A madár az ász

Médiavadász

Médiavadász

Prediktív programozás egy 2016-os Adidas reklámban

2020. augusztus 16. - MédiaVadász

A járványhoz és a járványügyi intézkedésekhez szkeptikusabban viszonyulók egyre több filmben, reklámban, videoklipben, hírben, politikai elszólásban vagy könyvben fedeznek fel olyan utalásokat, amik kísértetiesen egyeznek azokkal a borzalmakkal és változásokkal, amik jelenleg zajlanak a világban. Azzal, hogy léteznek az egész világ felett hatalmat gyakorlók körében jól meghatározott tervek a jövőre vonatkozóan, már mi is több ízben foglalkoztunk.

Hozzá kell tenni, ez egy veszélyes terület, hiszen az ember a médiában felbukkanó üzenetekbe könnyen beleláthat olyasmit, ami ott sincs. A legbefolyásosabb és így e tervekkel leginkább tisztában lévő csoportok által közzétett alkotások esetében azonban joggal gondolhatjuk, hogy időnként kiszivárogtatják ezeket a terveket, hogy a befogadókat tudat alatt felkészítsék arra a jövőre, amit szánnak nekik.

Ilyen az Adidas 2016-os Your future is not mine (A te jövőd nem az enyém) című reklámja is, ami egy új jövőképet mutat fel, és ebbe az új jövőbe való átlépés szükségességére mutat rá. Nézd meg a videoklipet, aztán elemezzük ki képkockákként, milyen üzenetek vannak elrejtve benne.

A videoklip  melynek alapvető mondanivalója és kivitelezése nagyon hasonlít az egyik általunk korábban elemzett Samsung rekláméra – minden egyes jelenetében van egy közös alapmotívum: egy így vagy úgy ábrázolt folyosót, ösvényt látunk, amin emberek közlekednek, a kamerának háttal, valamiféle cél felé. Ez a cél a jövő, amit az Adidas cipőjében sétálva el kell érni.

A reklám úgy kezdődik, hogy lángokat látunk egy lepukkant földalatti helységben. Ez a kiindulópont. A világ lepusztult állapotban van. Ezt kell elhagyni. Ez eddig stimmel. Ugyanezt tapasztaljuk mi is. Hatalmas erdőtüzekről, városrészeket elpusztító robbanásokról, halálos járványról, háborúval fenyegető konfliktusokról számolnak be szinte megállás nélkül a hírek.

adidas-02.png

Ezt követően fiatalokat látunk, ahogy különféle helyszíneken határozottan sétálnak egy cél felé.

adidas-ossz-01.png

Ezután gázálarcos figurák tűnnek fel, akik növényeket permeteznek.

adidas-01.png

Az itt megjelenő mérgező füst több jelenetben is felbukkan. A füst és a maszk átvitt értelemben utalhat a vírus jelenlétére és a vele összefüggő intézkedésekre. Ezek a képkockák azt üzenik, hogy a jövő felé vezető úton ezen a stádiumon át kell haladni.

adidas-07.png

Ezután tolószékes, idős, kövér, kosárkájukban egészségtelen ételt hordozó embereket látunk. Az egyiken lélegeztető maszk van (a lélegeztető maszk kiemelt szimbóluma a koronavírus elleni küzdelemnek). Az ellenkező irányba haladnak. Megint csak egy beszédes kép. Ez arra utalhat, hogy az idős emberek vagy a múlt megszokott rendjéhez ragaszkodó emberek nem lesznek részesei ennek a jövőnek (meghalnak vagy ellehetetlenítik őket). Rossz irányt követnek, ami elutasítandó. Továbbá ezt úgy is lehet érteni, hogy aki nem az Adidas által meghatározott jövő felé tart, az azért nem tart oda, mert olyan igénytelen és szerencsétlen, mint ezek a visszataszító tolószékes alakok.

adidas-10.png

Az újabb képsorokon egy ázsiai piacot látunk, ahol gusztustalan nyers ételeket árulnak.

adidas-11.png

Utalás a vuhani piacra, ahonnan állítólag kiindult a vírus?

adidas-12.png

Egy újabb jelenetben egy enyelgő párt látunk. Mindketten virtuális sisakban vannak. Számtalanszor rámutattunk már, mennyire központi eleme lesz a jövőnek a virtuális valóság. És a bőrünkön is azt tapasztalhatjuk, hogy az online élet és a technológiai átalakulás üteme hatványaira emelődött az állítólagos vírus kirobbanása óta. A háttérben látható ajtó mögött felvillan egy kék fény, ami általában a tévé vagy a számítógép fényének felel meg. Az a cél. Oda kell bejutni. Most már egyértelmű: az online világba, a virtuális világba tart ez a sok ember.

adidas-13.png

Majd egy nőt látunk, aki még zuhanyzás közben is magán hordja a virtuális sisakot. Az emberek a jövőben teljesen hozzá lesznek láncolva a virtuális világhoz. Még a legegyszerűbb tevékenységeik végzésekor is használni fogják. És a jelek valóban ebbe az irányba mutatnak. Közben elgondolkozunk azon, hogy vajon nem egy okostelefon reklámot nézünk véletlenül? A cipőhöz mindenesetre kevés köze van.

adidas-14.png

Megint egy furcsa jelenet. A folyosó végén kigyúrt alakok állják el az egyik ember útját. Fejükön zsák van, amire egy néger ember arca (George Floyd?) van ráfestve. Bizarr kép. Ez egy utalás lehet a maszkviselés szabályára. Az emberek eltakarják a saját fejüket, és a tömegember egyenálarcát húzzák magukra.

adidas-15.png

Ezek az emberek csak az után engedik tovább a sétáló srácot, hogy a fejére húzza a kapucniját, vagyis miután ő is eltakarja a fejét.

adidas-17.png

A metrón mindenki a telefonját nyomkodja. Nem ismeretlen jelenet ez már a mai embernek sem. Az egyik nő fejénél, a jobb oldalon, mintha egy furcsa démonpofa jelenne meg. Mintha alvilági figurák kényszerítenék ezeket az embereket a virtuális világot megidéző eszközök használatára.

adidas-16.png

Ezután egy magyar metrómegállóban disztópikus világot megidéző egyenruhában idiótán mosolygó, agymosott fiatal lányok készítik a szelfit magukról. A szelfibotjaikkal tisztelegnek a folyosón végighaladó egyén előtt. Csodás jövőkép, nem igaz?

adidas-18.png

Az utolsó jelenetekben egyre nagyobb embercsoportok haladnak a végcél felé.

adidas-19.png

Egy olyan világ felé, ahol a mindent látó szem (két oldalt), az összes tevékenységükről tudni akaró technokrata világrend minden lépésüket követni fogja.

adidas-21.png

Végül megérkeznek az átjáróhoz, ami a virtuális valóság kapuja. Itt megállnak.

adidas-23.png

Visszanéznek a nézőre, hagyják, hogy ő maga legyen az, aki belép ebbe az új világba.

adidas-24.png

Egy új világba, ami a virtuális valóság börtöne. Ez a börtön az, amihez az Adidashoz hasonló óriásvállalatok terelik az embereket, felszabadító jövőnek hazudva azt.

adidas-26.png

Időben visszafelé tekintve, a jelenetek nagy vonalakban jól tükrözik azt, ami 2020-ban történt. Bemutatják a drasztikus társadalmi átalakulás folyamatát, és egyértelműen rámutatnak arra a célra, amit a közeljövőben meg akarnak valósítani.

adidas-27.png

A részletek igazából nem is lényegesek. Hamarosan meg fog változni a világ, és ez a változás a legmodernebb technológiák emberek feletti uralmában fog megmutatkozni. Ez a reklám üzenetének lényege. És sajnos úgy tűnik, épp most zajlik a megvalósulása.

Látogass el videócsatornánkra:

Bill Gates – A bukás

Bill Gates lesújtó véleménye arról, hogy még mind a mai napig vannak emberek, akik használják a fejüket és nem dőlnek be a járvánnyal kapcsolatos propagandának. Vigyázat, humorveszély! Habár amit mond, sajnos nem áll messze a valóságtól.

Technokrácia – A valódi vírus

technokracia.png

Ez az írás azonos című videónk szövegének lejegyzett és minimálisan módosított változata.

