Oldalunkon több ízben is vizsgáltuk az okkultizmus és a modern technológia egyre nyilvánvalóbban kirajzolódó kapcsolatát. A legújabb adalék Marina Abramović és a Microsoft névre hallgató, mindenki által jól ismert óriáscég együttműködéséhez köthető. A bizonyos körökben nagy népszerűségnek örvendő 74 éves „performanszművész” az utóbbi évtizedekben számos olyan „művészeti” alkotást és fellépést tudhatott magáénak, amit néhány évszázaddal korábban még egyértelműen a boszorkányság és a sátánizmus körébe soroltak volna. A „szabad művészi önkifejezés” jegyében alkotó Abramović egy vödörnyi disznóvérrel írt szöveget egy nagy fehér falra, hat napot és éjszakát töltött el rothadó tehénlábszárakból felépült dombon ücsörögve, órákon keresztül sikált és ölelgetett emberi csontvázakat, hogy csak a legdurvábbakat említsem a további önkínzó, beteges, okkult hangulatot sugalló performanszai közül. Kétségtelen, hogy az ilyesfajta megnyilvánulások nagyfokú kitartást és lélekjelenlétet követelnek, ahogy az is, hogy ezek általában túlmutatnak a közönséges alkotás folyamatán. Abramović esetében minden bizonnyal rítusvégzésről van szó, amik az emberben rejlő démoni minőségek megidézésével állnak összefüggésben.
2020. április 10-én, vagyis ez év nagypéntekén (vélhetően ennek a dátumnak is jelentősége van) a Microsoft egy videót tett közzé, amiben a Hololens 2-t, egy az úgynevezett „mixed reality” megtapasztalását lehetővé tevő termékét reklámozta. A szemüveget felvéve az ember egyszerre látja a saját hétköznapi valóságát és olyan virtuális elemeket, amik ténylegesen nincsenek ott, mégis azt a képzetet keltik, mintha jelen lennének. A terméket magával Abramović-csal reklámozzák, akit hosszú munkálatok során digitálisan lemodelleztek és rekonstruáltak. A videóban, amit a megtekintők nagy felháborodása miatt egy héttel később a cég hivatalos csatornájáról töröltek is, Abramović arról áradozik, mennyire csodálatos, hogy olyasmit hozott létre, ami örökké fennmarad, szerinte ez a halhatatlanság egyfajta megvalósulása. Rekonstruált személyiségével a nézők találkozhatnak, beszélgetést folytathatnak és megtekinthetik virtuális előadását. Egy másik videóban az egyik készítő alig tudja visszatartani lelkesedését, mennyire csodásnak tartja, hogy a nézőknek a „művésznő” halála után is lehetőségük van a vele való találkozásra.
A készítők elmondása szerint kimondottan olyan különleges előadóra volt szükségük, aki képes elfeledtetni a nézővel, hogy amit látnak, azt a technológia segítségével észlelik (különös, hogy egy másik cég is ugyanígy gondolta, ők is ugyanezt a nőszemélyt kérték fel projektjükhöz). Az okkultizmus iránt intenzíven érdeklődő Abramović részvétele csak még jobban megerősíti azt az eddig is fennálló gyanút, miszerint a virtuális valóság és ennek különféle változatai összefüggésben állnak bizonyos mágikus, rituális praktikákkal, ahogy az is valószínű, hogy mindez a 19–20. századi szellemidézések egyfajta újra gondolt változatai. Abramović első „mixed reality” performansza a „The Life” (Az Élet) címet kapta. A részleteit nem ismerjük, de a körülményekből kiindulva előadása inkább tűnik egy meghívónak a zavaros spiritiszta szeánszok révén megszólított kísértetek élettelen valóságába.
