Ami reggel konteó, este már a híradó. Új Médiavadász videó az ufókérdésről. (Ez az írás videónk lejegyzett változata.)
Ha tényleg lennének idegenek, és egyszerű érdeklődésből meglátogatnának minket, az lenne a benyomásuk, mintha az élet arról szólna itt a Földön, ki tud az elborult őrültségek terén jobban rálicitálni a másikra. Hallanák ugyan, hogy az emberek másról sem papolnak, mint a megbecsülésről, a szeretetről, az emberiség felemeléséről, hallanák, hogy itt kivétel nélkül mindenki csak jót akar, de nem értenék, miért sodorják mégis egyre nagyobb káoszba a világot. És miért tapsikolnak agysejthiányos fogyatékos módjára minden alkalommal, amikor ez sikerül. Azt látnák, hogy deviánsnak lenni ma már nem elég. Hogyha csak szimplán hülye vagy, a tegnap divatját követed. Hogy a hagyományos szokások megtagadásával csak az előszobába van belépésed:
ha előrébb akarsz jutni, fullba kell nyomnod a kretént.
Egyszerű mezei homoszexuálisként már labdába sem rúghatnál: BLM-aktivistának, Covid-hívőnek, Greta Thunberg-rajongónak, húsevésellenesnek, nemátalakításon álmodozónak, transzhumánnak is lenned kell mellé. Természetesen félni sem elég, a hétköznapi gyávaság a maradiak kiváltsága: tíz ujjadat lerágva kell rettegned a következő világot romba döntő fenyegetéstől, s ha nem így teszel, konteós vagy, aki nem hallotta meg az új idők szavát.
Ebben a videóban is e fenyegetések egyikét vizsgáljuk.
Miközben most már elég hosszú ideje a Covid, a klímaválság, a homoszexuális propaganda, a terrorizmus és a faji háborúk napi szintű, brutális kereszttüzében találjuk magunkat, a háttérben kezd kirajzolódni egy új narratíva is. Arra az esetre, ha egyik-másik mese kifulladna, lelepleződne vagy egyszerűen ráunna a jónép. Ez egészen pontosan az űrverseny és az ufókérdés narratívája. Szigorúan véve persze ebben sincs semmi új, hiszen már a múlt században is hasonló sztorikkal altatták az óvatlan tartalomfogyasztókat. Ha a nem létező háttérerők aljas kis játékait nem ismernénk, érthetetlen lenne például, miért jegelték hosszú évtizedekre a Hold vagy a Mars meghódításának misszióját. Amennyiben viszont már tisztában vagyunk vele, hogy ezek nem az emberiség fejlődésének jelei, hanem inkább a megtévesztés, a figyelemelterelés és a leszedálás hadműveletei, világossá válik minden:
korábban még nem látták elérkezettnek az időt arra, hogy az átverések e legkiválóbbikát belebegtessék pórnép előtt.
Mindenesetre ez most visszatért, méghozzá megújult erővel, amit ráadásul igyekeznek megfűszerezni még egy kis ufókérdéssel is. Úgy tűnik, megtehetik, hiszen a Covid óta kiderült: megfelelő propaganda megléte esetén bármilyen marhaságot le lehet nyomni az emberek torkán. Olyan dolgokat is akár, amiket eddig csak a filmekben tartottak lehetségesnek.
Ufókról beszélni mindeddig csak az alufóliasisakos gyíkemberhívők körében volt trendi. De ahogy az újkeletű mondás is tartja, ami reggel konteó, este már a híradó. Amit a tévé este megkérdőjelezhetetlen tényként közöl, azt reggel még megalapozatlan fantáziálásként kell elkönyvelni. Nos, manapság a média egyre inkább azt sugallja nekünk, hogy ufók, idegenek, űrlények – nevezze mindenki úgy, ahogy akarja – léteznek, de ez nem elég, most hozzábiggyesztik azt is, hogy valós fenyegetést jelenthetnek az emberiségre nézve. És ha ők azt mondják, az úgy is van.
Mostanában a legnagyobb port kavart hír az volt, hogy a Pentagon nyilvánosságra hozta a megállapításait azokkal az elmúlt 15 évben készült katonai videófelvételekkel kapcsolatban, amelyeken furcsán mozgó azonosítatlan repülőtárgyak láthatóak. Jobban mondva szinte egyáltalán nem láthatóak, ugyanis ezek a felvételek egytől-egyig olyanok, mintha egy harminc éve padláson felejtett szar felbontású házikamerával vették volna fel őket. Ugyan a jelentés maga próbál óvatosan fogalmazni az „idegenekkel” kapcsolatban, az ezt övező médiafelhajtás alapján felmerül a gyanú, hogy az alapvetően semmitmondó Pentagon-dokumentum közzétételének
fő célja az volt, hogy általánosítsák az emberek fejében az űrlények létének és a velük való jó vagy rossz értelemben vett kapcsolatfelvételnek a gondolatát.