Hölgyeim és uraim! Egy vallomással kell kezdenem. Van vírus. Töredelmesen be kell ismerem, hogy mégiscsak van vírus. Sőt, ez a vírus százszorta veszélyesebb, mint gondoltuk. Ez a vírus nem csak az időseket fertőzi, nem csak a buszokon és a boltokban gyűjti a maszknak álcázott szájkosarat megtagadó áldozatait, nem csak az egymást 1 méter 49 centire megközelítőkre csap le. Nem bizony. Hanem minden egyes emberre ezen a földön. Hogy mi ez a vírus? Talán a koronavírus egy új mutációja? Esetleg valamiféle ebolajárványra utalhatok, amit biztos, ami biztos, megtámogattak még egy csipetnyi pestissel is? Hm. Rossz irányba tapogatózol, barátom. Ez nem egy biológiai fenyegetés. Ez a vírus ugyanis nemcsak a testet támadja, hanem az elmét is. Ez a vírus nemcsak az egészségünket veszélyezteti, hanem természetes és hagyományos életmódunk eddigi rendjében is mérhetetlen káoszt okoz.

Ez a technokrácia vírusa.

A világ nagy vezetői nap nap után egy vírus jelenlétéről beszélnek, és valahol nagyon is igazuk van. Vírusról beszélnek, ami megállíthatatlan, járványról, ami újra és újra felbukkan. És valóban erről van szó, csakhogy teljesen más értelemben, mint ahogy általánosságban utalnak rá. Tényleg van valami a mai világban, ami az emberi hülyeség mellett fékezhetetlen módon terjed. De ez nem annyira biológiai vírus, sokkal inkább egyfajta technológiai vírus. Ez terjed cáfolhatatlan egyértelműséggel világunkban, ez zúzza tönkre ténylegesen és kimutathatóan az embert és közösségét, erre kell úgy tekintenünk, mint ami rendkívül komoly, körültekintő és azonnali védekezést követel.

A vírus miatt óbégatók azonban emiatt valahogy nem óbégatnak. Az egymást ezentúl csak képernyőn keresztül megismerő, arcátlanul arctalanságba kényszerített emberek új korának hitbuzgó üdvöskéit valamiért ez nem zavarja. A magukat más kérdésekben konzervatívnak, hagyományigenlőnek és a legújabb liberális trendekkel szembeni szabadságharcosnak beállítók

most úgy hajoltak meg az egész földet behálózó technokrata akarat előtt, hogy azt tanítani se lehetne jobban.

A Magyar Nemzet hasábjain ezekben a percekben is a szabadkőművesség ármánykodásairól, hagyományromboló céljairól, a történelmi eseményeket okkult módon befolyásoló üzelmeiről zajlik érdekes vita, de valahogy eddig senkinek jutott eszébe, hogy ezt az egészet a jelenlegi helyzetre vonatkoztassa. Nem lehet, hogy azok, akik száz évvel ezelőtt világháborút robbantottak ki, tradicionális birodalmakat töröltek el és példátlan módon megcsonkították országunkat, ma is képesek hasonló cselvetésekre, mondjuk egy vírus történetét megkreálva? Mint például a Rockefellerek, akik már 10 évvel ezelőtt is tudták, hogy fog lezajlani az egész? A nagyvilági létrontáshoz szolgai módon alkalmazkodó baloldaliaktól nem is vár mást az ember, mint dicshimnuszok zengését a vírusellenes intézkedésekről, az a tény viszont, hogy mások sem képesek meglátni a látszólagos veszély mögötti valódi veszélyt, és főleg az törekvés, hogy el is hallgattassák az ellentétes meglátásokat, ha nem is meglepő, némileg elkeserítő.

De hogyan is láthatnák, hiszen szemüket túl sok megalkuvás és világi törtetés, túl sok pártpolitikai szempont és érdek, túl sok szentimentalizmus és szellemi téveszme fedi. Elvesztvén minden kapcsolatukat lényük centrumával, nem veszik észre, hogy

a koronavírus mesteri cselvetésének hátterében egy olyan soha nem látott technokrata birodalom építkezik, melynek kiemelt célja az emberi faj megrontása és igába hajtása.

Megijedtek a feléjük futó gazellától, nem látván, hogy azokat oroszlánok kergetik. És most a háttérerők jó- vagy rosszhiszemű csatlósai a felelősségteljesség álruhájában sütkérezve arról tartanak erkölcsi kiselőadásokat, miért vagy rossz állampolgár, ha például nem viselsz maszkot. És van képük úgy tenni, mintha ezzel a nyamvadt maszkkal a 21. század legégetőbb veszélyeitől meg is óvtak volna bennünket.

Azt mondják, felelőtlenek vagyunk, de mi erre azt feleljük: ordító szűklátókörűségetek vagy az éppen fennálló hatalom szemellenzős kiszolgálása folytán fogalmatok sincs arról a veszélyről, amitől valóban óvva kellene inteni az emberiséget. Azt mondják, álhíreket terjesztünk és összeesküvésekről fantáziálunk, amivel rengeteget ártunk a vírus elleni harcnak. Nekünk erre az a válaszunk:

fogalmatok sincs, ti mennyit ártotok a világnak azzal, hogy nem az ellen a vírus ellen harcoltok, amelyikkel valóban kellene.

Ti a tényleges vírus ellen nem hogy semmit nem tesztek: még csak észre sem veszitek az igazi fenyegetés ordító jelenlétét. Ha van valaki, aki felelőtlen, ha van valaki, aki igazán nem látja, mennyit árt tudatlanságával a világnak: az épp ti vagytok. És még mi kérjünk bocsánatot. És még mi szabadkozzunk, ha csak készpénzzel tudunk fizetni vagy túl közel mentünk egy másik emberhez.

Ez a vírus mindent el akar érni és be akar kebelezni. Ott akar lenni, amikor a szerelmed fülébe súgsz egy titkot. Látni akarja legbensőbb vágyaidat. Tudni akarja, mit veszel, látni akarja a levelezéseidet, szeretné hallani a szívritmusodat és ismerni a személyiséged összes jellegzetességét. Mindenhol ott akar lenni, rád akar telepedni, ki akarja szippantani önállóságod utolsó életcseppjeit is. Önmagadnál is jobban akar ismerni, s hogy mi a jó neked, azt is jobban akarja majd tudni. Közvetítő lenne minden emberi kapcsolatban, el akarja érni, hogy semmi ne történhessen az ő figyelme, jelenléte és hozzájárulása nélkül.

Ez a vírus sokféle formát tud ölteni. Ott rezeg a zsebedben, ha értesítést kapsz. Ott villog az égen, ha a csillagokra tekintesz. Ő szól hozzád az autóban, ha bekapcsolod a GPS-t. Ő bújik meg a fenyőfának álcázott 5G oszlopok belsejében vagy a személyre szabott hirdetésekben. Őt látod a személytelen online oktatáson és a virtuális valóság soha nem látott méreteket öltő illúzióbirodalmaiban. Ő mérgezi a nem létező mesefigurákat kergető fiatalok elméjét. Minden bajnokot legyőző sakkprogramjaival ő kelti azt az illúziót, hogy az ember önmagában már semmit nem ér. Ő tolja előtérbe az Elon Muskokat és a Bill Gates-eket, hogy hangzatos prófétai szónoklatokkal hülyítsék a gondolkozásból felmentett birkanépet.

És ti mégsem féltek. És ti mégsem aggodalmaskodtok. Mert a tévé sem emiatt fél és nem emiatt aggodalmaskodik. A csordaszellemnek hódolva titeket csak az rettent meg, amit a szüntelen agymosást adagoló tévécsatornák és híroldalak felsőbb utasításokat kiszolgáló, a napokban kiherélt Indexhez hasonlóan „független” bemondóit és újságíróit is. Pedig mostanra már egyértelmű, amit néhány hónappal ezelőtti videónkban még csak sejtésként fogalmaztunk meg:

a koronavírust ennek a másik igazibb és sokkal fenyegetőbb vírusnak az elterjesztése miatt találták ki.

Most már látszik: csak ürügy az egész. Ürügy, valami sokkal nagyobb rossz bevezetésére. Virtuális kalitkák várnak ránk, ahol látszólag mindenünk meglesz. Minden, leszámítva a legfontosabb dolgokat. Leszámítva egy valódi ember valódi érintését, leszámítva egy kameráktól független, élő beszélgetés lehetőségét, leszámítva a természettel való közvetlen kapcsolat örömeit és az elnyomó technológiától független, eredeti formájához hű szabad emberi élet szépségeit.

A nagy véleményvezérek nem tévedtek. Valóban járvány bukkant fel a világban. Van valami, ami tényleg terjed, mint a pestis.

A technokrácia pestise.

Ez az emberiség igazi betegsége. Ha nincs vele bajod, te magad vagy a kórság.

Borul a bili – Egy szabadkőművességről szóló vita margójára

szabadkomuves-01.jpg

Néhány hete a Magyar Nemzet hasábjain érdekes vita alakult ki a szabadkőművesség történelmi eseményekre gyakorolt hatásáról. Érdekes, már pusztán abból a tényből kifolyólag is, hogy egyáltalán szó esik ilyesmiről egy a megszokottnál sokkal látogatottabb és hivatalosabbnak minősülő felületen. Ilyenre még Magyarországon nem igazán volt példa.

