnék hagyni. Akár van alapja, akár nincs, ez az elmélet egy újabb érvként működhet a nyugatiak radikális társadalmi változás szükségességéről való meggyőzését illetően.

sea_ice_christopher_michel_flickr_0.jpg

Bárhogy is legyen, a klímaváltozásról való híresztelések mindenekelőtti célja, hogy elterelje a figyelmünket arról a roppant fontos tényről, hogy elsősorban nem a környezet az, ami megváltozott, hanem mi magunk. Következésképp nem a világot kellene először kényszeresen és sokszor rettentő álságos módon megváltoztatnunk, hanem saját magunkat. Mi vagyunk azok, akik elfelejtettük, hogyan kell élőként, barátunkként, a minket meghaladó misztériumok megtestesítőjeként tekinteni a természetre. Mi süllyedtünk odáig, hogy a vizet csak H2O-ként, a szelet és az éltető napfényt csupán nem kellően kihasznált energiaforrásként vagyunk képesek felismerni. Mi voltunk azok, akik évszázadokon keresztül „gyermekcipőben járó” tudatlanokként hivatkoztunk a környezetét megszentelt gondossággal óvó hagyomány emberére. A világ tele van szennyel, és nem csak fizikai szennyel (például a legtöbb reklám is a szemét egy fajtájának tekinthető): azonban jó, ha eszünkbe véssük, ez éppen a mi fellengzős, modernista, varázstalanított és kiüresedett szemléletünk mocskának következménye. Ez az, amin igazán változtatni kellene, és amin különösebb nehézség nélkül változtatni is lehetne, ha akarnánk.

Egyébként sokan elfelejtették, hogy áram és árammal működő gépek nélkül is lehet teljes értékű életet élni ezen a Földön – elég sokáig működött. És ha valami, akkor éppen ez az, ami kétségtelenül a legkörnyezetkímélőbb megoldás is egyben. Úgy tűnik azonban, még a legelvetemültebb mainstream környezetvédők sem merészkednének odáig, hogy hajlandóak legyenek feláldozni azt, amire embertársaik döntő többségével egyetemben mindeddig egész létüket alapozták: a fejlődés mítoszát.

klimahiszti-001.png

Még egy megjegyzés. Darren Aronofsky 2017-ben készített egy ide kapcsolódó, roppant megosztó filmet, a mother!-t. Ez egy házaspárról szól, akik egy nagy házban élik mindennapjaikat. A férfi Istent, a nő pedig az Anyatermészetet képviseli. Az alkotás során a természetet jelképező feleség sokszoros megaláztatásban és meghurcolásban részesül, végül teljesen elpusztítják. Ennek elsőleges oka nem más, mint a természetet megvető, önelégült Isten és az őt elvakultan magasztaló hívek. Aronofsky körmönfont üzenete, hogy végső soron a vallás és Isten tehet minden rosszról, amit a természet kénytelen volt elszenvedni. Vagyis azok az ideák, amik egy egészséges szemléletű ember számára még a természet tagadhatatlan értékeit is meghaladják. Valójában ez a hozzáállás jellemzi a legtöbb környezetvédő mozgalmat is, akik többnyire vagy ateisták, vagy valamiféle zavaros, new age-szerű anyatermészet kultusz képviselői. Azonban megmenteni a természetet úgy, hogy közben nem számolunk semmiféle emberi és természeti létünket meghaladó valósággal, sőt, gyűlölettel tekintünk arra, olyan, mintha semmit sem csináltunk volna. Vagy tényleg azt hisszük, hogy a lecsupaszított és lényegétől megfosztott természet „megmentésével” mindent helyre hoznánk? Ilyesmit csak az állíthat, aki soha nem vette még a fáradtságot, hogy tovább tekintsen az orra hegyénél.

A bejegyzés trackback címe:

https://mediavadasz.blog.hu/api/trackback/id/tr215249620

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.