Bizonyos hírek (főleg, ha illusztrációt is mellékelnek hozzá) bizonyos képzeteket ébresztenek az emberekben, amik a világról való felfogásukat befolyásolják. Az emberekben félelmet, tehetetlenséget ébresztenek (nem egyszer láttam, hogy a gyerekek mennyire meg tudnak ijedni az ilyen hírek hallatán). Azt érzékeltetik, hogy jelentéktelen porszemek, akiket az űrből óriási aszteroidák nyílzáporszerűen bombáznak, amire semmi befolyásuk sincs. Az ilyen hír különben teljesen értéktelen, már ami azt illeti, hogy az ember saját élete szempontjából mit tud belőle kamatoztatni. Ha nem tudna a történtekről, akkor sem maradna le semmiről. Nem releváns élete szempontjából, hiszen ha el is fogadja, nem tud az információval mit kezdeni.

Apróságnak tűnik, de nagyon fontos. Az időjárással kapcsolatos rémhír egy sajátos formája az űrhír, amivel az embereket folyamatos bizonytalanságban lehet tartani. Ezt nekünk, ha lehet, nem kell erősíteni.

Elemezzünk most egy rövid hírt ezzel kapcsolatosan. Induljunk ki a hír24 cinikus megfogalmazásából: „Ekkora kisbolygó még soha nem volt ilyen közel hozzánk. Az egész világ beleremegne, ha becsapódna. De nem fog.”

1.) A hír azzal a szenzációhajhász információval indít, hogy latolgatja a kisbolygó méretét és Földünkhöz való közelségét. Mintha egy olyan ember tollából íródott volna, aki egyenesen szurkol azért, hogy becsapódjon a Földbe.

2.) Miután kellően érzékeltette az aszteroida veszélyességének tényét, tovább gördíti a képet, és el is játszik a gondolattal, mi lenne, ha becsapódna. Bumm, minden beleremegne, semmi esélyünk nem lenne, mind meghalnánk.

3.) Ezt követően feloldja a feszültséget: nem fog megtörténni. Ám az olvasóban addigra kialakított egy képet a sokszorosan veszélyeztetett parányi Földről, aminek létét meteoritok ezrei fenyegetik, s ami egyszer úgyis a drámai pusztulás sorsára jut. Az olvasó ezzel a gondolattal megy reggel munkába, ezzel beszélget barátaival napközben, ezzel eszi meg az esti vacsoráját.

A hír tehát egy olyan világvége hangulatot kölcsönöz az embereknek, ami felesleges terhet és feszültséget tesz a vállukra, ami megnehezíti mindennapjaikat. Azzal, hogy a hírközlők nem eszmélnek rá, milyen veszélyes játékot űznek az emberekkel és képzetvilágukkal, a felelőtlen és tudatlan újságírók ostoba társaságát erősítik (már ha nem szándékosan teszik ezt).

Ha ilyen-olyan okokból mégis meg kell egy ilyen hírt jelentetni, akkor figyelembe kell venni, hogy az emberekben ne ébresszünk félelmet, és ne erősítsük meg abban a képzetükben, hogy nincsenek életük középpontjában, hogy nem uralják és nem is uralhatják azt.