A baloldal, Ungváry Krisztiánnal az élen, természetesen tagad. Nem annyira a szabadkőművesség társadalmi-politikai üzelmeit, nem, idáig nem mennek el, hülyék is lennének, hanem inkább a vita szükségességét, illetve a vitában résztvevők tudományos kompetenciáját vitatják. A másik tábor néhány képviselője pedig, noha méltányolható gesztus a részükről, hogy a vitát kirobbantó, a kényes témák fellelését és tálalását illetően különös érzékenységgel bíró Szakács Árpádot véleménycikkeikkel bevédik, egyelőre úgy tűnik, csak kerülgetik a forró kását. Pedig a téma sokkal többet foglal magában, mintsem hogy pusztán egy újabb ürügyként szolgáljon a baloldal túl sok pozitív hozadékkal nem kecsegtető ekézésére, vagy néhány kiragadott történelmi esemény más szempont szerinti megvilágítására.

szakacs_arpad.jpeg

Szakács Árpád felvetései nem csupán provokatívak: a fősodratú közbeszédben szinte egyedülálló módon, valóban húsba vágó gyakorlati és ideológiai problémákra világít rá

Az óvatoskodás persze valahol teljesen érthető, hiszen ha valaki tényleg komolyan gondolja, hogy feltárja, mi zajlik a többnyire színfalak mögött ügyködő szabadkőművesség kénköves bugyraiban, annak számolnia kell azzal is, hogy olyan meglepetések érhetik, amik nem csupán a mai baloldalt hozhatják kellemetlen helyzetbe. A szabadkőművesség a magyar nemzet évtizedek, sőt, évszázadok óta befalazott szobáiba bekukkantva hamar kiderülhet, hogy néhány igen lényeges pontot tekintve a mai jobboldal is olyan eszmékre építette identitását, amik eredendően, mondjuk ki, a hagyományos értékrend lerombolására szakosodó szabadkőművesség (és ily módon a baloldal) sajátjai.

Ott vannak például az 1848-as forradalmak, melyekben a szabadkőművesek keze szintén jócskán benne volt – csakhogy ez éppen egy olyan esemény, ami korunk jobboldali identitását is gyökerekig hatolóan meghatározza. Vállalni tudja-e a magyar nemzeti oldal, hogy a Bogár László szavaival élve „nem létező háttérhatalom” eddig rendkívüli pozitívumként kezelt, spontánnak beállított, de valójában nagyon is csinált forradalmaiban felismerje az alapvetően destruktív szándékot? Lesz-e, aki az embert isteni, majd napjainkra emberi gyökereitől is maradéktalanul elválasztani akaró, rejtett, de nyomaiban mégis markánsan megmutatkozó szabadkőműves ámokfutás tényét felismerve képes lesz a ma nemzeti ikonjaira immár más szemmel tekinteni?

ungvary_krisztian.jpg

Ungváry Krisztián történész szerint a szabadkőművesség kérdéséhez csak az szólhat hozzá érdemben, akinek elég magas a hivatkozási indexe

Vagy ott vannak a világháborúk, amelyek egyes felfogások szerint első körben a monarchiák és hagyományos birodalmak, második körben a független, autonóm nemzetek lerombolásának mesterien végrehajtott szabadkőműves kísérlete volt. Ebből olyan dolgok következnek, amikre a konzervativizmus mai képviselői, szabadkőművesezés ide vagy oda, nem biztos, hogy fel vannak készülve. Például arra, hogy a monarchia mégsem ördögtől való dolog, hogy a Habsburgok mégsem voltak szörnyszülöttek, mint a legtöbben vélik, hogy a demokrácia mégsem számít az értékek felülmúlhatatlan értékének, hiszen az szintén az európai tradíciókat aláásó szabadkőműves aknamunka eredménye, vagy hogy a világháborúk legfőbb kitervelői és kirobbantói mégsem teljesen egyeznek az iskolában tanítottakkal.

Ki lesz az, akinek mersze lesz megvalósítani a világháborúk mai napig érvénybe lévő marxista értelmezésének felülírását? Mert aki nem, úgy gondolom, következetességének fenntartása érdekében jobban tenné, ha egy az egyben békén hagyná a vakolókat. Aki viszont felnyitja Pandóra szelencéjét, ne válogasson a látottakban, még akkor se, ha tudja, hogy a kommunizmus ma már persze más név alatt futó szekértolóinak azonnal vérszemet kapó, vigyázó tekintete miatt nehéz is kiutat találni a hivatalos történelmi narratívák útvesztőjéből.

szabadkomuves-02.png

A magyarországi tradicionalizmus, másokkal egyetemben, már évtizedekkel ezelőtt rávílágított a szabadkőművesség világban betöltött negatív szerepére és a magyar történelmi események ebből következő átértékelésének szükségességére – ekkor azonban még szélesebb körben senki nem merte firtatni a témát

És ki lesz az, aki meg meri majd piszkálni a talán mind közül legfontosabb kérdést, mégpedig azt, hogy miként zajlik ez napjainkban? Hogyan jelennek meg szabadkőműves érdekek mind a mai napig a kultúrában, a politikai döntésekben és irányvonalakban, a médiában, a külföldről finanszírozott szervezetek és multicégek működésében, vagy akár a kormány legaktuálisabb intézkedéseiben, hogy a küszöbön álló legújabb technológiai forradalom hátteréről ne is beszéljünk? Sok múlik azon, milyen irányt vesz a szóban forgó vita, illetve mennyire következetes és végletekig elmenő a témában való vizsgálódás. Egy biztos, a baloldalra mutogatni nem elég – a saját házunk táján is el kell kezdeni a söprögetést.

A szabadkőművesség jó ütőkártya a baloldallal szemben. De ennél lehetne több is. A szabadkőművesek történelem alakulására való erőteljes nyomásgyakorlásának felismerése és felismertetése lehetővé tenné régóta elfeledett és elhallgattatott hagyományos ideák újbóli megtalálását. Ez óriási segítséget nyújtana a jobboldali identitás megtisztításában és a fejlődésnek beállított, egyre fékezhetetlenebbül terjedő baloldali álértékek elleni harc megerősítésében.

További írások a témában:

Kentaurbeszéd – Romsics Ignác: 1920. június 4. (Népszava, 2020.06.06.)

Szakács Árpád: Romsics szabadkőműves meséi (Magyar Nemzet, 2020.06.13.)

Lendvai Ildikó: Szakács Árpád súlycsoport-tévesztése (Városi Kurír, 2020.06.14.)

Felelet egy mondatra – a Romsics Ignác elleni nemtelen támadásokról (Válasz Online, 2020.06.15.)

Stumpf András: Szakács Árpád szabadkőműves meséi (Válasz Online, 2020.06.17.)

Ungváry Krisztián: A szellemi alvilág: Szakács Árpád (Magyar Nemzet, 2020.06.20.)

Szakács Árpád: Féltik a hálózat hegemóniáját (Magyar Nemzet, 2020.06.20.)

Pilhál György: Ungváry a magasból (Magyar Nemzet, 2020.06.22.)

Elvesztette veszélyérzetét a magyar elit – interjú Ablonczy Balázs történésszel (Népszava, 2020.06.22.)

Fricz Tamás: Ungváry vitamódszere elfogadhatatlan (Magyar Nemzet, 2020.06.22.)

Domonkos László: Az alvilágban sötét van (Magyar Nemzet, 2020.06.25.)

Hatos Pál: Soha nem volt célom, hogy tőlem emberek rettegjenek (Magyar Nemzet, 2020.06.25.)

Ágoston Balázs: Magyar optikájú szellemi életet! (Magyar Nemzet, 2020.06.25.)

Szentesi Zöldi László: A Raffay-csapda és egyéb cselvetések (Magyar Nemzet, 2020.06.25.)

Fricz Tamás: Az igazság erő nélkül keveset ér (Magyar Nemzet, 2020.06.27.)

Borvendég Zsuzsanna: A hálózatkutatás megkerülhetetlen (Magyar Nemzet, 2020.06.29.)

Boros Imre: Hajdani szabadkőművesek, mai „civilek” és a mély állam (Magyar Hírlap, 2020.07.03.)

Szakács Árpád: Leáldozóban a történészcéh csillaga (Magyar Nemzet, 2020.07.04.)

Ungváry Krisztián: Nincsen párhuzamos tudomány (Magyar Nemzet, 2020.07.04.)

Black Lives Matter – A degenerált élet is számít?

black_lives_matter.png

Ez az írás azonos című videónk szövegének lejegyzett és minimálisan módosított változata.