Az emberek ufókat illető érzékenyítése persze már eddig is nagy erőkkel zajlott a hollywoodi filmeken keresztül. De most egyre inkább úgy tűnik, nemcsak annyit akarnak elérni, hogy az űrlények létét lehetségesnek tartsuk, hanem azt is, hogy tényleges megjelenésükre is felkészüljünk. Ehhez pedig ilyesfajta ügyekkel és hírekkel lazítják meg a talajt.
Egy témával kapcsolatos érdekes könyvvel, Jean Robin ufókérdésről szóló írásával összhangban a fő kérdés szerintünk sem az, hogy léteznek-e megmagyarázhatatlan égi jelenségek. Mert kétségtelenül léteznek, erről még a hagyomány szülöttei is beszámoltak olykor. A kérdés nem is az, hogy létezhetnek-e olyan fizikai alakot öltő lények, amik az ember előtt egyelőre ismeretlenek. Még csak nem is az, hogy ha esetleg léteznének is, fenyegetést jelentenének-e ránk nézve. Az igazi kérdés az, hogy miért irányul ekkora figyelem rájuk, és mit akarnak azok elérni vele, akik a figyelmet most már nemcsak fű alatt, hanem hivatalosan is rájuk irányítják?
Az egyik ok a Médiavadász követői számára bizonyára nem újdonság. Rettegésben akarnak tartani. Minél nagyobb a fenyegetés, minél nagyobb az emberek kiszolgáltatottsága, minél több krízissel szembesítik őket egyszerre, annál könnyebb kontrollálni és egy abnormális világrendbe terelni őket. Az ufókérdés ebből a szempontból egy szimpla eszköz a sok közül, amin keresztül az ember önmagáról és a világról alkotott hagyományos felfogását tovább lehet roncsolni.
De van itt egy másik ok is, ami az előzőnél mélyebb és érdekesebb.
Az ufókérdés egy hamis transzcendenciatudatot népszerűsít.
Egy olyan istentelen, materialista vagy egyenesen démoni világképet, ahol a mennyország kietlen űrré, az angyali lények mutáns szörnyszülöttekké, Krisztus második eljövetele ufóinvázióvá, a világegyetem titkának megismerése űrlényekkel való intergalaktikus kommunikációvá változik. Az ufókérdés valószínűsíthetően a covidvalláshoz hasonlóan egy új világkultusz részévé kezd alakulni. Egy istentelen, szellemtelen, anyagelvű kultusz részévé. Ebben a kultuszban a túlvilági tapasztalatoknak csak a paródiájával fogunk találkozni, az űrből származó, többnyire torzszülött lényekkel való szembesülés formájában. És az istenfélelem is önnön karikatúrájává válik, az ufók felsőbbrendűségében és állandó fenyegetésében nyilvánul majd meg. Ezek megjelenését ráadásul a világkormány a rendelkezésére álló technológiák és a média segítségével ma már bármikor könnyedén meg tudja rendezni. Űrháborúk, megrendezett földi támadások, alakváltó idegen lények emberek közti elvegyülése. Az ufókban rejlő háttérhatalmi lehetőségeknek csak a képzelet szabhat határt.
Elég sok jel utal arra, hogy a következő évtizedekben az ufókérdés központi narratíva lesz a világban. Hogy miért fogja az emberiség ezt is kanyar nélkül bevenni? Mert olyan alacsony szinten áll, hogy már meg lehet vele tenni. Úgyis fogalmazhatnánk, hogy azért, mert ez a primitív és groteszk ellenvallásos jelenség felel meg a jelenlegi tudatállapotának. A régi idők embere még tudta, hogy a külső jelenségeket, bármennyire is különösek, mindig is felülmúlják a benső átélések. Ezért nem tulajdonított nekik a kelleténél nagyobb jelentőséget, és így nem adott lehetőséget arra sem, hogy ránehezedjenek a mindennapjaira. Tudta azt is, hogy a revelatív felismerések nem a fizikailag minél távolibban és idegenebben lelhetők fel. Tudta, hogy az igazi nagyság nem a fortyogó gázgömbökben, űrben keringő hatalmas kőhalmazokban és gigantikus űrhajókban rejlik, hanem a szív megfoghatatlanul szellemi dimenzióiban.
Tudta, hogy ami csupán anyagi, az sosem lehet a szó legtisztább értelmében igazán új és a hétköznapi tudatosságot gyökeresen felülmúló valóság.
Ez hiányzik a mai emberből. Az istentudat, a szellemi rátekintési mód, amelyet nem a külső dolgok iránti szenzációhajhász mentalitás jellemez, hanem végső valóság iránti őszinte nyitottság és érzékenység.
Amíg az ember nem tudja visszaszerezni ezt az antimaterialista nézőpontot, az ufótörténeteket is úgy fogja majd nyelni, mint kacsa a nokedlit. A hamis mennyek hamis istenei előtt most úgy néz ki, megnyitották a kaput, és jaj lesz azoknak, akik nem lesznek képesek ezt a valódi transzcendens erők betörésétől megkülönböztetni.