A koronavírus már mindenkinek a könyökén jön ki, a mozik pedig még mindig zárva tartanak, aggodalomra azonban semmi ok: a világszínház függöny mögötti rendezői továbbra is gondoskodnak arról, hogy ne maradjunk műsor nélkül. Terítéken ezúttal a rasszizmus, ami hirtelen mindenkinél központi kérdéssé vált. Történt egy haláleset valahol, messze-messze innen, és a korábban önmagukat klímaszakértőknek és járványügyi szakembereknek képzelő, eredetinek tűnő véleményük teljes jelentéktelenségéről mit sem sejtő átlagemberek máris átvedlettek a minden elnyomást legyőző jogvédő Oscar-várományos szerepébe. A mai ember valami elképesztő késztetést érez arra, hogy a nagyvilág ki tudja mennyire igaz és mennyire manipulatívan tálalt híreivel kapcsolatosan önálló véleménynek álcázott közhelyeket durrogtasson és számon kérjen mindenkit, aki az abnormalitás végpontja felé gőzerővel tartó haladásnak picit is ellent mer mondani. De miért is ne tehetné meg, ha erre olyan időről-időre önzetlen erkölcsi továbbképzést szolgáltató óriásvállalatok nyújtanak felhatalmazást, mint a termékeivel a felhőtlen boldogságot a világ legeldugottabb üzleteibe is eljuttató Coca Cola. Habár meg kell jegyeznünk, hogy a szinte önzetlenül osztogatott égi nektárjuk színe miatt bizonyára még rájuk is vár egy kis magyarázkodás.

Eljött a kor, amelyben az emberek a napi polkorrektség-vetélkedőn egymásra licitálva azon buzgólkodnak, ki tud minél elképesztőbb marhaságot világgá kürtölve tanúbizonyságot tenni az értelmes emberi életet minden pontban megtagadó hitvallásáról a soha nem látott, de bizonyára rendkívül jó szándékú Nagytestvér előtt. Eljött a kor, amelyben semmit nem nevezhetsz a nevén, a kor, amelyben az emberi jogokra és bizonyos embercsoportok valamiféle évezredes elnyomására hivatkozva az ember két   A négerek bakancsát csókolgató, a reggeli kávéra és a zongora fekete billentyűire rápillantani csak szorongva képes fehér agymosottaknak pedig nem esik le, hogy a mások előtti szégyenteljes és indokolatlan megalázkodás leejtőjén, ha egyszer elindulsz, az soha nem ér véget.

És tudjátok mit? Valahol igaza van a sok károgónak, mert ez már nem a mi kultúránk, ez már rég nem a hagyományaihoz hű európai ember kultúrája, hanem az ő kultúrájuk. És mivel az övéké, itt már az ő szabályaik érvényesülnek. Félreértés ne essék, nem a négerek kultúrájáról beszélek, hanem az időtlen idők óta a világ megrontásán munkálkodó erők sátáni kultúrájáról, aminek kialakításához momentán a négerek elégedetlenségét használják ki. Nem kell aggódni, ha ez lecsengett, jöhet a homoszexuálisok, transzvesztiták és földigilisztákhoz vonzódó, magukat kenyérpirítóval azonosítók felvonulása – mindegy mi, csak rúgjunk bele még egyet és még egyet és még egyet a földön évtizedek óta teljes magatehetetlenségben vergődő hagyomány igazságaiba. Aztán pedig térhetünk vissza a jó előre megtervezett… akarom mondani bonyolult számítások alapján kikövetkeztetett „második hullámhoz” és a vele járó digitális diktatúra kiteljesítéséhez.

Ha kell, épületeket gyújtanak fel, filmeket tiltanak be, szobrokat döntenek le – mindent lerombolnak, ami kicsit is a posztmodern narratíva ellensége, ami kicsit is emlékeztet a múlt halványan derengő emberi értékeire és az Európa valódi szellemét hordozó tradíciókra. És aktuális érdekeik kiharcolása érdekében még attól sem rettennek vissza, hogy bűnözőket emeljenek a hősök csarnokába. A létrontás ezen fázisában még az olyan megkérdőjelezhetetlen tekintélyként kezelt, valójában szintén létrontó gazember, mint Winston Churchill sem érezheti többé magát biztonságban. A degeneráció célegyenesben. Soha nem adagolták még ilyen nagy dózisban az agymosást. És aki túl akar élni, annak kötelessége segget nyalni. De ha ezt a fényesre nyalt valagúak megunják, talán azt is elvárják majd, hogy együttérzésed valódiságának demonstrálásaképp, amiatti mérhetetlen szégyenedben, hogy az vagy, aki, felkösd magad az első fára – bár félő, hogy nekik még ez sem lenne elég.

Ti Amerikát majmolva a végső igazság diadalittas felismerőiként azt mondjátok: számít a fekete élet. Én viszont azt kérdezem: mikor fogtok végre aggódni az ember sorsa miatt? Az ember miatt, aki nem is tudja többé, miként legyen ember. Aki azt se tudja, hogyan váljon valódi férfivá és nővé. Akinek a család, a hagyomány vagy Isten nem több üres szavaknál. Akinek a helyét holnaptól végérvényesen átveheti a robotok, transzhumán torzszülöttek, felismerhetetlenül összekeveredett fajúak és identitászavaros véglények szedett-vetett társasága. Ti már megint azon hüledeztek, milyen szörnyű dolog volt a rabszolgaság, és közben van képetek úgy tenni, mintha ma nem ugyanez menne, csak még nagyobb léptékben. Nem tartjátok csöppet álszent dolognak a csúnya fehér ember múltbeli vélt vagy valós hibáin csámcsogni a kisgömböcként mindent felzabáló, a rabszolgatartást tökélyre fejlesztő és a végletekig vitt önfeladást maradéktalanul megkövetelő multicégek korában?

A L’Oreal ott áll a négerek, a transzneműek és a magukat humanoid űrlényekké átoperálók mellett, a Nike az összetartást hangsúlyozza, az Apple, az Amazon, a Microsoft, a T-Mobile az elnyomás ellen szónokol – és nem szakad le az ég, és nem csap le rájuk a mennykő.

Hagyományt rombolnak, és újat építenek a helyére. Ahogy a szabadkőműves mondás tartja: ordo ab chao – teremts rendet a káoszból. Túl régóta zajlik ez, hogy meglepődjünk rajta. Túl régóta zajlik, hogy bármi újat lássunk az amerikai lázongásokban és az olyan kretének megnyilvánulásaiban, akik már a fehérként ábrázolt, következésképp a velejéig rasszista propaganda jegyében elkészült Jézus szobrokat is a földdel tennék egyenlővé. Ahhoz, hogy az új rend létrejöjjön, ahhoz, hogy az eljövendő generációk elkötelezett híveivé és korlátlan magasztalóivá válhassanak a lelkekből az életet végérvényesen kiszippantó deviáns ellenhagyománynak, mindennek mennie kell, ami korábban volt. Lényegében erről szól ez az egész. A múltat végképp eltörölni kommunista elve nem veszett el, csak átalakult.

Egy szó mint száz, annyit akartam csak mondani, csatlakozzatok a forradalomhoz, áldozzátok fel szíveteket és értelmeteket a hülyeség oltárán, talán akkor elnyerhetitek a padlóról a maradékot csipegető, az önostorozásban bajnokká vált hitvány csatlós csak kivételezetteknek járó, megtisztelő titulusát ebben az igen csak végéhez közeledő, őrült gyors tempót diktáló démoni karneválban.

Lázadás a „szép új világ” ellen – Célok és alapelvek

comment_xqjvp1nu3tyh5pjsha9mmgvksf1xaty3.jpg

Az alábbi pontok egy lehetséges technokráciaellenes megmozdulás mind egyénileg, mind közösségi formában képviselhető alapelveit foglalják magukban.

A szöveg csak a legfontosabb kérdésekre tér ki, nem célja a technokrácia problémájának és a mozgalom működésének teljeskörű feltárása – ennek részletekbe menő kifejtése a mozgalom jövőbeli feladata lesz.

A szöveg két részből áll. Az első rész a legfontosabb alapelveket és célokat tisztázza, a második rész pedig a küszöbön álló technológiai forradalom legnépszerűbb eszközeit és azok veszélyeit ismerteti.

tydz2ya444.jpg

ALAPELVEK

A technokrácia lényege

A techonkrácia az emberiség feletti technológiai eszközökkel megvalósított uralmat jelenti. Korunkban minden nagyobb társadalmi–politikai–gazdasági folyamat és átalakulás ennek kibontakozását és egyre gyorsuló ütemben történő megvalósítását szolgálja. A techonkrácia képviselői az emberek megkérdezését és jóváhagyását teljesen megkerülve fékezhetetlenül arra törekednek, hogy a világon mindent és mindenkit hatalmuk és befolyásuk alá vonjanak.

A mozgalom célja

A technokrácia további megerősödésének megakadályozása. Hosszabb távon: a technokrácia hatalma alóli felszabadulás és felszabadítás.

A mozgalom fő feladatai

Egy technokráciától független életmód és élettér lehetőségeinek feltárása, bemutatása és kialakítása.

A tudatosság fontossága

A technokrácia elleni harcban nélkülözhetetlen, hogy az ember nagy hangsúlyt helyezzen saját tudatosságára és önismeretére. A tudatos életvezetés, az önreflektív lelki élet és az éber önismeret a legnagyobb fegyver a testet és szellemet egyaránt leigázni igyekvő technokrata törekvésekkel szemben.

Az önképzés jelentősége

Egy technokrata behatásoktól független – egyaránt személyes és közösségi – életvitel megfelelő kialakításához kiemelt jelentőségű a szükséges tárgyi tudás elsajátítása, a működőképes alternatív módszerek felkutatása, megismerése és megosztása, valamint a különféle szakterületek képviselőinek építő jellegű együttműködése.

Aktuális törésvonal: technokrácia kontra antitechnokrácia

Függetlenül minden politikai, társadalmi beállítottságtól, bármely személy, szervezet, csoportosulás, esemény megítélésében kulcsfontosságú ezek technokráciához való viszonyulásának megállapítása.

A modern technológiához való viszony

A tagok az eddigi technológiákhoz, technikai eszközökhöz nem viszonyulnak teljesen ellenségesen. Élhetnek velük, használhatják azokat, előnyt jelent, ha értik működésüket, de ennek ellenére messzemenően ismerik azok negatív vonatkozásait is.

A küszöbön álló technológiai újításokhoz való viszony

Az eljövendő technológiák bevezetéséhez a mozgalom tagjai ellenségesen viszonyulnak, mivel ezekre úgy tekintenek, mint amik még az eddigieknél is közvetlenebbül és hatékonyabban szolgálják a technokrata uralom létrejöttét. Azonban mégis készen állnak arra, hogy a bevezetésük esetén megfelelően, felkészülten, tudatosan használják azokat és a védekezési módszereket is ismerjék velük szemben.

A fejlődéshez és az evolúcióhoz való viszony

A technokrácia elleni harcban az emberiség folyamatos és automatikus fejlődéséről szóló elképzelések újbóli átgondolása, az azokhoz való viszony átértékelése rendkívül fontos.

A humanizmushoz való viszony

Az ember érték, de nem végső érték a szemünkben. Az utóbbi néhány évszázad humanizmusa lényegében az emberen túlmutató értékek és valóságok megtagadásának jegyében került középpontba. Az ember és az ember központi jelentősége ellen hadat üzenő technokrácia korában azonban a humanizmus eszméje új értelmet és jelentőséget nyer. A modern technológiai eszközöktől függetlenül is kiteljesedni képes, önálló ember ideája kiemelt cél és érték a mozgalom tagjai számára.

Az emberi kapcsolatokhoz való viszony

Az ember számára kiemelt fontosságú a személyes, élő, közvetlen, baráti és családi kapcsolatok ápolása. Törekedni kell ezek megőrzésére. A világ és embertársaink személyes megismerése kulcsfontosságú a teljes értékű közösségi élet megélése és az egészséges egyéni fejlődés vonatkozásában. Az internetes közösségek számunkra nem valódi közösségek.

Az élethez való viszony

A közösség tagjai tisztelik az életet, de nem akármilyen életet. Egy minőségtelen, álértékek mentén szerveződő, a legmodernebb technológiáktól teljesen függővé tett élet már nem igazi élet többé, mert ez az élet a természet adta szabadságunktól foszt meg.

Az egészséghez és a biztonsághoz való viszony

Az egészség megőrzése és a biztonságos élet kialakítása szintén szükséges, de tudni kell, hogy a technokraták saját céljaik elérése érdekében ugyancsak előszeretettel hivatkoznak magukra úgy, mintha ezek védelmezői lennének.

A természethez való viszony

A természet és a természetközpontúság érték, de fokozott figyelembe kell venni, hogy a legbefolyásosabb környezetvédelmi, klímaváltozás-ellenes, megújuló energiaforrásokat támogató érdekcsoportok mögött is döntően technokrata törekvések állnak, melyek a környezetvédelem jelszavát csupán ürügyként használják fel saját céljaik eléréséhez.

A vallásokhoz, hagyományokhoz való viszony

A technokrácia a tradicionális vallások hagyományos úton való követésének utolsó lehetőségeit is elvágja. A technokrácia ily módon a vallások és hagyományok egyik legnagyobb ellensége. Törekedni kell ezek eredeti formájukban való megőrzésére és ápolására.

A New Age-hez való viszony

Vigyázni kell minden olyan eszmével, irányzattal, szelleminek tűnő ideológiával, amelyek burkoltan vagy egészen nyíltan rokonságot ápolnak az automatikus fejlődés elképzelésével, a technokráciával és azon belül a transzhumanizmussal.

A modern álértékekhez való viszony

Elutasítjuk a hagyományos családi berendezkedés, a hagyományos nemi szerepek, a hagyományos szexuális orientáció eltörlésére tett kísérleteket, és minden olyan egyre divatosabb és egyre veszedelmesebb formát öltő modern álértéket, melyek valódi célja mind a társadalmak, mind az egyén lelki életének tudatos bomlasztása.

A médiához, hírekhez, álhírekhez való viszony

A mozgalom követője minden hírt bizonyos mértékben és tekintetben álhírként, propagandaként kezel, a hírgyártásra az emberek tudatos befolyásolásának egy eszközeként tekint, nem vesz készpénznek mindent, utánajár azok igazságtartalmának.

A mozgalom „összeesküvés-elméletekhez” való viszonya

A fősodratú híreszteléseken túli alternatív ismertek – szintén nem kritikátlan – figyelembevétele fontos. Érdemes tudatosítani, hogy azok „konteónak” minősítése egy – CIA által kidolgozott – tudatos módszer egy nem kívánatos ismeret hiteltelenítésére.

Az anarchizmushoz való viszony

A lázadást, a rombolást, az ellenszegülést önmagában hasztalannak tartjuk – valamiért szállunk síkra, nem valami ellen.

Állásfoglalás a világméretű katasztrófákkal kapcsolatban

A különféle krízisekre (járványokra, klímaváltozásra, természeti katasztrófákra, terrorizmusra, bevándorlásra, társadalmi zavargásokra stb.) való hivatkozásokkal a fő probléma – akár valósak, akár nem –, hogy a legtöbb esetben ürügyként szolgálnak a technokrácia kiteljesítéséhez. A veszéllyel szembeni védekezés ürügyén sokkal könnyebb olyan újításokat bevezetni, amik alapesetben nagyobb ellenkezésbe ütköznének.

Állásfoglalása az aktuálisan érvényes törvényekkel és szabályzatokkal kapcsolatban

Az aktuális szabályok és törvények betartása fontos, de ez nem jelenthet kritikátlanságot és a csordaszellemnek való behódolást. Ahol szükségesnek érezzük, felhívjuk a figyelmet logikátlanságukra, értelmetlenségükre, szükségtelenségükre és bevezetésük mélyebb háttér okaira (lásd például a koronavírus járvánnyal kapcsolatos intézkedések esetét).

letoltes_1.jpg

A KÖZELJÖVŐBEN KIEMELT HANGSÚLYT KAPÓ ÉS FOKOZOTT ÓVATOSSÁGRA INTŐ TECHNOLÓGIAI ÚJÍTÁSOKRÓL

Itt azokat a technológiákat soroljuk fel, melyek az eddigi és az eljövendő technológiák közti határt húzzák meg. További fejlesztésük a teljes értékű élethez nem járul hozzá, éppen ellenkezőleg: nagy eséllyel megrontja és ellehetetleníti azt. A mozgalom kiemelt célja ezek megismerése, valamint az ezekkel szembeni ellenállás és védekezés részleteinek kidolgozása.

Mesterséges intelligencia

A mesterséges intelligencia (artificial intelligence) létének fő célja az emberek megtévesztése, az emberi értelem érvényének és értékének eljelentéktelenítése, a szabad döntéshozás és az önálló életvezetés ellehetetlenítése. Célja végső soron az ember és az emberiség feletti korlátlan hatalomátvétel.

Állásfoglalás mesterséges intelligencia „öntudatra ébredésével” kapcsolatban

A lehető legvégletesebben elutasítjuk az öntudatra ébredő, önálló tudattal, lélekkel, énnel, akarattal, célokkal, gondolatokkal, érzelmekkel rendelkező robotok vagy mesterséges intelligencia gondolatát. Ez az általánosan elterjedt nézet, amellett, hogy logikusan végig gondolva teljes képtelenség, az emberek saját értelmük és tudatuk jelentőségének és értékének mérhetetlen alábecsléséről, leminősítéséről árul el a legtöbbet.

Virtuális valóság

A korunkban egyre központibb jelentőséget kapó virtuális valóság (virtual reality) hamis valóságot, egy alternatív számítógépes világot teremt, amelynek felelőtlen és eltúlzott használata révén fokozatosan megszűnik a hétköznapi emberi élethez, embertársainkhoz vagy az élő környezethez való közvetlen kapcsolódásunk igénye és lehetősége.

Kiterjesztett valóság

A kiterjesztett valóság (augmented reality; mixed reality) a virtuális jelenségek emberi világba való kivetítését jelenti. A virtuális valósággal szemben nem egy külön illúzióvilágot teremt, hanem ezt az illúzióvilágot a hétköznapi valóság részévé teszi. Valóság és illúzió összemosással az egyének realitásérzékének teljes összezavarását idézi elő.

Deepfake

A deepfake révén olyan videófelvételeket készíthetünk, ahol például egy híresség, egy politikus arcát vetítjük a saját arcunkra. Ez lehetővé teszi, hogy lejárató szándékkal olyan mondatokat adjanak egy állampolgár szájába, ami el sem hangzott tőle. Ez a hírek valóságtartalmának kiszűrését még az eddigieknél is jobban megnehezíti. Ebben az esetben ugyanis már nem csupán hírhamisításról, hanem tényhamisításról beszélhetünk.

Transzhumanizmus

Noha képviselői a transzhumanizmust felszabadulásként, az emberi állapot felülmúlásának lehetőségeként tálalják, ennek épp ellenkezője igaz. A jövő transzhumán embere a különféle technológiáknak való behódoláson keresztül fokozatosan átengedi az uralmat a teste és az elméje felett. A transzhumanizmus követője a testével összenövesztett technológiai eszközök függőjévé, rabjává, teljes kiszolgáltatottjává válik.

Robotika

A robotok tömeges elterjedése letaszítja az embert a társadalomban eddig elfoglalt központi helyéről. Minél meghatározóbb a robotok és gépek társadalmi jelenléte, minél erősebben jelenik meg az ember és a gép közötti határ eltörlésének szándéka, minél több munkát és tevékenységi formát vesznek el a robotok az embertől, annál jobban fognak háttérbe szorulni az emberi értékek, jogok, lehetőségek.

Drónok

Az emberek felett kémkedő és azokat megrendszabályozó drónok az emberi szabadságjogok korlátozása tekintetében kiemelt szerepet fognak kapni a közeljövőben.

„Megújuló” és „tiszta” energia

A megújuló energiaforrásokkal működő eszközöket, gépeket minden látszat ellenére elsősorban nem környezetkímélő célok hívták életre. A fosszilis tüzelőanyaggal működő gépekkel technokrata szempontból többek közt az a probléma, hogy elektronikusan még mindig nem teljes egészében irányíthatók. Az ember által használt gépek, elektronikai eszközök, például egy autó feletti totális irányítás csak akkor tud teljesen megvalósulni, ha az az autó teljes egészében elektromosan működik.

Önvezető autók

Az önvezető autók jó példái annak a folyamatnak, amely az ember minden egyes életterülete felett át kívánja venni az irányítást: még egy olyan hétköznapi tevékenység felett is, mint a vezetés. Az irányítás minimális lehetőségeinek elvételével teljesen megfosztják az embert a kihívások általi megmérettetéstől és az ezzel együtt járó tapasztalatszerzés és fejlődés lehetőségétől.

Okos házak

Az úgynevezett okos házak látszólag a kényelmet, az élet megkönnyebbítését, a mindennapos teendők egyszerűsítését szolgálják, valójában egy teljes megfigyelő és ellenőrző rendszer kialakításáról van szó.

Okos városok

Az okos város egy mesterséges intelligencia uralta város. Egy olyan település, aminek minden egyes eszköze egy központi hálózatra van kötve, mely által lehetővé válik az egész város minden pontjának irányítása és minden történésének nyomon követése.

A dolgok internete (IoT)

Manapság egyre több mindennaposan használt elektronikus eszközt úgy készítenek el (autó, hűtő, karóra, lámpa stb.), hogy csatlakozni tudjon az internetre. A dolgok internete (internet of things) szoros összefüggésben áll az okos házak és okos városok kialakításával, hiszen utóbbiak lényege minden dolog távvezérlés általi összehangolt irányítása, amihez internetes kapcsolódás kell.

5G

Az 5G kulcsfontosságú az okos városok megalkotásában. Ez képes csak olyan adatátvitelre, ami ezek zökkenőmentes működését biztosítja. Az 5G mindemellett valószínűsíthetően káros mind az emberi egészségre, mind az egész élővilágra nézve.

Tömeges megfigyelés

Az emberek általánosságban nem tudják, hogy a keresőprogramokra vagy a közösségi oldalakra való regisztrációjukkal és a további, felhasználói szokásukat monitorozó program alkalmazásával azon túl, hogy jellemük és szokásaik teljes feltérképezéséhez járulnak hozzá, a mesterséges intelligencia fejlesztésébe is bekapcsolódnak. Internetes tevékenységükkel nem csupán kémkedés áldozataivá válnak, hanem ezen felül egy olyan személyre szabott algoritmus létrehozatalában segédkeznek, amin keresztül személyes befolyásolásuk is zökkenőmentesebben történhet.

Mikrochipek

Az emberek helyváltoztatásának, szokásainak, egészségének, pénzforgalmának, testi és lelki folyamatainak stb. állandó nyomon követésének és befolyásolásának tekintetében kiemelt jelentőségű a mikrochipek beültetése. A telefonját még leteheti az ember, a helymeghatározást még kikapcsolhatja, a felhasználói adatainak továbbítása ellen még tehet lépéseket, de a chiptől nem szabadulhat.

Alapvető emberi képességek elsorvasztására szolgáló programok és eszközök

Általánosságban elmondható, hogy a modern technikai eszközök mindennapos használata meggyengíti az ember vele született képességeit. A keresőprogramok (pl. Google) az emberben azt az illúziót keltik, hogy az önállóan birtokolt tudás szükségtelen. Az arc- és tárgyfelismerő programok mindennapos használata a dolgok beazonosításának képességét sorvasztják el. A folyamatos fényképezés és videókészítés a múltra való visszaemlékezés képességét gyengítik. A személyre szabott hirdetések, reklámok és ajánlások az önálló döntéshozás és a szabad kutatás lehetőségétől vágnak el. A GPS-re való hagyatkozás a tájékozódás képességét rontja meg. A virtuális találkozások a közvetlen találkozások igényétől fosztanak meg. És a sort még bőven lehetne folytatni.

A világítótorony – Amikor lelibben a hétköznapok fátyla

a_vilagitotorony.png

Ez az írás azonos című videónk szövegének lejegyzett és minimálisan módosított változata.

Az utóbbi években mintha megszaporodott volna azoknak a filmeknek a száma, amik különféle megközelítésekből a világítótorony szimbóluma köré építették történetüket. Ennek egyik oka, hogy mostanság sokak fantáziáját beindította egy 1900-ban történt furcsa eset, amikor három világítótorony-őr nyomtalanul és azóta is megmagyarázatlan körülmények között eltűnt a Skóciától északnyugatra fekvő Eilean Mór szigetéről. De vélhetően nem kizárólag ez az eset az, ami a készítőket megérintette. A távol eső, magányos szigeteknek és a belőlük függőlegesen kiemelkedő hatalmas tengeri útjelzőknek önmagukban is elég nagy szimbolikus erejük van ahhoz, hogy jó sztorikhoz adjanak alaphangot. Fény az óceán felett (2016), The Lighthouse (2016), Az eltűntek (2018), Cold Skin (2017). Az elmúlt néhány év felhozatalának némelyikéből ki lehetne emelni kisebb-nagyobb pozitívumokat. Mondjuk, hozzá kell tennem, hogy például az utóbbi története, miután a toronyőrök a környékbeli démonfajzatokkal kezdenek el közösülni, eléggé megnehezíti az értékes elemek megtalálását. De összességében egyik sem volt képes megidézni azt a hangulatot, amire Robert Eggers Világítótornya (2019) volt képes. Egyik sem tudott olyan merész lenni és olyan mélyre ásni a jelenlévők lelkivilágát és közvetlen átéléseit illetően, mint ez az eddig mindössze két nagyjátékfilmet magáénak tudó rendező. Egyik sem tudta az ihletettség szükséges fokát elérni, vagy a rejtély és a misztérium olyan szintjét megütni, ami e szavak eredendő értelméhez közelítenének.

Csónakkal szárazföldet érő csecsemő, mellette egy hulla; kinccsel megrakott csónak, mellette szintén egy félholt alak, ki tudja, honnan fújta őket ide a szél; eddig ismeretlen idegen lények éjszakai inváziója. Itt egy kis titok, ott egy kis sejtelem, de nem kapjuk meg, amiért képzeletben ezekre a szigetekre látogattunk. Minden rejtély és megpróbáltatás ellenére ezekben a történetekben túlságosan is megrekedünk a megszokott hétköznapi élet talaján. A világítótorony más tészta. A világítótorony már kezdő képsoroknál hallatszó rettenetet ébresztő búgása is arra figyelmeztet, hogy a szigetre lépők egyúttal egy veszélyes határátlépésre is vállalkoznak. Az úgynevezett józanész, az úgynevezett normális élet határának átlépésére. A külvilágtól való reménytelen elvágottság, a remeteszerű elszigeteltség, az egyre erősödő vihar, az egyre magasabbra csapó hullámok fenyegető közelsége és az erre egyedül adható logikus reakció, a töménytelen vedelés ebben a történetben egy másfajta valóság betöréséhez teremt alkalmat. Szereplőink életébe lassacskán beszivárog a mítosz valósága. Átkot hozó sirályokat, partra vetett, egyszerre elemi vonzalmat és elemi borzalmat ébresztő sellőket látunk, hőseinkben pedig egy-egy pillanatra mintha a haragvó Poszeidón és a vesztébe rohanó Prométheusz archetípusait vélnénk felfedezni. Őrület? Mondod te. Őrület annak, akinek csak egy valósága van, az, amelyikben a heti ötnapnyi és a napi nyolcórányi robotolás a fő viszonyítási pont. Más azonban ezt a mítosz beszivárgásaként is megélheti, földöntúli erők pillanatnyi testetöltéseként, az ember mélyén rejlő ősminőségek felszínre bukkanásaként.

Az alkotás egyik különlegessége, hogy a filmbéli szimbólumok nem csupán utalnak valamire, hanem közvetlenül meg is jelenítik azt, amire utalnak. Vajon miért nem engedi a kapitány Thomas Howardot a fény közelébe? Miért bámulja egész éjszaka kéjtől megrészegülve a világítótorony lámpását? Mert amit ő lát, az már valami több. Már nem a tengeri utazók útjelzője, már nem pusztán a remény jelképe vagy a hagyomány átadásra váró és minden körülmények közt megőrzendő lángjának metaforája. Amit lát, az isteni fény, az isteni tudás, az isteni tűz maga. Amit emberi síkon egy mogorva, parancsolgató, fingorászó vénember és egy zavaros múltú fiatal közti kicsinyes hatalmi harcnak látunk, az a mélyebb síkokon az égi tűz ellopásának drámája, az égi birodalmakba érdemtelenül bejutni kívánó titáni létező tragédiája. Ez az isteni hatalmak dinamikus hömpölygése az esendő és halandó emberi élet hátterében.

Eggers már A boszorkány (2015) című filmjével is megmutatta, hogy különös érzékenysége van a mítosz iránt. Ahelyett, hogy a megszokott egysíkú hozzáállást majmolva a puszta babona körébe sorolná a boszorkányokat, a sötét misztériumokat, a mitikus alakokat vagy a vallásos elragadtatás élményét, a művészet eszközeivel megpróbálja értelmezni és elhelyezni, beolvasztani azokat az általános emberi élet folyásába. Az úgynevezett normalitás és józanész hamar semmivé foszlik, ha étlen-szomjan botladozol egy elhagyatott sötét erdőben, ha bizonytalan időre egyedül maradsz egy magányos szigeten vagy ki tudja, hány méteres hullámok csapnak át a fejed felett. Ilyenkor a brit tudósok agymenéseibe vetett hited már nem segít, ekkor a tévében és az interneten hallott filléres bölcsességek kritikátlan visszaböfögése már szart sem ér. Amikor a lenyugvó nap megnyúló árnyai behabzsolják a mindennapokba vetett bizonyosságodat, innen-onnan összelopott világnézeteddel már semmire sem mész.

De azért érdemes tudatosítani, hogy amikor ezek megszűnnek, valami fel is tárul. Valami nagyon nem hétköznapi, ami valóban könnyen okot adhat a bukásra és az őrületre. Egyeseknek viszont, a nagyon keveseknek ez egy belépő is lehet. Belépő egy magasabb rendű valóságba, lehetőség egy újfajta létátélés magvalósulására, alkalom egy testet-lelket átformáló újjászületésre és a világítótorony által megtestesített titokteli fény befogadására. Eggers ennek a misztériumteli valóságnak a határait kapargatja eddigi két filmjében. Remélhetőleg a további munkái is a megkezdett nyomvonalon haladnak tovább.

A Rockefeller Alapítvány tíz évvel előre megjósolta a járványt és annak következményeit

20170320david-rockefeller3.jpg

A jelenlegi világjárvánnyal kapcsolatos intézkedésekkel összefüggésben érdemes szem előtt tartani azt a különféle nyilatkozatok vagy „elszólások” alapján felderített, némelyek számára teljesen magától értetődő tényt, hogy bizonyos körök határozott tervekkel rendelkeznek azzal kapcsolatban, miképp kellene kinéznie a jövőnknek. Ebből a szempontból különösen érdekes vagy még inkább megbotránkoztató adalékot nyújt egy 2010-ben megjelentetett tanulmány, amit a Rockefeller Foundation, a világ egyik legbefolyásosabb családjának alapítványa tett közzé, melyben konkrét forgatókönyveket dolgoztak ki az emberiség következő évtizedeire vonatkozóan.

A nyilvánosan elérhető dokumentum négy forgatókönyvet ismertet. Közös bennük, hogy mindegyikük az újabb technológiai forradalom következtében kialakuló társadalmi helyzet feltérképezésével foglalkozik: egy gépektől függő, internetre kapcsolt, mesterséges intelligencia uralta világot vetít elénk. A különbség csupán abban érhető tetten, milyen társadalmi keretek közt fog mindez megvalósulni. A négy lehetőség külön címet is kapott:

  • Lock Step (Szigorú ellenőrzés);
  • Clever Together (Együtt, okosan);
  • Hack Attack (Labilis rendszer);
  • Smart Scramble (Megfontolt haladás).

Érdemes lenne megvizsgálni, mi az oka annak, hogy a tervezők egyetlen olyan forgatókönyvet sem tudnak vagy akarnak elképzelni, ahol a legmodernebb technológia nem kap központi szerepet. Ami viszont most minket kiemelten foglalkoztat, hogy a COVID-19 okozta világjárvány miatt meghozott világszinten összehangolt intézkedések alapján úgy tűnik, a háttérerők vezetői mostanra kiválasztották a számukra legszimpatikusabb megoldást. Karantén, kijárási tilalom, drónos megfigyelés, hőkamerák beiktatása, közösségek szétszakítása, a szigorítások bizonytalan idejű fenntartása – mindez arra utal, hogy, a dokumentum fogalomhasználatánál maradva, a Lock Step (Szigorú ellenőrzés) bevezetésének küszöbén állunk.

lock_step.png

Azonban a teljes anyag elolvasása alapján az is nyilvánvalóvá válik, hogy ezeket a különböző forgatókönyveket már évek óta próbálgatják a világ népességén, vélhetően azzal a szándékkal, hogy kipuhatolják, melyik vagy melyek egyvelege bizonyul a legműködőképesebbnek. A négy terv mindegyike egy sajátos krízishelyzethez kapcsolódik, amelyekre mi is jól emlékezhetünk az elmúlt évekből. A Clever Together (Együtt, okosan) technológiai újításait klímakatasztrófákra reagálva vezetik be (lásd 2019-es agresszív klímapropagandát). A Hack Attack (Labilis rendszer) technológiai kibontakozását szintén természeti katasztrófák és globális terroresemények indítják be (lásd az elmúlt évek terrorizmussal kapcsolatos híreit: ISIS, tömegbe hajtások, iskolai lövöldözések stb.) A Smart Scramble (Megfontolt haladás) technológiai fejlődése egy hosszú gazdasági összeomlástól válik függővé (lásd a 2008-as és a várható 2020-as gazdasági összeomlást).

rockefeller_alapitvany_dokumentuma-01.png

A dokumentum magyar címe: Forgatókönyvek a technológia jövőjére és a nemzetközi fejlődésre vonatkozóan (Scenarios for the Future of Technology and International Development)

A Lock Step (Szigorú ellenőrzés) bemutatásához egy külön kis történetet is kitaláltak. Alább ebből fordítottunk le részleteket. A sorok olvasása során két dolgot érdemes figyelembe venni: az egyik, hogy 1) ezek a forgatókönyvek folyamatos módosulás alatt állnak, ezért nem minden részletben egyeznek a ténylegesen megtörtént eseményekkel, illetve 2) a fentebb említett négy forgatókönyv (amiből ezúttal csak egyet ismertetünk) nem feltétlenül zárja ki egymást, azok között lehetnek átfedések:

2012-ben megérkezett a világjárvány, amire a föld lakói egy ideje már számítottak. A 2009-es H1N1-gyel ellentétben ez a vadlibáktól származó influenzavírus-törzs rendkívül fertőző és halálos volt. Még a legfelkészültebb országokat is azonnal túlterhelte az egész világra lecsapó vírus, amely az emberiség közel 20 százalékát megfertőzte és hét hónap alatt 8 millió ember halálát okozta, akiknek többsége egészséges, fiatal felnőtt volt. A pandémia a gazdaságra is lesújtott: az emberek és az áruszállítás nemzetközi forgalma leállt, ami megbénította az olyan iparágakat, mint a turizmus, az ellátás globális láncai pedig elszakadtak. A leállás még helyileg is érzékelhető volt. A normális esetben nyüzsgő boltok és irodaházak hónapokra kiüresedtek – szinte sehol egy vásárló vagy alkalmazott.

A járvány az egész földön végigsöpört. Aránytalanul nagy számban haltak meg Afrikában, Délkelet-Ázsiában és Közép-Amerikában, ahol a hivatalos intézkedések hiánya miatt a vírus futótűzként terjedt. Jóllehet, a fejlett országokban is nehézségeket okoztak a szigorítások. Az Egyesült Államok repülést illető kezdeti laza intézkedése felgyorsította a vírus terjedését, nemcsak odahaza, hanem szerte a világon is.

Néhány ország azonban sokkal kiemelkedőbben teljesített – például Kína.

A kínai kormány gyors szigorításai, valamint az összes állampolgárt érintő kötelező karantén szorgalmazása, továbbá a határok azonnali és majdhogynem hermetikus lezárása milliók életét mentette meg. Ezzel a vírus terjedését a többi országhoz képest jóval hamarabb állította meg, aminek köszönhetően a járvány utáni újraindulás is előbb következhetett be.

Nem Kína kormánya volt az egyetlen, amely szigorú intézkedéseket alkalmazott az állampolgárok megvédelmezése érdekében. A járvány ideje alatt a világ nemzeteinek vezetői megerősítették hatalmukat, megszorításokat alkalmaztak, elszigetelésre irányuló intézkedéseket hoztak.

Kötelezővé tették a maszkok használatát és testhőmérsékletet mértek, ha valaki forgalmas helyekre, például vasútállomásra vagy bevásárlóközpontba akart belépni.

Ez a központosított berendezkedés még a járványt követően is fennmaradt, az állampolgárokat és azok viselkedését továbbra is megfigyelték, sőt az ellenőrzés csak fokozódott. Annak érdekében, hogy megvédjék magukat a növekvő globális problémákkal szemben – világjárványok, nemzetközi terrorizmus, környezeti katasztrófák, szegénység megnövekedése – a vezetők még nagyobb hatalmat ragadtak magukhoz.

Eleinte a központosítottabb világ elgondolása széles körű elfogadást és támogatást vont maga után. Az állampolgárok készséggel lemondtak szabadságuk és magánéletük egy részéről a nagyobb biztonságért és stabilitásért cserébe.

Az emberek sokkal jobban tolerálták, sőt, egyenesen lelkesedtek a központi irányításért és felügyeletért, a vezetőknek pedig nagyobb terük volt bevezetni olyan rendeleteket, amiket szükségesnek tartottak. A fejlettebb országokban a fokozott ellenőrzés sok formát öltött: például minden állampolgár biometrikus azonosítót kapott, az olyan iparágakban pedig, melyek stabilitásának kiemelt jelentőséget tulajdonítottak az adott országban, további szigorításokat vezettek be. Az új szabályokhoz és megállapodásokhoz való kényszerű igazodásnak köszönhetően a fejlett országokban lassan, de biztosan visszaállították a rendet, és ami nagyon fontos, a gazdasági növekedést. (18–19. o.)

A terv néhány pontban eltér a valóságtól, viszont nagyon sok hasonlóságot is mutat azokkal az intézkedésekkel, melyeket a koronavírus miatt bevezettek. Akárhogy is legyen, egy bizonyos: ennek a tervnek a megléte egy újabb bizonyítékkal szolgál arra, hogy a járvány nem oka, csupán ürügye a most várható, de már régóta előkészített társadalmi átalakulásoknak.

Látogass el videócsatornánkra:

A Microsoft és az okkultizmus kapcsolata

microsoft-publie-et-supprime-une-pub-avec-l-occultiste-marina-abramovic.jpg

Oldalunkon több ízben is vizsgáltuk az okkultizmus és a modern technológia egyre nyilvánvalóbban kirajzolódó kapcsolatát. A legújabb adalék Marina Abramović és a Microsoft névre hallgató, mindenki által jól ismert óriáscég együttműködéséhez köthető. A bizonyos körökben nagy népszerűségnek örvendő 74 éves „performanszművész” az utóbbi évtizedekben számos olyan „művészeti” alkotást és fellépést tudhatott magáénak, amit néhány évszázaddal korábban még egyértelműen a boszorkányság és a sátánizmus körébe soroltak volna. A „szabad művészi önkifejezés” jegyében alkotó Abramović egy vödörnyi disznóvérrel írt szöveget egy nagy fehér falra, hat napot és éjszakát töltött el rothadó tehénlábszárakból felépült dombon ücsörögve, órákon keresztül sikált és ölelgetett emberi csontvázakat, hogy csak a legdurvábbakat említsem a további önkínzó, beteges, okkult hangulatot sugalló performanszai közül. Kétségtelen, hogy az ilyesfajta megnyilvánulások nagyfokú kitartást és lélekjelenlétet követelnek, ahogy az is, hogy ezek általában túlmutatnak a közönséges alkotás folyamatán. Abramović esetében minden bizonnyal rítusvégzésről van szó, amik az emberben rejlő démoni minőségek megidézésével állnak összefüggésben.

low-balkan-baroque.jpg

2020. április 10-én, vagyis ez év nagypéntekén (vélhetően ennek a dátumnak is jelentősége van) a Microsoft egy videót tett közzé, amiben a Hololens 2-t, egy az úgynevezett „mixed reality” megtapasztalását lehetővé tevő termékét reklámozta. A szemüveget felvéve az ember egyszerre látja a saját hétköznapi valóságát és olyan virtuális elemeket, amik ténylegesen nincsenek ott, mégis azt a képzetet keltik, mintha jelen lennének. A terméket magával Abramović-csal reklámozzák, akit hosszú munkálatok során digitálisan lemodelleztek és rekonstruáltak. A videóban, amit a megtekintők nagy felháborodása miatt egy héttel később a cég hivatalos csatornájáról töröltek is, Abramović arról áradozik, mennyire csodálatos, hogy olyasmit hozott létre, ami örökké fennmarad, szerinte ez a halhatatlanság egyfajta megvalósulása. Rekonstruált személyiségével a nézők találkozhatnak, beszélgetést folytathatnak és megtekinthetik virtuális előadását. Egy másik videóban az egyik készítő alig tudja visszatartani lelkesedését, mennyire csodásnak tartja, hogy a nézőknek a „művésznő” halála után is lehetőségük van a vele való találkozásra.

82237627_801427717036515_1517206496485702488_n.jpg

A készítők elmondása szerint kimondottan olyan különleges előadóra volt szükségük, aki képes elfeledtetni a nézővel, hogy amit látnak, azt a technológia segítségével észlelik (különös, hogy egy másik cég is ugyanígy gondolta, ők is ugyanezt a nőszemélyt kérték fel projektjükhöz). Az okkultizmus iránt intenzíven érdeklődő Abramović részvétele csak még jobban megerősíti azt az eddig is fennálló gyanút, miszerint a virtuális valóság és ennek különféle változatai összefüggésben állnak bizonyos mágikus, rituális praktikákkal, ahogy az is valószínű, hogy mindez a 19–20. századi szellemidézések egyfajta újra gondolt változatai. Abramović első „mixed reality” performansza a „The Life” (Az Élet) címet kapta. A részleteit nem ismerjük, de a körülményekből kiindulva előadása inkább tűnik egy meghívónak a zavaros spiritiszta szeánszok révén megszólított kísértetek élettelen valóságába.

Nézd meg legújabb videónkat:

süti beállítások módosítása
Mobil